Fekete Gandalf

Meglepően jó
Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog még valaha is egy szörnyfilm felnőtt emberként (különösen a mai CGI bohózatok, mint az amerikai Godzilla- vagy King Kong-filmek), de több filmes fórumon is összefutottam különböző összehasonlításokkal arról, hogy a jóval kevesebb büdzséből összehozott Minus One mennyivel jobban meg van írva és mennyire kézzelfoghatóan életszerűbb a film szörnye/kaijuu-ja (már ammenyire Godzilla mint lény életszerű). Az első tíz percben világossá vált, hogy a nyitójelenetekben is több a fantázia, mint az amerikai Godzilla franchise teljes egészében. Különösen meglepett, hogy a film teljes egészében rendben van - amitől szintén tartottam valamelyest, mert a japánok hosszú... több»

Átlagnál valamivel jobb
Első látásra egy B-kategóriás "kincskeresős" film kvótakarakterekkel, de előnyére szóljon, hogy annál többet hordoz magában, viszont ahhoz nem eleget, hogy kiemelkedő legyen az átlagosnál valamivel jobb filmek mezőnyében. A szórakoztatófaktor megvan, az érzelmi faktor szintén és több karakternek is sikerült "valódi" személyiséget írni, a többi mellékkarakter viszont fájóan sablonos, de, mint egy egyszerű szórakoztató film, szépen megállja a helyét.

Vannak filmek, amiket nem tudsz lepontozni
Vannak filmek, amik szórakoztatnak. Vannak, amik tanítanak. És vannak olyanok, amelyek után az ember egyszerűen csendben marad. A Bolygónk, a Föld ez utóbbi. Ez nem dokumentumfilm – ez maga a teremtés megmutatkozása, a kamera lencséjén keresztül. A képi világ a 2006-os bemutatókor technikai csoda volt, de még ma is megszégyeníti a legtöbb modern természetfilmet. A Planet Earth az a ritka mű, ahol a technika nem uralja, hanem szolgálja a tartalmat. Minden kép mögött ott a türelem, a tisztelet, és az a fajta alázat, ami nélkül a természetet nem lehet megmutatni, csak kihasználni. A Bolygónk, a Föld olyan alkotás, ami fölé nem lehet pontszámot írni. Ha mégis muszáj, akkor ez az a ritka eset, am... több»

A megkoreografált tökély
Ebben a filmben megtalálni azt, amit több véleményemnél is hiánynak róttam fel: van benne élet. Jackie Chan életművében akadnak filmek, amiket a sztori miatt nézünk, és akadnak, amiket a mozgás, az energia, a kreatív pusztítás miatt. A Fei Lung Mang Jeung (vagy ahogy nálunk futott: Bunyóban az igazság) határozottan az utóbbi kategória. A történet sablonos, helyenként kifejezetten széteső — de ez most kivételesen nem baj. Mert ez a film nem mesélni akar, hanem mozogni. Ahogyan Buster Keaton vagy Charlie Chaplin. A ’80-as évek közepén Jackie Chan, Sammo Hung és Yuen Biao együtt valami egészen egyedit csináltak: burleszket verekedésbe oltva. A Bunyóban az igazság ennek az iskolának a legtisztáb... több»

25 éve is hitvány volt
Egykor volt egy sorozat, aminek volt egy kis bája, meg aztán jöttek a 2000-es évek eleji filmek, amik legalább vállaltan giccsesek voltak – a klasszikus akciófilmek halvány utánzatai ezek. Ez a film 25 éve is hitvány lett volna, csak akkor még legalább újdonságnak hatott volna a szupermodellek bunyója lassított felvételben. Most viszont már nem elég a csillogás és a CGI ahhoz, hogy elhiggyük: ez akciófilm.A stilizáltság, ami régen menőnek tűnt, itt már inkább idétlen. A harcjelenetek koreografáltan mesterkéltek, a humor erőltetett, a karakterek pedig... hát, inkább manökenek, mint emberek. Mindenki gyönyörű, mindenki cool, de senki nem érdekes. Nem rosszindulatból mondom, de ez a film pontos... több»