Ragyogás (1980)

Mondhatnánk, hogy mindig, hiszen a színészóriás számos filmben megmutatta, hogy a karakteres arc egy igazi színészt takar. Volt ő már az ördög maga. Volt szerelmes férfi. Volt őrült. Volt főgonosz. Volt kényszeres író. Volt rendíthetetlen katona, és még sorolhatnánk a filmográfiáját. A Ragyogás az egyik kedvencem. Nemcsak azért, mert egy King-adaptáció, hanem Nicholson miatt is, aki tehetsége legapróbb részletét is megmutatta ebben a filmben. Kissé félve kezdtem el nézni. Nem csoda, hiszen a legtöbb King-adaptációnak nem sikerült megjelenítenie azt a félelmetes világot, melyeket King olyan remekül öntött papírra. De a Ragyogás igen. Van benne stílus, és megvan benne a King-féle könyvekre jellemző érzelmi nyomás. (Megjegyzem: A Ragyogás legújabb feldolgozása is erősen ez alatt marad. Már nem a színészi játék volt a döntő, hanem a magas költségvetés és látványvilág. Pedig ha már másból nem is, de a japán Kör című filmből) tudjuk, hogy hatalmas költségvetés nélkül is lehet állatira félelmetes horrort rendezni. Mindenképp érdemes mindenkinek megnéznie. Készülj fel, itt nem fog patakokban folyni értelmetlenül a vér! Minden pillanatnak jelentősége van. Filmre fel, és jó szórakozást!

A filmet pár hónapja láttam a könyvet pedig nem rég olvastam el és King bestsellerje alapján készített Kubrick film magával ragadott. A tény, hogy jó pár jelenet különbözik a könyvtől, valamint ki is maradt egy két rész, de hát így bő 2 órás filmről ... teljes kritika»

A Ragyogás a kedvenc megfilmesített Stephen King regényem, össze sem tudnám már számolni, hány alkalommal láttam TV-ben. A legjobban Jack Nicholson őrült alakítása fogott meg benne.

Jack Nicholsont amúgy sem szeretem, de azt meg kell hagyni, hogy ebben jól állt neki a szerep. Maga a film nekem vontatott volt, és hosszú. A nő idegesítő, a zene pedig zavaró. A történet sem egy nagy durranás, de azért ne feledjük, hogy 40 éve készült a film!

Olvasam a regényt is, úgyhogy nem számítottam olyan átütő filmes élményre... Nicholson brillírozik az rendben is van, de azért a regény még mindig utcahosszal vezet. Jó a film, és borzongat is rendesen, átélem, és beleélem magam, odaragaszt a fotel elé. Így van jól... szuper mozi, és időtálló!!!

Elmondhatatlanul szuper volt ez a Stephen King alkotás. Jack Nicholson-nál jobb és alkalmasabb színészt nem is választhattak volna erre a szerepre. Szerintem félelmetesen jó.

Ki tudja, hogy vajon hányszor láttam már ezt a tökéletes horrort, helyesebben a HORROR-t. Ebben a filmben minden együtt van; a fantasztikus casting, a fényképezés, a vágás, a helyszín; az 1910-es évek art deco stílusú szállodája, amelyet a zord időjá... több»rás miatt ősz végén bezárnak, csak egy gondnokot bíznak meg az épület felügyeletével, a zene (többek között Bartók és Ligeti György!). Számos zseniális alakítása van Nicholsonnak, de szerintem ez a legjobb. Már az első olyan jelenetben, amikor közelről figyelhetjük az arcát, látni lehet, hogy valami hibádzik Mr. Torrance-nál. Az eredeti könyv volt az első King írás, amelyik megjelent nálunk, azóta vált kedvencemmé az író, bár kb. 10 éve hanyagolom, mert a teljesítménye lassan-lassan lesüllyeszti a legalja ponyvaszerzők közé. A fantasy elemek túlzott használata és a szófosás (bocs’) a legfőbb oka a kialakult ellenszenvemnek. A harminc évvel későbbi folytatás, „Álomdoktor” címen szerintem a leggyengébb írásai közé tartozik. Jó, hogy Kubrick nem engedte a szinkronizálást, az eredetiben az igazán hátborzongató Nicholson őrült üvöltése.