addiktológiai-konzultáns

Szakmai szemmel - menekülés a valóságból
A tizenhat éves Lilja anyja külföldre utazik, és magára hagyja a lányt. Lilja súlyos anyagi deprivációban él, felnőtt támasz nélkül; egyetlen valódi kapcsolata a nála fiatalabb Vologya. A lány élete egyre gyorsuló negatív spirál, amelyben valódi megtartó erő nem marad. A felnőttek magára hagyják, kihasználják, a jobb élet ígérete újabb kiszolgáltatottságba vezet. Addiktológiai szempontból a film visszarepít a hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországára: Lilja és Vologya együtt szipuznak és gyógyszereznek. A ragasztó olcsó és könnyen hozzáférhető, ezért pontosan illik ahhoz a szegénységhez és kilátástalansághoz, amely körülveszi őket. A film érzékletesen ábrázolja a szer hatását: bódultabbá, fe... több»

Szakmai szemmel - kapcsolódás és függőség
A kamasz Milla betegsége erősen meghatározza a család életét. Anyja, Anna nehezen viseli azokat a pillanatokat, amelyeket nem a lányával tölt, apja, Henry igyekszik egyben tartani feleségét és lányát. Ebbe a kényes egyensúlyba érkezik Moses, a Millánál idősebb, hajléktalan és súlyosan szerfüggő fiú. A kapcsolat kezdetben ellenállást vált ki a szülőkből, idővel azonban egy különös alku keretében maguk keresik meg a fiút, hogy költözzön hozzájuk. Az Amíg tart a nyár Shannon Murphy első nagyjátékfilmje. A rendező számos kórházi jelenetet kivágott, tudatosan távolodva a betegségfilmek megszokott dramaturgiájától. A film leheletfinoman, sokszor szavak nélkül bontja ki a négy szereplő egymáshoz f... több»

Szakmai szemmel - az önkép illúziója
Veronika Voss, a korábban ünnepelt filmszínésznő 1955-re mellőzötté vált a filmes szakmában. Egy esős estén véletlenül találkozik Robert Krohn újságíróval, akit vonz a kiszámíthatatlan nő. Ahogy közelebb kerül hozzá, lassan feltárul Veronika életének ismeretlen oldala: morfium, pénz, kiszolgáltatottság és érdek, a történet fokozatosan krimibe hajlik. A filmet többször láttam, és valahányszor újranézem, új rétegeit mutatja meg. Kamaszként még vártam a fordulatot; addiktológiával foglalkozó szakemberként ez fel sem merül bennem, mivel Fassbinder következetesen egy irányba szövi a szálakat. A film a rendező utolsó előtti nagyjátékfilmje. Fassbinder Veronikáról azt mondta: érti, hogyan hagyta ma... több»

Szakmai szemmel - függőség közérthetően
A Sandra Bullock által alakított Gwen egy újabb részeg botrány után huszonnyolc napos rehabilitációra kerül. Eleinte büntetésként éli meg a bentlétet, tagadja a probléma súlyát, és alig várja, hogy visszatérhessen korábbi életéhez. Addiktológiai szemszögből ez a film a függőség ábrázolásának Hollywood-kompatibilis változata. Mély témához nyúl, a mélységet azonban nem igazán vállalja fel. A film készítői összeszedték az addikciókat érintő általános sztenderdeket, és készítettek belőlük egy könnyen fogyasztható filmet. Receptes hasonlattal élve mindenből egy kicsit beletettek: egy csipetnyi ellenállást a rehabbal szemben, egy késhegynyi sóvárgást, egy maréknyi szétesett családi hátteret, egy m... több»

Szakmai szemmel - a bizalomvesztés
A Mila Kunis által alakított Molly mögött tíz év opioidfüggőség és számtalan visszaesés áll. Egy újabb próbálkozás során még négy nap szermentesség választja el a gyógyszeres kezeléstől. Ezt az időt az anyjánál, a Glenn Close által alakított Debnél tölti. A film addiktológiai rétegei közül a bizalomvesztés fogott meg leginkább: az anya–lánya viszonyhoz eleve különleges közelséget és bizalmat társítunk, nézőként pedig ott lépünk a történetbe, ahol ez a bizalom a függési játszmák miatt már teljesen elporladt. Deb Molly szavait a korábbi hazugságok és manipulációk felől értelmezi. Molly pontosan érzi anyja gyenge pontjait, és szükség esetén ki is használja ezt a tudását, tovább erősítve a gyana... több»