Ragyogás (1980)

A Ragyogàs a kedvenc megfilmesìtett Stephen King regènyem, össze sem tudnàm màr szàmolni, hàny alkalommal làttam TV-ben. A legjobban Jack Nicholson őrült alakìtàsa fogott meg benne.

A filmet pár hónapja láttam a könyvet pedig nem rég olvastam el és King bestsellerje alapján készített Kubrick film magával ragadott. A tény, hogy jó pár jelenet különbözik a könyvtől, valamint ki is maradt egy két rész, de hát így bő 2 órás filmről beszélünk, amibe azért sikerült bele gyűrni a lényeget. A főszereplő egyik kedvencem és ez a film jól bizonyította, hogy Jack Nicholson remek választás az ilyen jellegű karakterek életre keltésében, mert fergetegesen jól lehozta a neki szánt szerepet. Mivel 80-as filmről beszélünk ezért ahhoz képest is kell elemezni és értékelni Kubrick filmjét. Személy szerint tetszett és voltak benne egészen hátborzongató jelenetek, persze ehhez kellett Jack N... több»

Elmondhatatlanul szuper volt ez a Stephen King alkotás. Jack Nicholson-nál jobb és alkalmasabb színészt nem is választhattak volna erre a szerepre. Szerintem félelmetesen jó.

Stephen King nem szereti. Én szeretem a filmet is és SK műveit is. Egy többször nézős film, mert különböző élethelyzetekben, különböző részleteket emelsz ki. Jack Nickolson nélkül elképzelhetetlen lenne az alkotás, de szerencsére ő lett a főszereplő, így a Száll a kakukk fészke mellett még egy olyan teljesítményt jegyezhet, amit mindenkinek látnia kell!

Ki tudja, hogy vajon hányszor láttam már ezt a tökéletes horrort, helyesebben a HORROR-t. Ebben a filmben minden együtt van; a fantasztikus casting, a fényképezés, a vágás, a helyszín; az 1910-es évek art deco stílusú szállodája, amelyet a zord időjárás miatt ősz végén bezárnak, csak egy gondnokot bíznak meg az épület felügyeletével, a zene (többek között Bartók és Ligeti György!). Számos zseniális alakítása van Nicholsonnak, de szerintem ez a legjobb. Már az első olyan jelenetben, amikor közelről figyelhetjük az arcát, látni lehet, hogy valami hibádzik Mr. Torrance-nál. Az eredeti könyv volt az első King írás, amelyik megjelent nálunk, azóta vált kedvencemmé az író, bár kb. 10 éve hanyagolom, mert a teljesítménye lassan-lassan lesüllyeszti a legalja ponyvaszerzők közé. A fantasy elemek túlzott használata és a szófosás (bocs’) a legfőbb oka a kialakult ellenszenvemnek. A harminc évvel későbbi folytatás, „Álomdoktor” címen szerintem a leggyengébb írásai közé tartozik. Jó, hogy Kubrick nem engedte a szinkronizálást, az eredetiben az igazán hátborzongató Nicholson őrült üvöltése.