Játssz egy Kodak Extráért! · Ajándék mozijegy minden felhasználónknak! Több info itt » Login  
72

Anyám!

(Mother!)
 
ComptonBene  2017. 10. 22.

Szerintem Zseniális, nagyon megosztó lesz, de aki szereti Aronofsky filmjeit azoknak kötelező.

 
ArpiHajdu és Réci  2017. 10. 29.

ÓÓÓ, anyám! Nem tudom szavakba tudom-e önteni azt, amit most érzek, hogy láttam a filmet. De azt tudom, hogy most vagy soha, mert erről a filmről csak azon melegében lehet véleményt formálni, ha egy napot is vársz, már annyira összezavarja az agyadat, hogy képtelen leszel rá. Ha valaki feltenné a kérdést, hogy miről szólt az anyám! nem tudnék rá válaszolni, meg merem kockáztatni, hogy még maguk a színészek sem kaptak kézzel fogható magyarázatot a kedves rendező úrtól arra vonatkozólag, hogy mit szeretett volna kifejezni ezzel a történettel, amely egy igazi agymenés. Egyelőre azt nem tudom eldönteni, hogy egy zseniális agymenés vagy pedig valami, amivel csak egy óriási botrányt akart kavarni Aronofsky. Talán mindkettő. A film első feléig igazi thrillerekhez méltó építkezést láthatunk, egy légtérben játszódik végig a történet és a feszültség csak úgy izzik a levegőben. Lawrence (bár sokan sokfélét gondolnak a tehetségéről, én azoknak a táborát erősítem, akik zseniálisnak tartják) pedig úszik az árral, s igyekszik újdonsült férje minden létező kívánságát kielégíteni: süt, főz, de még a gyerekkori házát is rendbe teszi, s még akkor sem telik be nála egyből a pohár, amikor idegenek bukkannak fel a házban, s mindez olyan szürreális élményt jelent, hogy az valami elképesztő. S közben várod, hogy vajon hova fog ez kifutni, s e miatt, annak ellenére, hogy a film eleje események szempontjából igen szegényes és már-már lassúnak is mondható, minden percére kíváncsi vagy. Aztán a ház, s ez a fülledt légkör elkezd önálló életre kelni, s onnanstól kezdve nincs megállás. A végeredmény pedig olyan megterhelő, hogy szeretnéd, ha minél hamarabb véget érne, mert ennél több szörnyűséget már nem tudsz végignézni. Olyan az egész, mint egy borzalmas rémálom, amelyben Lawrence karaktere megjárja a pokol legmélyebb bugyrait, s mindezt olyan vizualitással mutatja be, amely még napokig nem hagyja nyugodni az embert. Igen, az anyám!-at egyáltalán nem könnyű végignézni, de talán most fordult elő velünk először, hogy a moziból kijőve azt gondoltuk, hogy ez egy borzalmas film, de nem abban az értelemben, hogy iszonyat béna a kivitelezése, hanem épp ellenkezőleg. A vizualitása olyan mértékben szuggesztív, sőt provokatív, hogy lazán megbélyegezhetnénk polgárpukkasztónak is, s emiatt fáj nézni, pl. azt, hogy Lawrence karakterét (egy terhes nő létére) milyen atrocitások érik (egyébként nagyon érdekes, de a film során egyszer sem hangzanak el karakternevek). Ugyanakkor a képek mögött egy olyan (nehezen megfogható) gondolatiság húzódik, amely egy darabig biztos nem fogja nyugton hagyni az embert. Aronofsky nem szívbajos, a film második felében nem rest olyan témákat a néző elé tárni (akár hosszabb, akár rövidebb snittek erejéig), mint a kannibalizmus, a vakbuzgóság, vagy az egymás értelmetlen lemészárlása. Megértem azokat, akiket ki akaszt/ki fog akasztani az anyám! című Aronofsky-mű, hiszen kellőképp megtúráztatja az agyat és lelket, de abban is biztos vagyok, hogy nem fog hidegen hagyni egyetlen nézőt sem, s valahol mélyen ezt szeretjük egy filmben: hogy kivált belőlünk érzések akár széles skáláját is, ha kell. Ebben a viszonylatban pedig az anyám! tuti, hogy nem vall szégyent!

 
Zsceeeka  2017. 10. 30.

Nagyon tetszett a film! Ott, akkor csak egy hangulat ragadott meg, de hazafelé úton már nagyon jó volt (és muszáj volt!) róla beszélni, tegnap láttam, de reggel is azon kattogott az agyam még, és a részleteket próbáltam felidézni, sajnos nem megy teljesen, így várom, hogy újra, új szemmel megnézzem.

 
Milanman  2017. 12. 13.

Aronofsky Mother!-jét biztosan nem felejtem el, amíg élek. Mélyen zavaró, gonosz film, ami beeszi magát az ember bőre alá. Szinte lehetetlen objektív véleményt alkotni róla, olyan mértékben terheli meg a néző befogadó képességét. Mindezek ellenére számomra a film "mondanivalója" két alapvetően egyszerű tételben kulminálódott. 1. A rendező szándékosan polgárt pukkaszt, megbotránkoztat és elvisz a végletekig mert 2. a filmmel a legfontosabb célja az abszolút antitézis felállítása. Aronofsky szisztematikusan számba veszi az összes fontos emberi érzelmet, szentséget, értéket, ami a 21. sz-i ember életében létezik és aztán ezeket elpusztítja, kivégzi, kicsinálja. A szereplők személyes drámája, vagy bármi más, ami emögött-emellett van képi, szimbolikus szinten, az másodlagos. Érdekes film? Mindenképpen. Fontos? Nézze meg mindenki, aki bírja és döntse el, hogy ez a saját életében mennyire lehet fontos. Anyák és gyermeket váró leendő anyák lehetőleg kerüljék. Én kőkeményen felba**tam az agyam rajta, elmondtam minden rohadéknak a rendezőt. Ha a film, mint művészet legfontosabb feladata a szórakoztatás, akkor a Mother! kőkeményen elbukik, mert minden csak nem nagybetűs szórakoztatás. De mint provokáció, gondolkodtató phenomén, szerintem megkerülhetetlen. Egyszerre zseniálist kiáltó és Aronofsky dö*ölj meg érzésem van...

 
moov18  2017. 10. 27.

