A sebhelyesarcú (1983)

"Mindig az igazat mondom. Akkor is ha hazudok." Egy vérbeli gengszterfilm, az alvilág minden szépségével és csúfságával együtt. Al Pacino miatt nagyon is érdemes megnézni, szerintem minden egyes megnyilvánulása aranyat ér, ennyire hiteles, mocskos szájú latinót nem igazán láttam még filmen (a többi színész/színésznő is rendben volt, dehát a főszeplő mellett labdába sem rúghattak). Bár nem egy rövid film, s szerintem akadnak olykor laposabb részek is, de az utolsó 20 percet nagyon is érdemes kivárni, no meg persze a végső leszámolást.

Al Pacino miatt néztem végig, aki az egyik kedvenc színészem. Ebben is remekül játszik. Nagyon szeretem a maffiafilmeket, de ez egyáltalán nem jött be. Abszurdnak tartom, hogy annyira buta, sötét alak, mint Tony Montana a maffia világában ilyen sokra vitte volna. Maga a film hangulata és a színészi alakítások tetszettek, a karakterek is izgalmasak, de a film vége nekem már túl erőszakos. Meg egy kissé irracionális is, hogy valaki annyi golyót kap, mint Montana és még mindig mozog. Egyszer meglehet nézni, de nekem ez nincs az újranézős filmek között.

Kár érte mert Al Pacino-tól én jobb filmre számítottam, igazából az ő játéka megfelelő is volt. Erős kételyekkel álltam a filmhez és sajnos be is igazolódott a félelmem nem üti meg a kellő mércét. Biztos jó páran máshogy vélekednek de nekem akkor sem adott olyan élményt.

Egy régi klasszikus amit csak nemrég volt szerencsém megnézni, talán emiatt értékelem kevésbé. Hiába a jó szereposztás, ez a film is csak egy a sok maffiózó film közül. Mind ugyanarra a sémára épül, belekezd, felér a csúcsra, elbukik. Élvezhető film, de semmi extrát nem tartogat.

Al Pacino hihetetlen figura és máig az egyik legikonikusabb alakja a filmiparnak. Viszont ez a film annyira nem fogott meg. Egyedül tényleg csak az ő játéka volt értékelhető. Erős közepes.