Hallow Road

Inkább rádiójáték, mint film, de szépen megírt és jó tempóban mozog, végig izgalmas maradt. Amolyan takarítós-főzős film, nagyrészt egy autóban játszódik, így vizuálisan elég limitált, de a két színész, főleg Rosamund Pike mindent beleadott, hogy a szituáció hihető legyen. A sztori nem annyira csavaros, de tartogat 1-2 meglepetést, inkább azt kéri, hogy kicsit gondolkozzunk a halottakon, amíg a végefőcím pörög, mert lehet ezt többféleképpen interpretálni. Egy-két helyen kapunk pár nagyon erőltettett monológot, amikor egyik másik karakter túl könnyen kitolja magából háttérsztoriját. Ezek kicsit furának hatottak, és úgy érzem, annyira nem is voltak szükségesek, mert mindig elvettek a narratíva által felépített feszültségből. Mert amit nagyon jól eltalált, az a dráma. Első fele szinte folyamatosan stresszben tart, hisz próbáljuk megérteni mi történt, miközben a vonal másik oldalán dolgok játszódnak le, amikre szereplőinknek nincs hatása. Bár nyolcvan percével nem hosszú, úgy érzem egy kicsivel lehetett volna még rövidebb a film.

Kicsit szájbarágós a film üzenete, szerintem bízhattak volna kicsit többet a nézői megítélésre. Cserébe viszont olyan kegyetlenül izgultam, hogy mindent megbocsájtok! Ilyen kevés történéssel ennyire feszült végeredményt létrehozni nem kispályás teljesítmény. Bár a Locked c. film is hasonlóan egy autóban játszódik, még mindig nagyon egyedi ez a sötét autóban telefonálós kamaradráma. Nekem nagyon tetszett, lekötött, oda tudtam figyelni rá és atéreztem a feszültséget. Nem egy korszakalkotó remekmű, de a jól sikerült filmek közé sorolom.