Még ki sem hűlt a székem, ami közel két órán át szolgált kezeim-lábaim zsibbadásáért, már is itt vagyok, hogy megformálhassam "rövid és tömör" véleményem arról a filmről, amely valószínűleg viták illetve vegyes érzelmek alapjait fogja még szolgálni jó pár évig. A tollforgató újságírók és kritikusok már megmondták a frankót a célkeresztbe vett Anyámról, csámcsognak is rajta már egy ideje. A rémfilmek iránti elkötelezett rajongásomnak illetve a hatalmas médiavisszhangnak köszönhetően az én étlapomra is felkerült a film, amelyről meglehetősen vegyes érzelmekkel távoztam, méltatlanul kevés érdeklődő nézőtársammal együtt (!), amely egy Jennifer Lawrence mozihoz képest meglehetősen szegényes lélekszámnak minősült. A film valóban rendkívül megosztó. Vagy nagyon tetszik a nagyérdeműnek, vagy utálni fogja. Ez a két véglet, így köztes állapot/arany középút nincs. Bár sokáig hezitáltam, hogy hova tegyem a filmet, belső csatákat vívtam magammal is, annak kapcsán amit láttam, végül arra jutottam, hogy nem rossz cucc. Egy biztos, szokatlannak mindenképp szokatlan. Egyszerre könnyed és drámai, ugyanakkor idővel meghozza a horror-rajongók étvágyát is, beindulnak az események, jönnek a nyugtalanító képsorok és hanghatások. A néző agytekervényei kattognak, vajon mi fog kisülni ebből? Mire a végére érünk a néző jó eséllyel már kilencven "endinget" legyártott magában (mondanom sem kell, hogy egyik sem fog bejönni). Sajátos atmoszféra és hangulatvilág jellemzi, amelyhez fogható nagyon kevés van, talán nincs is. A film végére az események felpörögnek, az egyes képkockák eldurvulnak, néhol az ember szíve szerint félrenézne de hát nem teszi, mivel a képernyő vonzza a tekintet akár a mágnes. A végkifejlet meglehetősen hatásos, bizonyos részek különösen megrázóak. A színészi játékra panasz nem lehet, mindenki hozta amit kellett és ez látszott is. Sokat fogják még emlegetni ezt a filmet ugyanúgy, ahogy sárral dobálni, de be kell ülni és meg kell nézni, szerintem bőven fogyasztható darab.

Jennifer Lawrence
Jennifer Lawrence
Javier Bardem
Jennifer Lawrence
Javier Bardem
Jennifer Lawrence
Jennifer Lawrence
Jennifer Lawrence
Jennifer Lawrence
Darren Aronofsky
Jennifer Lawrence
Dunszt.sk - az istenit!
Felkavaró és drámai film a mother!. Igazi tragédia, csontvelőig ható, fájdalmas tapasztalat, (akaratlanul is) brutális feltérképezése a psziché legmélyének, egy önimádatába lassan, de biztosan belebetegedő, egykor nagyon ígéretes tehetség szomorú elmúlásának – gondolhatták az Aronofsky korábbi, nem is különösebben jó, de korántsem nézhetetlen látens művész-önarcképeinek nézői a The Wrestler vagy gyengébb, de sikeresebb-híresebb párműve, a Black Swan után, a moziból kijövet. S gondolhatják lényegében most is, elnézve Aronofsky dilettantizmusának, művészi leépülésének igencsak előrehaladott, mélyen elszomorító állapotának hiteles, ám reflektálatlan lenyomatát. Milyen kár, hogy (legalább) ez nem a film érdeme. Az istenit. Kár érte.
Filmsomnia.hu - anyám!
Az anyám! egy hullámvasút: lassan indul, majd vadul és vehemensen felgyorsul. Tökös és érdekes témákat boncolgat de mindezt határozottan elvont és egyedi módon, ami a „művészfilm” definíciójává teszi. A remek színészi alakítások, a tudatos rendezés és lenyűgöző operatőri munka objektívan remek, de a téma és az előadásmód kétségtelenül viták tárgyát képezi majd.
Popcorn Project - anyám!
Láttam már betegebb és brutálisabb alkotásokat is, de itt éreztem igazán indokoltnak a kegyetlenséget, és ettől lesz a maga bizarr módján szép ez a film. Aztán csak óvatosan! 8,5/10
 

Darren Aronofsky a film elkészítéséhez az ihletet Luis Bunuel Az öldöklő angyal című filméből, valamint Susan Griffin Women and nature című könyvéből nyerte.

(ArpiHajdu és Réci)
 

Darren Aronofsky úgy nyilatkozott, hogy a film címében lévő felkiáltójel a történet utolsó harminc percére utal.

(ArpiHajdu és Réci)
 

Jennifer Lawrence ötlete volt, hogy a karaktere sok jelenetben mezítláb látszódjon, ugyanis így megmutathatták a karakternek a házhoz való kötődését.

(ArpiHajdu és Réci)


  Előzetes A film adatlapja
Ez az oldal sütiket (cookies) használ. A honlapon való további böngészéssel Ön hozzájárul ezek használatához. Bővebben itt.