Iszonyat (1965)

Polanski zseniális mozija még ma is hatalmasat üt. Az átalakulás fantasztikus, a zenei aláfestéssel együtt pedig tökéletes. Catherine Deneuve egy bitang jó nő, és itt mégis mennyire másra koncentrálunk.

Na ezek az igazán jó filmek, tényleg számomra rejtély, hogy manapság hol vannak az ilyen jó rendezők. Kifejezetten jó film, mindenkinek csak ajánlani tudom. Végig fent tartja az érdeklődést és egy percig sem torkollik unalomba.

Az Iszonyat 1965-ben hatalmasat ütött azzal, hogy kíméletlen és nyomasztó hangulatával maga alá gyűrte a nézőket. Azóta több mint egy fél évszázad telt el, a mozis technikák és filmkészítési módszerek sokat változtak, illetve fejlődtek, de ez a film még ma is képes arra a bravúrra, hogy befolyása alá vonja az embert. Polanski ezzel a filmjével mutatta meg először, igazán a zsenialitását, de a film igazi sztárja a fiatal Catherine Deneuve, aki elképesztő repertoárral hozza a skizofrén lányt és általa, ahogy egyre mélyebbre hatolunk a beteg pszichéjébe, úgy válik a film posztmodern, helyenként erősen abszurd rettegés-bibliává. A film záróképe pedig filmtörténelem. Hibátlan mestermű.

Ezt a filmet kétszer láttam, de elég is volt :D Durva szerintem nagyon, igazi horrorfilm, szeretem a horrort, de kétszer elég volt megnéznem ahhoz hogy örökre megjegyezzem :D

Megint egy újabb unalmas és röhejes horror film, aminek se eleje se vége. Félelem messze elkerüli ezt a filmet, ahogy engem is elkerült, az unalom már kevésbé került el. Szóval ez nem jött össze

Feszült, izgalommal teli thriller, ahol a hanyatlást egy nyúlon keresztül figyelhetjük meg.