puszpang

Az író és múzsája
Itt valóban ki kell rugdosni mindenkit a komfortzónájából. Ebben az esetben a hímnemű főszereplőnkkel történik meg először, aztán a láncreakció beindul és emiatt a nőnemű főszereplő is választásra, elmozdulásra, döntésre kényszerül. Remek történet, ami talán nem indul túl érdekesen, de hamar a képernyő elé ragasztja a nézőt. Vannak benne kedves, táncos jelenetek. De van dráma, feszültség, féltékenység és szerelem. Ügyes rendezés, remek színészek. Bevallom, rosszabbra számítottam. Jobbat kaptam. Ajánlom.

A nagy semmi
Azon felül, hogy szívnak, isznak, úsznak a szennyben, kb. nagy nulla ez a valami. Különösebb történet sincs, csak súlytalan baromság. Látok a képernyőn vonaglani, óbégatni, vigyorogni alakokat, de ennyi. Sok jelenetben pocsék a kamerakezelés és a fények, meg a beállítások úsznak a problémáktól. Kár az alapanyagért és a belefektetett energiáért. A baj az, hogy tonnányi ilyen "alkotás" van, ami csak a narkóról, meg a tömény piálásról szól. Tökéletesen unalmas az egész. Pláne kívülről nézni. Szokásos f0stenger.

Szimpla éjszaka
Csak vicceltem. Elég jó nevelést kapott a filmben minden karakter. Illetve a legtöbb. Klasszikus visszaemlékezős sztori, aztán kitisztul minden. Ekkor jön a sűrűje. Tűrhető rendezés, bár vannak benne gyengébb jelenetek. Sokat amúgy nem fogunk kacagni, de egy kicsit mégis. Pár lökött arc azért van benne. Nem jár be nagy utat főhősünk, de amit sikerül, az komoly útvonal. A zenék igencsak jók a filmben. Látatlanban is fél perc alatt rá lehet jönni, hogy tömény 80-as évek életérzés. Laza kis esti mozi. Nincs nagy felhajtás, de egyszer mindenképpen nézhető.

Eleve elrendelve
Mennyire törékeny és mulandó minden. A biztonság az a veszély, amit nem érzékelünk. Inkább misztikus a film. A dráma az csak a mögöttes történet fonala. Mindenki maga döntse el, hogy a kettőnek egyben van-e ereje így a vásznon, vagy marad csak a dráma. Nézhető, ügyes rendezés. Egy sínen haladó vonat erejével halad. Kibillenthetetlen. Jómagam is sokszor meditáltam olyan dolgokon, melyek már megtörténtek, sőt, előre is kalkulál az emberi tudat. Pontos eredmény egy analóg rendszerben nincs. De nem is kell. A színészek hozták, ami itt szükséges. Szép munka.

Meglepően szórakoztató
Nagy nevek mindenütt. Adam Baldwin ügyes, Mr. T. a legnagyobb, Gary Busey meg hozta az őrült formáját, hatalmas hülyeségekkel és rossz viccekkel. Befigyel Irene Cara és dalai. Na, és Giorgio Moroder, aki a zenéért felelt, nagyon profi. Joel Schumacher tartotta össze a produkciót és milyen jól. Tökéletes 80-as évek hangulat. A jelenetek mindig dinamikusak, egyik karakter sem pihen. A történet egész jó. Semmi új, de nem is lerágott. Ha fáradtan hazatérsz, és kell egy jó film estére, akkor szeretettel ajánlom.