Fekete Gandalf

Vannak filmek, amiket nem tudsz lepontozni
Vannak filmek, amik szórakoztatnak. Vannak, amik tanítanak. És vannak olyanok, amelyek után az ember egyszerűen csendben marad. A Bolygónk, a Föld ez utóbbi. Ez nem dokumentumfilm – ez maga a teremtés megmutatkozása, a kamera lencséjén keresztül. A képi világ a 2006-os bemutatókor technikai csoda volt, de még ma is megszégyeníti a legtöbb modern természetfilmet. A Planet Earth az a ritka mű, ahol a technika nem uralja, hanem szolgálja a tartalmat. Minden kép mögött ott a türelem, a tisztelet, és az a fajta alázat, ami nélkül a természetet nem lehet megmutatni, csak kihasználni. A Bolygónk, a Föld olyan alkotás, ami fölé nem lehet pontszámot írni. Ha mégis muszáj, akkor ez az a ritka eset, am... több»

A megkoreografált tökély
Ebben a filmben megtalálni azt, amit több véleményemnél is hiánynak róttam fel: van benne élet. Jackie Chan életművében akadnak filmek, amiket a sztori miatt nézünk, és akadnak, amiket a mozgás, az energia, a kreatív pusztítás miatt. A Fei Lung Mang Jeung (vagy ahogy nálunk futott: Bunyóban az igazság) határozottan az utóbbi kategória. A történet sablonos, helyenként kifejezetten széteső — de ez most kivételesen nem baj. Mert ez a film nem mesélni akar, hanem mozogni. Ahogyan Buster Keaton vagy Charlie Chaplin. A ’80-as évek közepén Jackie Chan, Sammo Hung és Yuen Biao együtt valami egészen egyedit csináltak: burleszket verekedésbe oltva. A Bunyóban az igazság ennek az iskolának a legtisztáb... több»

25 éve is hitvány volt
Egykor volt egy sorozat, aminek volt egy kis bája, meg aztán jöttek a 2000-es évek eleji filmek, amik legalább vállaltan giccsesek voltak – a klasszikus akciófilmek halvány utánzatai ezek. Ez a film 25 éve is hitvány lett volna, csak akkor még legalább újdonságnak hatott volna a szupermodellek bunyója lassított felvételben. Most viszont már nem elég a csillogás és a CGI ahhoz, hogy elhiggyük: ez akciófilm.A stilizáltság, ami régen menőnek tűnt, itt már inkább idétlen. A harcjelenetek koreografáltan mesterkéltek, a humor erőltetett, a karakterek pedig... hát, inkább manökenek, mint emberek. Mindenki gyönyörű, mindenki cool, de senki nem érdekes. Nem rosszindulatból mondom, de ez a film pontos... több»

Sakkjátszma az Idősek otthonában
Az utóbbi néhány évben nem volt még ennyire érdemtelenül felkapott rendező, mint James Gunn, értem én, hogy a Galaxis őrzőivel "berobbant" a köztudatba (a maguk kategóriájában tényleg jó filmek), de azóta mit tett le, ami miatt megérdemelte, hogy piedesztálra emelték, mint valami korszakos zsenit és popkulturális ikont? Egyaránt kapkodott érte az MCU és a DCU/DCEU is...pedig csinált egy Öngyilkos osztag remake-t, ami még az előzőnél is gyengébb lett. A fickó gyakorlatilag már csak képregényfilmeket tud rendezni - és hát, azok sem a legjobbak. És ezzel el is érkeztünk a DC filmes univerzumának rebootjához, aminek gyakorlatilag a reklámarca lett, megkapta az új filmes univerzum "kezdőfilmjét"... több»

Csak simán gyatra
Megnéztem anélkül, hogy bármiféle előítélettel ültem volna le elé a woke, polkorrektség vagy a genderkultúra iránt. Nos, hát ezek figyelembevétele nélkül is csak simán gyatra a sorozat: lapos karakterek, gyenge színészek, gyermeteg cselekmény. A "jelmezek" gyakorlatilag nevetségesek, még a Vasszív-páncél is... Nem beszélve a köpenyes srácról (a neve nem maradt meg: csapnivaló karakter egy csapnivaló színész alakításában). Ami pozitívum talán, ahogy a Marvel-féle technológia és mágia szembeállításra kerültek egymással (eddig minden hősnek olyan ellenfele volt, aki hasonló erőrendszert használ, mint ő, úgyhogy ez egészen újító ötlet volt). Sajnos ennyi az egyetlen pozitív dolog, amit el tudok ... több»