13 okom volt (2017)

Megrázó történet, főleg annak tudatában, hogy tudjuk hány fiatalt ér manapság is inzultus az iskolában.

A sorozat első évada Jay Asher 13 okom volt című könyve alapján készült. A történet középpontjában egy lány áll, aki nem tudja feldolgozni az őt ért inzultusokat és öngyilkos lesz. Kemény téma, nem feltétlenül tinédzsereknek szól és egyre többeknek adott ötletet a való életben is, hogy saját kezűleg vessenek véget az életüknek. A sorozat meglepő módon jobb – legalább is nekem jobban bejött, jobb volt a felépítése -, mint a könyv, olyannyira, hogy második évad is készült belőle, holott a szerző nem írt folytatást. Nem is rémlik ilyen korábbi könyves adaptációkból. Sokféle oldalt bemutat a sorozat. Ki a hibás ilyenkor? A szülő, akinek észre kéne vennie, hogy valami nem stimmel a gyerekkel és felvetődik a kérdés, hogy a gyerek miért nem szól, beszél az érzéseiről. Ott az iskola is, ahol a dolgok többsége megtörtént. Az egész történetben nekem sántít ez a magnókazettákat készítek dolog. Eleve újra feleleveníteni a dolgokat kellemetlen, meg rendezgetni a dolgokat és összeszedni, hogy ki a hibás azért, hogy most itt tart az életem. Érdekes volt azt látni, hogy kit hogyan változtatnak meg a történtek. Hogyan lehet feldolgozni egy osztálytárs/gyermek halálát, főként ha esetleg hibás is voltam a dologban. Örökre rányomja a bélyegét egy életre. A második évad ok-okozati összefüggéseket keres és megpróbálja összerakni, hogy ki is volt a hibás asz esetben, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. Megnyugvást hozna? Nem hiszem. A tárgyalásos részek, kicsit melankólikusak és unalmasak voltak. Hanna esetében elfogadható az öngyilkosság? Nem, sosem az.

Meglepő, hogy egy film jobb legyen, mint a könyv. A sorozatban sokkal mélyebb gondolatok merültek fel és a család, az iskola dolgozóinak lelki világába is betekinthetünk, ami a könyvből kimaradt. Sok mindenben el is tértek a könyvtől amit sose értek. Hannah-t itt sem sikerült teljesen megértenem. Nem éreztem minden okot annyira súlyosnak, nem akart mindenki ártani neki, sőt többen kedvelték is. A szüleivel jó viszonya volt, rájuk nem gondolt?

Pár hónapja ajánlották a sorozatot, hogy mindenképp nézzem meg, azonban azt kell, hogy mondjam, többet vártam tőle. Lehet, hogy tőlem távol áll az iskolai zaklatások története, de szerintem helyenként erőltetett a sorozat. Katherine Langford, alias Hannah Baker számomra sokszor semmi mást nem ad át a szerepe által, csak a felesleges hisztériát és a problémák elöli menekülés motívumát. Dylan Minnettet, aki Clay Jensen-t alakítja ellenben dicséret illeti, mert nagyon jól visszaadja a karaktere kettősségét, szenvedését, félelmeit. Nem egyszerű szerep, de ő nagyon jól hozza. Ettől függetlenül azonban szerintem egy középiskolai, 17-18 éves korosztályhoz viszonyítva helyenként túl mélyek és felnőttesek lettek a gondolatok és a történetek. Nekem annyira nem jött át, de kíváncsian várom, mit tudnak még a sorozat készítői ebből a storyból kihozni. Aki valami vidámat és szórakoztatót és pörgőset szeretne, ne ezzel a filmmel kezdje, őszintén bevallom, voltak pillanatok a sorozat nézése közbe, amikor kifejezetten idegesítő és nyomasztó volt már.

Mennyivel jobb lett mint a könyv........bár azt sosem értem, hogy bizonyos változtatásokat miért lépnek meg. A könyvben gyógyszerrel vetett véget az életének a sorozatban már felvágta a z ereit, persze értem én hogy látványosabb a csordogáló vér, na de akkor is.