Szakmai szemmel - menekülés a valóságból A tizenhat éves Lilja anyja külföldre utazik, és magára hagyja a lányt. Lilja súlyos anyagi deprivációban él, felnőtt támasz nélkül; egyetlen valódi kapcsolata a nála fiatalabb Vologya. A lány élete egyre gyorsuló negatív spirál, amelyben valódi megtartó erő nem marad. A felnőttek magára hagyják, kihasználják, a jobb élet ígérete újabb kiszolgáltatottságba vezet.
Addiktológiai szempontból a film visszarepít a hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországára: Lilja és Vologya együtt szipuznak és gyógyszereznek. A ragasztó olcsó és könnyen hozzáférhető, ezért pontosan illik ahhoz a szegénységhez és kilátástalansághoz, amely körülveszi őket. A film érzékletesen ábrázolja a szer hatását: bódultabbá, fe... több»
Szakmai szemmel - kapcsolódás és függőség A kamasz Milla betegsége erősen meghatározza a család életét. Anyja, Anna nehezen viseli azokat a pillanatokat, amelyeket nem a lányával tölt, apja, Henry igyekszik egyben tartani feleségét és lányát. Ebbe a kényes egyensúlyba érkezik Moses, a Millánál idősebb, hajléktalan és súlyosan szerfüggő fiú. A kapcsolat kezdetben ellenállást vált ki a szülőkből, idővel azonban egy különös alku keretében maguk keresik meg a fiút, hogy költözzön hozzájuk.
Az Amíg tart a nyár Shannon Murphy első nagyjátékfilmje. A rendező számos kórházi jelenetet kivágott, tudatosan távolodva a betegségfilmek megszokott dramaturgiájától. A film leheletfinoman, sokszor szavak nélkül bontja ki a négy szereplő egymáshoz f... több»
Szakmai szemmel - az önkép illúziója Veronika Voss, a korábban ünnepelt filmszínésznő 1955-re mellőzötté vált a filmes szakmában. Egy esős estén véletlenül találkozik Robert Krohn újságíróval, akit vonz a kiszámíthatatlan nő. Ahogy közelebb kerül hozzá, lassan feltárul Veronika életének ismeretlen oldala: morfium, pénz, kiszolgáltatottság és érdek, a történet fokozatosan krimibe hajlik.
A filmet többször láttam, és valahányszor újranézem, új rétegeit mutatja meg. Kamaszként még vártam a fordulatot; addiktológiával foglalkozó szakemberként ez fel sem merül bennem, mivel Fassbinder következetesen egy irányba szövi a szálakat. A film a rendező utolsó előtti nagyjátékfilmje. Fassbinder Veronikáról azt mondta: érti, hogyan hagyta ma... több»
Szakmai szemmel - függőség közérthetően A Sandra Bullock által alakított Gwen egy újabb részeg botrány után huszonnyolc napos rehabilitációra kerül. Eleinte büntetésként éli meg a bentlétet, tagadja a probléma súlyát, és alig várja, hogy visszatérhessen korábbi életéhez. Addiktológiai szemszögből ez a film a függőség ábrázolásának Hollywood-kompatibilis változata. Mély témához nyúl, a mélységet azonban nem igazán vállalja fel. A film készítői összeszedték az addikciókat érintő általános sztenderdeket, és készítettek belőlük egy könnyen fogyasztható filmet. Receptes hasonlattal élve mindenből egy kicsit beletettek: egy csipetnyi ellenállást a rehabbal szemben, egy késhegynyi sóvárgást, egy maréknyi szétesett családi hátteret, egy m... több»
Szakmai szemmel - a bizalomvesztés A Mila Kunis által alakított Molly mögött tíz év opioidfüggőség és számtalan visszaesés áll. Egy újabb próbálkozás során még négy nap szermentesség választja el a gyógyszeres kezeléstől. Ezt az időt az anyjánál, a Glenn Close által alakított Debnél tölti. A film addiktológiai rétegei közül a bizalomvesztés fogott meg leginkább: az anya–lánya viszonyhoz eleve különleges közelséget és bizalmat társítunk, nézőként pedig ott lépünk a történetbe, ahol ez a bizalom a függési játszmák miatt már teljesen elporladt. Deb Molly szavait a korábbi hazugságok és manipulációk felől értelmezi. Molly pontosan érzi anyja gyenge pontjait, és szükség esetén ki is használja ezt a tudását, tovább erősítve a gyana... több»
Szakmai szemmel Ez a film a függőséget több síkon hitelesen ábrázolja. Az alkohol személyiségromboló hatása mellett pontos képet ad egy diszfunkcionálisan működő, elhanyagoló családról, amely kívülről kaotikusnak tűnik, belül azonban nagyon is kiszámítható. A család szervezőereje az alkohol és az apa agresszivitása, ehhez idomulnak a családtagok, kialakítva saját túlélési szerepeiket.
