A filmet számtalanszor láttam, valahogyan mégsem sikerült kapcsolódnom hozzá. A napokban újranéztem, ezúttal addiktológiai szakemberként, és egészen más oldalról vált érdekessé. Szindbád nőkhöz való viszonyában a hódítás függőségi mintázata rajzolódik ki: nem a másik ember a tét, hanem a hódítás izgalma. A szakirodalomban ehhez közel áll a Don Juan-típusú működés és a „seductive role” – egyfajta csábító szerep – fogalma, ahol a vágyakozás és a megszerzés válik jutalmazóvá, és ez tartja fenn az addikciós ismétlődést. A nőalakok sokfélék, Szindbád kapcsolati mintája mégis feltűnően hasonló: amíg a másik ellenáll, erős marad az érdeklődése, miután viszont meghódította, alábbhagy az izgalom, és hamarosan újabb hódítás következik. Korábbi kapcsolataihoz is vissza-visszatér, mintha a régi intenzitást, a bevonódás örömét próbálná újra átélni. A függőségi működésnek ára van: a nők sérülnek, miközben Szindbád a sorozatos hódítások ellenére sem kerül közelebb az intimitáshoz. Különösen beszédes, hogy a Dajka Margit által alakított idős nőhöz képes leginkább kapcsolódni, akit már nem kell meghódítania. Az egyedüllétet nehezen viseli, gyógyulásra vágyik, paradox módon a változás lehetőségét mégis újra és újra a nőkhöz helyezi ki. A filmhez most sem kerültem közelebb, az általam adott pontok az igen hitelesen bemutatott sérült kötődésnek szólnak.
A filmet számtalanszor láttam, valahogyan mégsem sikerült kapcsolódnom hozzá. A napokban újranéztem, ezúttal addiktológiai szakemberként, és egészen más oldalról vált érdekessé. Szindbád nőkhöz való viszonyában a hódítás függőségi mintázata rajzolódik ki: nem a másik ember a tét, hanem a hódítás izgalma. A szakirodalomban ehhez közel áll a Don Juan-típusú működés és a „seductive role” – egyfajta csábító szerep – fogalma, ahol a vágyakozás és a megszerzés válik jutalmazóvá, és ez tartja fenn az addikciós ismétlődést. A nőalakok sokfélék, Szindbád kapcsolati mintája mégis feltűnően hasonló: amíg a másik ellenáll, erős marad az érdeklődése, miután viszont meghódította, alábbhagy az izgalom, és hamarosan újabb hódítás következik. Korábbi kapcsolataihoz is vissza-visszatér, mintha a régi intenzitást, a bevonódás örömét próbálná újra átélni. A függőségi működésnek ára van: a nők sérülnek, miközben Szindbád a sorozatos hódítások ellenére sem kerül közelebb az intimitáshoz. Különösen beszédes, hogy a Dajka Margit által alakított idős nőhöz képes leginkább kapcsolódni, akit már nem kell meghódítania. Az egyedüllétet nehezen viseli, gyógyulásra vágyik, paradox módon a változás lehetőségét mégis újra és újra a nőkhöz helyezi ki. A filmhez most sem kerültem közelebb, az általam adott pontok az igen hitelesen bemutatott sérült kötődésnek szólnak.