Ölve vagy halva

Klasszikus amerikai akciófilm, amelyben Steven Seagal Mason Storm nyomozót alakítja, aki kómából ébredve bosszút esküszik családja gyilkosai ellen. A film stílusa sötét, feszült hangulatú, de jól keveri a harcművészeti akciót és a 90-es évek ikonikus... Több kliséit. A cselekmény lineárisan építkezik, a főhős karaktere egyszerű, mégis motivált, a mellékszereplők (Kelly LeBrock, William Sadler) funkcionálisak, de nem túl árnyaltak. Seagal játéka erőteljes, de szűkszavú és kevés érzelmet mutat, viszont harci jelenetei látványosak, Kelly LeBrock tisztességgel helytáll. A forgatókönyv kiszámítható, de feszes; Bruce Malmuth rendezése korrekt, a film végig hozza a klasszikus bosszúthrillerek tempóját. Objektíven közepes értékű, szubjektíven viszont nosztalgikus, szórakoztató mű azoknak, akik szeretik az egyszerű, akciódús bosszúfilmeket; elsősorban Seagal-rajongóknak, harcművészetkedvelőknek és retro akciófilmeseknek ajánlott.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

1990-ben itthon éppen csak ízlelgettük az újfajta szabadság ízét, Amerikában viszont egy Bruce Malmuth nevű úriember elkezdte rendezni legújabb filmjét, az Ölve vagy halva című, harcművészeti akciófilmet. A sztori nem mindennapi, nekem óriási nagy ke... Teljes kritika

Azt hiszem, annak idején ez volt az első film, amit Segaltól láttam, és szerintem a mai napig ez maradt a legjobb. A történet végig izgalmas, fordulatos, Segal itt ereje teljében van, baromi jól néz ki, nagyon szimpatikus, és a sok karate meg kungfu ... Többfilm után felüdülés volt egy új harcművészet, az aikido ilyen magas szintű alkalmazását látni egy izgalmas játékfilmben. Én egyébként nagyon csípem Segalt, de azt kell mondjam, talán az első néhány filmje volt a legjobb, többek között a nagyon rokonszenves, halálos nyugalmat árasztó egyénisége miatt. Végre nem egy primitív verekedőt, hanem egy intelligens, jóképű, soha nem káromkodó, és az alapvető emberi értékeket a magáénak valló fickót láttunk a képernyőn. Nagyon tetszett az udvarias beszédmodor, és a kőkemény, a rosszfiúkkal szemben kegyelmet nem ismerő küzdőstílus keveredése a főszereplő személyén belül. Segal későbbi filmjei is jók, de már nem hatottak annyira az újdonság erejével, aztán a 90-es évek vége felé kifejezetten kínosak voltak azok a bátran B kategóriásnak nevezhető filmjei, ahol alaposan meghízva, vörös, felpüffedt arccal játszott, - szerintem némelyik jelenetben kaszkadőrt alkalmazva maga helyett, ami régebben elképzelhetetlen lett volna.

…újranézni meg nem fogom. Amikor Segal-filmeket láttam régebben, úgy emlékeztem, hogy jók. Most inkább azt mondanám, hogy voltak köztük jók. A színészi játék nem igazán fogott meg. Betudom annak, hogy régi, és talán akkor még ez számított jó alakításnak. Nem tudom. Valószínűleg inkább Segal-rajongóknak jön be ez a film.