A keresztapa (1972)

Nincs mit hozzá fűzni. IMDB TOP2; mafab TOP1. Klasszikus darab

Először féltem megnézni a filmet, hisz nem vagyok oda a régi filmekért, de aztán vettem a bátorságot és nekiugrottam. Azóta mind a 3 részét megnéztem, ráadásul egy nap alatt és azt kell hogy mondjam, lenyűgözött. Az egyik kedvenc filmem lett. Valóban egy rendkívüli film amit mindenkinek látnia kellene. A színészek fantasztikusak, rendkívül tehetségesek és egyáltalán nem volt a film elcsépelt vagy unalmas. Örökké a legjobb maffia film marad.

Egy igazi klasszikus, a maffiafilmek kedvelőinek kötelező darab, de a nagy alakítások kedvelőinek is csak ajánlani tudom.

A filmtörténelem egyik legnagyszerűbb alkotása, ami lassan így ötven év távlatából is a legnagyobbak között van. Minden perce mestermunka, amit a párbeszédek emelnek a legnagyobbak közé, sorra hangzanak el az azóta szállóigévé vált mondatok. Az összes létező érzékre tud hatni. Nem lehet eldönteni, hogy a cselekmény szövése, a film hangulata, zenéje vagy a színészi alakítások a legkiválóbbak benne. Al Pacino felejthetetlen alakítást nyújt, Brandora pedig már szavak sincsenek, de a többi színész is mesterien játszik. Teljesen más filmélmény, mint a többi gengszterfilm. Mély részletességgel mutattatja be az olasz maffia életét, felépítését, motivációit. Már a film nyitójelenete megfogalmazza az egész maffia működési elvét, annak módját. Igaz, hogy egy kissé lassú és hosszú, manapság ennyi történést száz percbe szoktak belesűríteni, de az eseményszálak annyira magával ragadóak, hogy az ember észre sem veszi, mennyire hosszú is a film. Számomra ez a világ legnagyobb, legjobb és legigazabb filmje!

A keresztapa a legnemesebb értelemben vett filmalkotás: makulátlan, kikezdhetetlen. Minden valamire való filmszeretőnek illik ismerni, hisz olyan státusszal bír, ami kiemeli a korszak nagyjai közül. Számomra is kihagyhatatlan darab volt, csupán a megfelelő pillanatra vártam, hogy kellő figyelmet szentelhessek neki. A három órát felölelő terjedelem ellenére egy percig sem unatkoztam, menetrendszerűen szállítja a meglepetéseket, nem egyszer ámultam szájtátva. Gyilkosságokat talán még egy filmben sem láttam ilyen meghökkentő módon ábrázolva. A szereposztás parádés, ugyan Brando néhol nekem kicsit soknak tűnik, Al Pacino a színészet magasiskoláját nyújtja. A zene szintén hibátlan, tökéletesen illeszkedik a képsorokhoz, tovább fokozva a film hangulatát. Összességében gyönyörűen kivitelezett munka ez! A záró képsorok nem katarzisra vannak kiélezve, csak előkészítik a terepet a folytatásnak, nem is bírtam magammal, egyből megnéztem a második részt is!