Ragyogás (1980)

A Ragyogàs a kedvenc megfilmesìtett Stephen King regènyem, össze sem tudnàm màr szàmolni, hàny alkalommal làttam TV-ben. A legjobban Jack Nicholson őrült alakìtàsa fogott meg benne.

Elmondhatatlanul szuper volt ez a Stephen King alkotás. Jack Nicholson-nál jobb és alkalmasabb színészt nem is választhattak volna erre a szerepre. Szerintem félelmetesen jó.

Stephen King nem szereti. Én szeretem a filmet is és SK műveit is. Egy többször nézős film, mert különböző élethelyzetekben, különböző részleteket emelsz ki. Jack Nickolson nélkül elképzelhetetlen lenne az alkotás, de szerencsére ő lett a főszereplő, így a Száll a kakukk fészke mellett még egy olyan teljesítményt jegyezhet, amit mindenkinek látnia kell!

Ki tudja, hogy vajon hányszor láttam már ezt a tökéletes horrort, helyesebben a HORROR-t. Ebben a filmben minden együtt van; a fantasztikus casting, a fényképezés, a vágás, a helyszín; az 1910-es évek art deco stílusú szállodája, amelyet a zord időjárás miatt ősz végén bezárnak, csak egy gondnokot bíznak meg az épület felügyeletével, a zene (többek között Bartók és Ligeti György!). Számos zseniális alakítása van Nicholsonnak, de szerintem ez a legjobb. Már az első olyan jelenetben, amikor közelről figyelhetjük az arcát, látni lehet, hogy valami hibádzik Mr. Torrance-nál. Az eredeti könyv volt az első King írás, amelyik megjelent nálunk, azóta vált kedvencemmé az író, bár kb. 10 éve hanyagolom, mert a teljesítménye lassan-lassan lesüllyeszti a legalja ponyvaszerzők közé. A fantasy elemek túlzott használata és a szófosás (bocs’) a legfőbb oka a kialakult ellenszenvemnek. A harminc évvel későbbi folytatás, „Álomdoktor” címen szerintem a leggyengébb írásai közé tartozik. Jó, hogy Kubrick nem engedte a szinkronizálást, az eredetiben az igazán hátborzongató Nicholson őrült üvöltése.

Nálam ez a film pozitív érzéseket váltott ki. Nagyon könnyen át tudom érezni mások helyzetét éppen ezért könnyen magával tudott ragadni ennek a filmnek a sajátosan erős világa.