A sebhelyesarcú (1983)

A '80-as évek kokainban és bűnözésben úszó Miami városában járunk, ahol a Kubából menekült Tony Montana nehéz, ám egyre fényesebb alvilági életébe nyerhetünk bepillantást. Al Pacino már kellően bizonyította tehetségét maffiabőrbe bújva (Keresztapa trilógia), azonban mégis a Sebhelyesarcúban történő alakítása egy teljesen más karaktert követelt magának. Tony Montana egy látszólag irigylésre méltó, fényűző életmódot élt, ám mégis a karakterének jellemét és személyiségjegyeit senki sem kívánná magáénak. Egy olyan "tejhatalmú" maffiát ismerhetünk meg, aki mindennél jobban küzd a saját céljaiért, mindezt karizmájával és mindent felülmúló kitartásával éri el. Attól függetlenül, hogy a legtöbb cselekedte közel sem helyénvaló, Tony Montana fő vonásai (mint például az őszinteség, kitartás stb.) iránt minden néző valamilyen szinten együttérzést, tiszteletet érez. Úgy gondolom, hogy ezen pár sor után már tisztán érthető, miért is szeretik annyira az emberek ezt a filmet, persze a remek történettel, hangulattal, valamint fergeteges színészi játékkal karöltve.

Al Pacino miatt néztem végig, aki az egyik kedvenc színészem. Ebben is remekül játszik. Nagyon szeretem a maffiafilmeket, de ez egyáltalán nem jött be. Abszurdnak tartom, hogy annyira buta, sötét alak, mint Tony Montana a maffia világában ilyen sokra... több» vitte volna. Maga a film hangulata és a színészi alakítások tetszettek, a karakterek is izgalmasak, de a film vége nekem már túl erőszakos. Meg egy kissé irracionális is, hogy valaki annyi golyót kap, mint Montana és még mindig mozog. Egyszer meglehet nézni, de nekem ez nincs az újranézős filmek között.

"Mindig az igazat mondom. Akkor is ha hazudok." Egy vérbeli gengszterfilm, az alvilág minden szépségével és csúfságával együtt. Al Pacino miatt nagyon is érdemes megnézni, szerintem minden egyes megnyilvánulása aranyat ér, ennyire hiteles, mocskos sz... több»ájú latinót nem igazán láttam még filmen (a többi színész/színésznő is rendben volt, dehát a főszeplő mellett labdába sem rúghattak). Bár nem egy rövid film, s szerintem akadnak olykor laposabb részek is, de az utolsó 20 percet nagyon is érdemes kivárni, no meg persze a végső leszámolást.

Kár érte mert Al Pacino-tól én jobb filmre számítottam, igazából az ő játéka megfelelő is volt. Erős kételyekkel álltam a filmhez és sajnos be is igazolódott a félelmem nem üti meg a kellő mércét. Biztos jó páran máshogy vélekednek de nekem akkor sem adott olyan élményt.

De Palma lehozta a kötelezőt, de ebben most nem volt semmi extra. Al Pacino hozza a szerepet, de ő is megreked egy szinten.Nézhető kis film, izgalmas, pörgős, de valahogy nem lépi túl az árnyékát! Nem ájultam most el. Egyszer nézős!

Másik kultikus gengszterfigura megalkotása Al Pacino által. Igazi alvilági tündérmese, amely elmeséli a kubai migráns felemelkedését és bukását, akit az esze, a vadsága és a tökössége az égig emel, s a porrá válik egyenlővé miatta.

Hát ez eléggé meglepett így 2020-ban! Főleg mivel új élmény volt, eddig elkerült Brian DePalma klasszikusa. Mai szemmel nézve egy klasszikus felemelkedés-bukás történet. Szép lassan csordogáló (időnként véres) gengszterfilm, egy zseniális Al Pacinova... több»l! Maga a film véleményem szerint középszerű, de Pacino feledhetetlen játéka sokat hozzátesz az élményhez! A legnagyobb meglepetést a filmmel kapcsolatban számomra a soundtrack okozta. Első hallásra életidegen volt egy euro-szintipop szerű filmzenét társítani egy gengszterfilmhez, de a végeredmény a zeneszerzőt, Giorgio Morodert igazolta, mégiscsak passzolt a film hangulatához! Kapzsiság, a hatalom iránti vágy, kivagyiság, gőg, mindezen tulajdonságok szépen megjelennek Tony Montanán, a főszereplőn. Egy igazi antihős, akinek életstílusából/élethelyzetéből szinte egyenes út vezet tragikus végzete felé, és mégis, szinte megkedveljük a film végére, happy endre számítunk. Ám ezt a happy endet nem adja meg nekünk DePalma. S ez így tökéletes.