Félelmetes! Vagyis félelmetesen rossz… A fantázia nélküli történethez jól illenek a tehetségtelen színészek és azok arcának közeli képei, minden egyes izzadságszagú jelenetben. A komédiaszintű cselekmény olyan baromságokkal van tarkítva, hogy a néző képtelen horrorként kezelni az alkotást. Mintha valaki egy modern Ördögűzőt szeretett volna leforgatni vígjáték stílusban. Nem a múmiának van a föld alatt a helye, hanem ennek a filmnek.
Kissé zavaros volt a film. Értem, hogy itt a drámán és a romantikán van a hangsúly, de akkor is van egy fő történetszál, ami telis-tele volt logikai bukfencekkel. A lezárás számomra összecsapott hatás kelt, pont annyira hanyag volt, mint Brad Pitt fapofa alakítása. Marion Cotillard játéka nagyon lendületesen indul, de aztán a film közepétől ő is teljesen elszürkül.
Hatalmas ötlet ez a kutya-szemszöges megvalósítás, és tudott is pár hideglelős pillanatot okozni. De ennyi az összes pozitívum. Ez nem horror, hanem egy művészfilm. A rendező teljesen belebonyolódott a saját művébe és a végeredmény egy nagy katyvasz lett. Ha egy tipikus horrorsztorit mutat be, működött volna. Ha egy metaforikus filmet a gazda betegségéről, az is érdekes lett volna. A kettő értelmetlen keverése és ötlettelen történetvezérlése viszont kinyírta az egészet.
63 Lee Cronin: A múmia (2026)