Az eternauta

Üde színfolt a műfaji felhozatalban. Jó néha a fősodortól erősen eltérő társadalmi közegben játszódó zsánerfilmet nézni latin-amerikai temperamentummal fűszerezve, de nem a förtelmes szappanok szintjén. Nincsenek magasztos szólamok, átlagember szintű... Többek a dialógusok, s bár nem vagyok híve a filmbéli káromkodásoknak, de itt a helyükön vannak, mert hitelesek, jó időben, valós fokozott érzelmi pillanatban hangzanak el. Külön jó pont, hogy ezt a társadalmi miliőt még nem fertőzte meg a pécéskedés mételye, így nem futunk bele jóságos kvótaszereplőkbe sem. Akik a trailer alapján cuppantak rá, valószínűleg csalódnak, elég sok embert hülyére vesznek a zanzásított, üstdobbal megtámogatott beetetők, közel nem olyan pörgős a sorozat, mint aminek látszik, ezt nem árt tudnia a mai, tíz másodperces snittekre kihegyezett, utolsó betűs generációknak. A tempóhoz be kell lassulni belül is, hogy ott legyél a szereplőkkel, másképp szenvedni fogsz, mint a kutya. Aki meg a mainstream apokaliptikus filmek szuperhősies, világmegmentő csimbumjára vágyik, végképp kerülje el, itt nem színes rugdalózóba bújtatott fenegyerekek oldják meg a világ baját, hanem te és szomszédjaid az utcából. Egyedül a felbukkanó antagonistákkal nem voltam kibékülve, valami nagyobb misztériumot vártam, de hát maga az alaptéma az 50-es évek képregényi világából ered, így elnézzük neki ezt. Nem ide tartozik szervesen, de a sorozat nézése közben döbben rá az ember, hogy a magyar filmes szakma sajnos fényévnyi távolságokra van ezektől a művészektől, pedig most a lesajnált Latin-Amerikáról beszélünk, és mégis, számunkra elérhetetlen magasságok ezek, akár a rendezést nézzük, akár a színészi teljesítményt vagy a fényképezést. Amiben jók vagyunk még egyelőre, az a szinkron, azt még mindig élvezet hallgatni, érdekes dolog ez.

'50-es évekbeli képregényen alapuló posztapokaliptikus sci-fi sorozat egyenesen Argentínából. A sorozat első epizódja sokkal lassabb tempójú volt, mint átlagban az egész, és a sci-fi műfaj a 3. epizód végén mutatkozik be, addig túlélő drámáról beszél... Teljes kritika

Az argentinok is villantanak időnként valamit. Persze sok mindenbe bele lehet(ne) kötni, de ne csak ilyen téren ítélkezzünk. Ricardo Darín főszereplőként telitalálat. Érdemes ám utánanézni, mikben játszott eddig. Lesz meglepi, mármint a nagyobb filmnézőknek. A többi szerepre is eltalálták a karakterazonosságokat, és személy szerint azt mondom, a magyar szinkronok is telitalálatok. Minden szereplő megszemélyesít valamilyen embertípust. Mégpedig mindegyik egy átlagembertípust. Végigmegy azon, ki és milyen módon reagál adott helyzetben, mire képes, mit hajlandó megtenni, feláldozni. És ezek akár mi is lehetnénk. Ezek a mi hol jó, hol rossz döntéseink. Vagy a tudás hiánya, vagy a pénzé, amiért a számítógépes trükköknél kilóg a lóláb, de azért élvezhető minisorozat, aminél sajnos több szálat, lehetőséget függőben hagytak, és tudtommal ez így is marad, mert nem lesz folytatva.

Filléres, fapados alkotás, mely hemzseg a hibáktól, a CGI pedig egyenesen szánalmas. Mégis sokkal jobban élvezhető, mint a mai, politikai korrektségre törekvő amerikai alkotások. Folyamatosan dobálja az újabb és újabb rejtélyeket, melyek baromira nem... Több lesznek megmagyarázva a második évadban sem, de legalább most még fenntartják az érdeklődésünket. A 3 csillag egy nagyon jóindulatú értékelés, ami a záró évad után vélhetően 1-re fog csökkenni.