A felnőtteknél a részegség és a boldogság szinte összecsúszik, az ivás és a szexualitás az öröm egyetlen forrása. Jake-nek, az apának a bántalmazás a normalitás része, az ivási teljesítmény az erejét demonstrálja. Életmódja uralja a teret és a családját. Saját agresszióját adottságként kezeli – ilyen a természete –, ezzel felü... több»
Szakmai szemmel A film számomra ambivalens. Pozitívuma a villogó képi kavalkád, amely behúz a kaszinók világába, és egyben csillámporként elfedi a valóságot, amely sokkal inkább a nyomasztó hazugságról, az adósságok halmozásáról és az önbecsapásról szól. Colin Farrell meggyőzően alakítja Doyle-t, aki egyszerre nagyzoló, szétesett, alkoholista és kétségbeesetten kapaszkodik abba az identitásba, amelyet magának felépített. Doyle a kivezető utat a saját életéből szintén kitörni vágyó Dao Mingben látja meg. Mély, szavak nélküli összetartozás alakul ki közöttük. Ez a kapcsolat a kaszinók és a függőség által fenntartott állandó izgalmi állapot ellenpólusa lesz, amely nyugalmat, biztonságérzetet és reményt ad. A n... több»
Szakmai szemmel A filmet számtalanszor láttam, valahogyan mégsem sikerült kapcsolódnom hozzá. A napokban újranéztem, ezúttal addiktológiai szakemberként, és egészen más oldalról vált érdekessé. Szindbád nőkhöz való viszonyában a hódítás függőségi mintázata rajzolódik ki: nem a másik ember a tét, hanem a hódítás izgalma. A szakirodalomban ehhez közel áll a Don Juan-típusú működés és a „seductive role” – egyfajta csábító szerep – fogalma, ahol a vágyakozás és a megszerzés válik jutalmazóvá, és ez tartja fenn az addikciós ismétlődést. A nőalakok sokfélék, Szindbád kapcsolati mintája mégis feltűnően hasonló: amíg a másik ellenáll, erős marad az érdeklődése, miután viszont meghódította, alábbhagy az izgalom, és ... több»
Szakmai szemmel Egy magányos özvegy fogyókúrás tablettáktól várja megújulását. Vele párhuzamosan három fiatal sodródik bele a heroinfüggőségbe: a nő felnőtt gyereke, annak párja – egy divattervezői karrierről álmodó fiatal nő – és egy közös barátjuk, akit a gyors meggazdagodás álma hajt. Ez a négy sors fonódik össze Darren Aronofsky filmjében. Vizuális eszközei – a gyors vágások, a tágult pupilla-közelik, az ismétlődő testkamerás felvételek – a szerhasználat rituáléját szinte hipnotikus ismétlődéssé alakítják. SPOILER A történetben a szerek egyre inkább felváltják az eredeti célt: a tévés szereplésből a tabletta lesz a valódi tét, a közös droghasználat egymás ellen fordítja a szereplőket, a megalázottság se... több»
Szakmai szemmel A Még egy kört mindenkinek négy középkorú tanár alkoholkísérletét követi, középpontban a Mads Mikkelsen által alakított Martinnal. A film szemléletesen végigvezeti azt az ívet, ahogyan az alkohol kezdeti pozitív hatásai után fokozatosan megjelenik a kontrollvesztés, majd a negatív következmények. Közben lassan szertefoszlik a „tudom kontrollálni” illúziója. A történet magasan funkcionáló, rendezett életet fenntartó szereplőkön keresztül mutatja meg, hogy a problémás ivás sokáig összeegyeztethetőnek tűnhet a munkával és a társadalmi szerepekkel. A film ugyanakkor kerüli a melodramatikus alkoholista-kliséket. Vinterberg kézikamerás stílusa tovább erősíti ezt az érzetet. SPOILER – Önismereti és... több»
Szakmai szemmel Meg Ryan egy kétgyerekes anyát alakít, akinek alkoholbetegsége a látszólag boldog családi élet mögött sokáig kimondatlan marad. Férje vonzó, sikeres és gondoskodó társnak látszik. Alice ivását játékossággal vagy jelentéktelen botlásokkal magyarázza, miközben egyre nyilvánvalóbbá válik a kontrollvesztés. A filmben az alkoholbetegség mellett fokozatosan kiolvasható a kapcsolatfüggőség is. - - - SPOILER A főhősnő rehabra kerül, és a józansággal párhuzamosan önmagához viszonya is átalakul. Ezzel szemben a férj ugyanazt a nőt várja vissza, aki bevonult a rehabra, csak józanul. A férfi továbbra is feladatának tekinti felesége problémáinak megoldását, ezzel megvonva tőle a felelősséget és az autonó... több»
Szakmai szemmel Frank Sinatra egy heroinfüggő férfit alakít, aki a rehabról tisztán tér vissza régi chicagói környezetébe. Dobosként szeretne új életet kezdeni, viszont ugyanabba a közegbe csöppen vissza, amely korábban benn tartotta a szerhasználatban. A film a maga korában szokatlan nyíltsággal mutatta be a heroinfüggőséget, a sóvárgást és az elvonás testi tüneteit. Utóbbi jelenetekről a Felhő a Gangesz felett film jutott eszembe a részbeni hasonlóságok miatt. - - - SPOILER - - - Frankie újrakezdési szándéka több ember érdekeivel ütközik. A kártyapartikat szervező Schwiefkának osztóként van szüksége rá, a dílernek vásárlóként, a felesége járásképtelenséget színlelve fokozza benne a bűntudatot és akadályoz... több»
81 Lilja 4-ever (2002)
A tizenhat éves Lilja anyja külföldre utazik, és magára hagyja a lányt. Lilja súlyos anyagi deprivációban él, felnőtt támasz nélkül; egyetlen valódi kapcsolata a nála fiatalabb Vologya. A lány élete egyre gyorsuló negatív spirál, amelyben valódi megtartó erő nem marad. A felnőttek magára hagyják, kihasználják, a jobb élet ígérete újabb kiszolgáltatottságba vezet. Addiktológiai szempontból a film visszarepít a hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországára: Lilja és Vologya együtt szipuznak és gyógyszereznek. A ragasztó olcsó és könnyen hozzáférhető, ezért pontosan illik ahhoz a szegénységhez és kilátástalansághoz, amely körülveszi őket. A film érzékletesen ábrázolja a szer hatását: bódultabbá, fe... több»