Kutyaszorítóban (1992)

Amikor rákaptam a Tarantino filmekre beleütköztem ebbe az alkotásba is, de nekem ez a legkiábrándítóbb az összes eddigi közül még az Aljas nyolcas is jobb.

Quentin Tarantino első filmje a maga egyszerűségével és szikárságával úgy jó, ahogy van. Látszik, hogy kevés pénzből kellett összehoznia a Kutyaszorítóbant, s ez esetben sokkal inkább az írói tehetségére, s a merész rendezésre kellett támaszkodnia. Az biztos, hogy ebben az esetben egy ifjú filmes sokkal bevállalósabb, hiszen tudja, tétre megy a játék, s mindent belead. Lehet QT-t már azzal vádolni, hogy nem képes megújulni, de az biztos nem véletlen, hogy legutóbbi filmje (az Aljas nyolcassal) az első filmjének jellegzetességeire épült. Hiszen valahogy innen indult mindaz, amitől olyan sokan kedvelik ezt az embert. A filmről: nagyszerűen megírt dialógusok és karakterek, valamint egy a jól ki... több»

Tarantino egyik korai filmje. Nagyszerű színészeket sikerült megnyernie a filmre. Nagyon jók a párbeszédek. Jó, ötletes a sztori! A szokásos vérmennyiség azért már itt is megvolt! :) Aki szereti Tarantinot annak kötelező darab, aki nem, az meg nézze meg a filmet és majd megszereti! :)

Quentin Tarantino első filmje. Akciódús, fantasztikus dramaturgia és zseniális párbeszédek. Mindenkinek ajánlom aki szereti a történet központú izgalmas filmeket.

Keserű a szájíz, ami maradt. Nem is értem, mi az a kultusz, ami körülveszi?! Gyakorlatilag a Ponyvaregény nyers változata, egy kísérleti darab, az ebben úgy ahogy működő dramaturgiát csiszolta tökéletesre, és ültette rá a Ponyvaregényre Tarantino. Oké, első filmnek rendben volt, de ettől csak jobb filmjei készültek későbbiekben Tarantinonak. Két „fuck” között, azért időnként vontatott darab, a hosszú párbeszédek (amik Tarantino védjegyei), nem olyan kiforrottak, érdekesek (értsd.: unalmas), mint a későbbi filmjeiben. Most visszanézve, sokat kopott a fénye!