A sorozat első évada Jay Asher 13 okom volt című könyve alapján készült. A történet középpontjában egy lány áll, aki nem tudja feldolgozni az őt ért inzultusokat és öngyilkos lesz. Kemény téma, nem feltétlenül tinédzsereknek szól és egyre többeknek adott ötletet a való életben is, hogy saját kezűleg vessenek véget az életüknek. A sorozat meglepő módon jobb – legalább is nekem jobban bejött, jobb volt a felépítése -, mint a könyv, olyannyira, hogy második évad is készült belőle, holott a szerző nem írt folytatást. Nem is rémlik ilyen korábbi könyves adaptációkból. Sokféle oldalt bemutat a sorozat. Ki a hibás ilyenkor? A szülő, akinek észre kéne vennie, hogy valami nem stimmel a gyerekkel és felvetődik a kérdés, hogy a gyerek miért nem szól, beszél az érzéseiről. Ott az iskola is, ahol a dolgok többsége megtörtént. Az egész történetben nekem sántít ez a magnókazettákat készítek dolog. Eleve újra feleleveníteni a dolgokat kellemetlen, meg rendezgetni a dolgokat és összeszedni, hogy ki a hibás azért, hogy most itt tart az életem. Érdekes volt azt látni, hogy kit hogyan változtatnak meg a történtek. Hogyan lehet feldolgozni egy osztálytárs/gyermek halálát, főként ha esetleg hibás is voltam a dologban. Örökre rányomja a bélyegét egy életre. A második évad ok-okozati összefüggéseket keres és megpróbálja összerakni, hogy ki is volt a hibás asz esetben, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. Megnyugvást hozna? Nem hiszem. A tárgyalásos részek, kicsit melankólikusak és unalmasak voltak. Hanna esetében elfogadható az öngyilkosság? Nem, sosem az.
A sorozat első évada Jay Asher 13 okom volt című könyve alapján készült. A történet középpontjában egy lány áll, aki nem tudja feldolgozni az őt ért inzultusokat és öngyilkos lesz. Kemény téma, nem feltétlenül tinédzsereknek szól és egyre többeknek adott ötletet a való életben is, hogy saját kezűleg vessenek véget az életüknek. A sorozat meglepő módon jobb – legalább is nekem jobban bejött, jobb volt a felépítése -, mint a könyv, olyannyira, hogy második évad is készült belőle, holott a szerző nem írt folytatást. Nem is rémlik ilyen korábbi könyves adaptációkból. Sokféle oldalt bemutat a sorozat. Ki a hibás ilyenkor? A szülő, akinek észre kéne vennie, hogy valami nem stimmel a gyerekkel és felvetődik a kérdés, hogy a gyerek miért nem szól, beszél az érzéseiről. Ott az iskola is, ahol a dolgok többsége megtörtént. Az egész történetben nekem sántít ez a magnókazettákat készítek dolog. Eleve újra feleleveníteni a dolgokat kellemetlen, meg rendezgetni a dolgokat és összeszedni, hogy ki a hibás azért, hogy most itt tart az életem. Érdekes volt azt látni, hogy kit hogyan változtatnak meg a történtek. Hogyan lehet feldolgozni egy osztálytárs/gyermek halálát, főként ha esetleg hibás is voltam a dologban. Örökre rányomja a bélyegét egy életre. A második évad ok-okozati összefüggéseket keres és megpróbálja összerakni, hogy ki is volt a hibás asz esetben, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. Megnyugvást hozna? Nem hiszem. A tárgyalásos részek, kicsit melankólikusak és unalmasak voltak. Hanna esetében elfogadható az öngyilkosság? Nem, sosem az.