Egy magányos özvegy fogyókúrás tablettáktól várja megújulását. Vele párhuzamosan három fiatal sodródik bele a heroinfüggőségbe: a nő felnőtt gyereke, annak párja – egy divattervezői karrierről álmodó fiatal nő – és egy közös barátjuk, akit a gyors meggazdagodás álma hajt. Ez a négy sors fonódik össze Darren Aronofsky filmjében. Vizuális eszközei – a gyors vágások, a tágult pupilla-közelik, az ismétlődő testkamerás felvételek – a szerhasználat rituáléját szinte hipnotikus ismétlődéssé alakítják. SPOILER A történetben a szerek egyre inkább felváltják az eredeti célt: a tévés szereplésből a tabletta lesz a valódi tét, a közös droghasználat egymás ellen fordítja a szereplőket, a megalázottság sem tudja felülírni a szer fontosságát. Egyetlen szereplőnek sem ad megváltást vagy valódi kiutat az alkotás – mind a négyen a legmélyebb ponton záródnak. SPOILER VÉGE. A film felerősíti, amit a munkámban tapasztalok: a függőség nincs tekintettel korra vagy nemre, eredeti célra vagy a függőség tárgyára – hasonló rombolást végez. Semmi esetre sem egy felépüléstörténet, pont az ellenkezője, valószínűleg a mélységek bemutatása volt a cél. Ez esetben az alkotók jól végezték a dolgukat: engem is magával rántott érzelmileg a mélybe. Tisztán emlékszem snittekre, pedig a bemutatásakor, a kétezres évek elején láttam először.
Egy magányos özvegy fogyókúrás tablettáktól várja megújulását. Vele párhuzamosan három fiatal sodródik bele a heroinfüggőségbe: a nő felnőtt gyereke, annak párja – egy divattervezői karrierről álmodó fiatal nő – és egy közös barátjuk, akit a gyors meggazdagodás álma hajt. Ez a négy sors fonódik össze Darren Aronofsky filmjében. Vizuális eszközei – a gyors vágások, a tágult pupilla-közelik, az ismétlődő testkamerás felvételek – a szerhasználat rituáléját szinte hipnotikus ismétlődéssé alakítják. SPOILER A történetben a szerek egyre inkább felváltják az eredeti célt: a tévés szereplésből a tabletta lesz a valódi tét, a közös droghasználat egymás ellen fordítja a szereplőket, a megalázottság sem tudja felülírni a szer fontosságát. Egyetlen szereplőnek sem ad megváltást vagy valódi kiutat az alkotás – mind a négyen a legmélyebb ponton záródnak. SPOILER VÉGE. A film felerősíti, amit a munkámban tapasztalok: a függőség nincs tekintettel korra vagy nemre, eredeti célra vagy a függőség tárgyára – hasonló rombolást végez. Semmi esetre sem egy felépüléstörténet, pont az ellenkezője, valószínűleg a mélységek bemutatása volt a cél. Ez esetben az alkotók jól végezték a dolgukat: engem is magával rántott érzelmileg a mélybe. Tisztán emlékszem snittekre, pedig a bemutatásakor, a kétezres évek elején láttam először.