Veronika Voss, a korábban ünnepelt filmszínésznő 1955-re mellőzötté vált a filmes szakmában. Egy esős estén véletlenül találkozik Robert Krohn újságíróval, akit vonz a kiszámíthatatlan nő. Ahogy közelebb kerül hozzá, lassan feltárul Veronika életének ismeretlen oldala: morfium, pénz, kiszolgáltatottság és érdek, a történet fokozatosan krimibe hajlik.
Hirdetés
A filmet többször láttam, és valahányszor újranézem, új rétegeit mutatja meg. Kamaszként még vártam a fordulatot; addiktológiával foglalkozó szakemberként ez fel sem merül bennem, mivel Fassbinder következetesen egy irányba szövi a szálakat. A film a rendező utolsó előtti nagyjátékfilmje. Fassbinder Veronikáról azt mondta: érti, hogyan hagyta magát tönkretenni, és vele is megtörténhetne ugyanez. Néhány hónappal később kokain és barbiturátok túladagolásában halt meg.
A filmben a függőség hálót fon Veronika köré: megtartja abban a képzelt világban, ahol továbbra is filmsztár lehet. Fassbinder lépésenként bontja ki a háló szálait. Először a tüneteket látjuk: sóvárgást, kontrollvesztést, impulzív viselkedést, érzelmi kilengéseket és zavartságot; idővel egyértelművé válik a morfiumfüggőség is. Aztán a rendező a tünetek mögé néz. Kiderül, hogy az alkohol és a gyógyszerek már jóval a mellőzöttség előtt részei voltak Veronika életének. Volt férje az egyik múltidéző jelenetben kimondja: Veronika magánemberként képtelen önmaga lenni, személyisége elveszett a színésznői identitásban. Pózol, kacérkodik, díva módjára öltözik, lubickol a figyelemben. A csodálat és az elismerés adja meg számára a különlegesség élményét; csakhogy szerek nélkül ezt az állapotot nem tudja fenntartani.
A filmből nem derül ki, hogy a háború utáni mellőzöttségében a függőség, a megváltozott politikai és filmes közeg vagy mindkettő szerepet játszik-e; talán nem is ez a lényeg. A külvilág egyre kevésbé tükrözi vissza az ünnepelt Veronika Vosst, akihez kényszeresen ragaszkodik. A képzelethez az alkohol és a gyógyszerek nem elegendők, morfium kell. Helyzetét tovább súlyosbítja, hogy Dr. Katz, a kezelőorvosa, haszonszerzésből, tudatosan tartja benne a függőségben. Fassbinder ezt a benntartást krimiszerűen, szinte fizikai kényszerként ábrázolja; a hétköznapi életben ugyanez rendszerint kevésbé egyértelmű.
Robert az egyetlen, aki megpróbálja kimenteni Veronikát, közben barátnője áldozatul esik Katznak. Amikor Veronika választás elé kerül, nem áll a férfi mellé, ezzel elveszíti az utolsó embert, aki hitt benne és a művészetében. A pókhálót környezete és Veronika maga szövi olyan szorosra, hogy nincs belőle kiút. A végső ítéletet Katz mondja ki felette.
A látványos búcsúesten Veronika még egyszer visszakapja régi életének díszleteit, az üres és hamis látszatot. Mielőtt beveszi a tablettákat, kisminkeli magát: Veronika Voss színésznőként készül meghalni.
80 Veronika Voss vágyakozása (1982)
A II. világháború után a népszerűségét elvesztő színésznő élete egyre rosszabb. Egy sportújságíró szeretne segíteni rajta. Egymásba szeretnek.
Szereplők: Armin Mueller-Stahl, Rosel Zech, Cornelia Froboess, Hilmar Thate, Annemarie Düringer
