Kutyaszorítóban

Korábban láttam a Ponyvaregényt, és gyerekként nem is tetszett. Később viszont, amikor újra megnéztem, imádtam. Akkoriban (a kétezres évek elején) találkoztam ezzel a filmmel is. Többször láttuk, és szívesen nézem meg újra és újra időnként. Nyilván a... Több fiataloknak nem hat akkora erővel, de az X generációnak és az Y generáció elejének ez egy ikonikus darab.

Ehhez a filmhez talán nem is kell sokat hozzáfűzni. A maga nemében zseniális darab, amiből rengeteg későbbi produkció merített. Az a generáció, aki ma látja, talán már nem fogja annyira izgalmasnak vagy újszerűnek érezni, mint amilyen annak idején vo... Többlt, de ez nem von le az értékéből. Tarantinós film a szó legeredetibb értelmében.

Tarantinó egy jó rendező.Ez a film sem rossz,csak annyira nem fogott meg,hogy áradozzak,és évente megnézzem. Steve Buscemi nagyot játszik benne,sokkal több pozitívum nincs benne....

Amikor rákaptam a Tarantino filmekre beleütköztem ebbe az alkotásba is, de nekem ez a legkiábrándítóbb az összes eddigi közül még az Aljas nyolcas is jobb.

Tarantino ezzel a filmmel talált rá a rendezői hangjára (volt korábban egy sikerületlen nulladik filmje, de kb. innen jegyezhetjük a karrierjét). Az itt alkalmazott megoldások az ezután készülő, kiforrottabb filmekben is visszaköszönnek. Az épületes ... Többofftopic párbeszédek (a film egyből egy hosszas elemző párbeszéddel indul, ahol kitárgyalják Madonna Like a virgin című slágerét, majd kapunk egy filozófiai eszmefuttatást a borravaló helyénvalóságáról) után jönnek az időben és térben ugráló fejezetek, és a későbbi filmekből is ismerős képi beállítások. A szereplők egy jó része is törzsállományba került a későbbikben a rendezőnél. A film mai szemmel is élvezhető intenzitású, 1992-ben azért még nagyon más volt a filmnyelv, nem is szoktam 2000 előtti filmeket letölteni, 1-2 kezemen meg tudom számolni, hány 2000 előtti alkotás felel meg a mai nézhetőségi kritériumoknak. Ez a film azért szépen szuperál ma is, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan fapados költségvetésből készült. Néha azért kicsit emlékeztet egy színházi kamaradarabra, de pályakezdő rendezővel legyünk elnézőek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Quentin Tarantino első filmje, ami igencsak alacsony költségvetésből készült. Ez pár jelenetben, vagy éppen megoldásokban fel is tűnhetett néhány néző számára, de épp ezért is kell leírnom, hogy miképp tudta ezt a filmet felhúzni akár egy viccesre s... Teljes kritika

Quentin Tarantino első filmje a maga egyszerűségével és szikárságával úgy jó, ahogy van. Látszik, hogy kevés pénzből kellett összehoznia a Kutyaszorítóbant, s ez esetben sokkal inkább az írói tehetségére, s a merész rendezésre kellett támaszkodnia. A... Teljes kritika

Egynek bőven megjárja, maradandót éppen nem alkottak de szórakozásnak egy alkalomra éppen megteszi. Tim Roth miatt vágtam bele és nálam ő volt itt a kedvenc is.

Dörrdülő fegyverek, halottak, csucsogó véres jelenetek, és humor. Igazi Tarantino film. Lényegében véve nem egy nagy durranás de egyszer látni kell! Fejezetes bemutatás mint ahogy azt már megszokhattuk Tarantinotól, de ha egy bankrablós filmre számít... Többasz akkor nem ez a te filmed. Igaz a konfliktus kiváltó oka de egy jelenetet sem tár a rendező a néző elé.

Engem teljesen letaglózott, amikor először láttam. Igen, valóban eléggé minimalista Tarantino későbbi alkotásaihoz képest, de épp az alacsony költségvetés miatti limitált eszköztár még jobban kidomborítja az írói zsenialitását. A már stílusjeggyé vál... Többt párbeszédek, a színészi játék (Harvey Keitelt itt is imádtam) és a drámai befejezés számomra Quentin legjobbjai közé emeli a filmet.

Igazi feszültségekkel és nagyszerű szövegekkel körülkerített kamaradráma a javából. Egyszerű, szikár, de a mai napig megállja a helyét.

Tarantino egyik korai filmje. Nagyszerű színészeket sikerült megnyernie a filmre. Nagyon jók a párbeszédek. Jó, ötletes a sztori! A szokásos vérmennyiség azért már itt is megvolt! :) Aki szereti Tarantinot annak kötelező darab, aki nem, az meg nézze meg a filmet és majd megszereti! :)

A dühös kis Tarantino megmutatja, mennyire kemény filmeket csinál, de a saját ötletei mind gyerekes erőlködések. Te jó ég, te nem szereted a Tarantino-filmeket? Kapom a kérdést, mert a Tarantino hype klubba nem tudtam csatlakozni. Vannak jó filmjei. de ez kifejezetten sz*r.

Keserű a szájíz, ami maradt. Nem is értem, mi az a kultusz, ami körülveszi?! Gyakorlatilag a Ponyvaregény nyers változata, egy kísérleti darab, az ebben úgy ahogy működő dramaturgiát csiszolta tökéletesre, és ültette rá a Ponyvaregényre Tarantino. Ok... Többé, első filmnek rendben volt, de ettől csak jobb filmjei készültek későbbiekben Tarantinonak. Két „fuck” között, azért időnként vontatott darab, a hosszú párbeszédek (amik Tarantino védjegyei), nem olyan kiforrottak, érdekesek (értsd.: unalmas), mint a későbbi filmjeiben. Most visszanézve, sokat kopott a fénye!