Amerikai pszichó (2000)

Nem túl jól sikerült adaptáció. A film nem tudta visszaadni mindazt a brutalitást, amit az író a könyvben megjelenít éppen ezért a főszereplő beteg világképe sem jön át annyira.

Csak dicsérni tudom ezt a filmet mert elképesztően hátborzongató és rejtélyes filmet adtak nekünk. Imádom azt amikor teljesen el tudok veszni egy filmben ez pedig pontosan ilyen film.

Szerintem jót tett a filmek a leporolás. A történet adott volt, de az újszerűségek és Christian Bale mindenképpen hozott valami újat és érdekességet a filmbe.

Nem volt rossz a film, de én már többet várok. Hiányoltam például, hogy Christian Bale karaktere miért lett olyan amilyen. Így egy picit üres volt a történet.

Elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, mert Bret Easton Ellis könyve a kedvencem. A film kivételesen tartja a nyomtatott verzió színvonalát. Ehhez hozzá járul az is, hogy Patrick Bateman szerepét egyszerűen Christian Balere találták ki. A történetet olvasva is így képzeltem el ezt a negatív főhőst. Ugyan több jelenet is át van írva, és kicsit fel vannak gyorsítva az események, mégse veszít semmit a mondanivaló az értékéből. A mai rohanó és sikkes világban az emberek nem foglalkoznak egymással. Fontos az, hogy ki mit hord, milyen telefonja van, vagy hol nyaralt, de hogy ki is ő valójában azzal nem foglalkozunk. A facebook világában ez már túlságosan is felerősödött. Vajon észrevennénk e bármelyik ismerősünk halálát vagy eltűnését? Ha ma bemennék a munkahelyemre és bevallanám a munkatársaknak, hogy az éjjel gyilkoltam, ugyan bármelyiket érdekelné? Bezzeg ha szandál zokniba sétálnék be, akkor rögtön rólam beszélne mindenki. Azon túl, hogy a film megpróbál bemutatni egy felszínes világot és azon minden félelmét, egyben még a sznobság bibliája is. Számomra mulatságos, ahogy a szereplők az akkori idők luxuscikkeivel kérkednek. Walkman stb. Az örök igazság a film végén ki van mondva: ha nincs megtorlás, akkor bármennyi bűn elkövethető. A kérdés csak az, hogy ezen bűnök valósak-e vagy csak a képzeletünk szüleményei.