Milanman

Kihagyott ziccer
A Chaos Walkinget tanítani lehetne filmes iskolákban. No nem azért, mert annyira jó lenne, sokkal inkább, mert hatalmas kihagyott lehetőség. A filmet megtekintve végig az járt az eszemben, hogy milyen csodálatos, gazdag alapanyaggal dolgozhattak a készítők és, hogy mennyire nem tudtak mit kezdeni ezzel. Számos kérdés merülhet fel a nézőben, amire még szinte utalás szintjén sem kapunk semmilyen választ, pedig izgalmasok azok a kérdések. Közben pedig olyan dolgokkal megy a cselekmény, ami nem egy esetben érdektelen, vagy csak időhúzásra ad okot. Olyan alkotás ez, ami sokkal jobban mutatott volna egy minisorozatként, ahol van idő felépíteni a karaktereket, be lehet mutatni a cselekmény hátterét... több»

Miért kellett ez?
Nem is tudom őszintén, hogy nehéz vagy könnyű bármit is mondani erről a "filmről". Ha ez nem Bruce Willis vagy Frank Grillo valamelyik középiskolás korú rokonának hobbi filmje, akkor nincs mentség. (Persze ez nem így van, de a rendező-író Edward Drake-ről nehéz azt hinni, hogy komoly filmes, bár Willisnek már nem ez az első filmje tőle, ő írta a 2020-as Breach-et is, gondolom, az is rendkívül faxa lehet.) Ugyanis itt a hagyományos filmes értékekből semmit sem találunk meg. Nincs tényleges forgatókönyv, csak zavaros események laza láncolata, nincs színészi teljesítmény, csak buta egysoros párbeszédek, nincs rendezés, csak ösztönszerű improvizálás. A látvány filléres, a sztorinak szánt blőds... több»

Háború Irakban, némiképp más szemszögből
A "Moszul ostroma" több szempontból is zseniális film, és bár nem tudja minden elemében megugorni a klasszikussá válás mércéjét, közel van hozzá. De ezekről később. A film a közelmúlt egyik legtragikusabb háborúját, az Iszlám Állam elleni küzdelmet mutatja be, és az általában megszokottaktól eltérően szerencsére ezúttal nem amerikai szemszögből, hanem az Irakban a saját földjükért, az otthonukért, városukért, és mindenek előtt családjukért harcoló irakiak, kurdok szemszögéből. Ez a perspektíva alapjaiban meghatározza a film hangvételét, és nagyon jót tesz neki. A briliáns színészi játékkal életre keltett karakterek ezáltal sokkal közelebb kerülnek a nézőhöz, aki így életszagúbb, realisztik... több»

Film a 21. századnak
Christopher Nolen kivívta magának eddigi pályafutásával, hogy az egyik legeredetibb és egyben legkülöncebb kortárs rendezőnek hívhassuk. Készített már képregény-, történelmi témájú-, thriller-, sci-fi- vagy akciómesterművet. Könnyen kijelenthető, hogy bármihez is nyúlt eddig, arannyá vált, nem nagyon tudott hibázni. Legújabb alkotása, a Tenet sok szempontból eddigi pályája "LEG"-je lett. Kár, hogy nem a legjobb. Ellenben összetettségben, bonyolultságban, a nézőket megosztó mivoltában mindenképpen viszi a prímet. A Tenet ízig-vérig 21. századi filmes produkció, és ebben benne van minden dicsérete és kritikája. Ami a film elsődleges jegyeit illeti, azok bombasztikusak. Az operatőri munka, a k... több»

Ez a gyémánt nem lesz mindenki barátja...
A "Csiszolatlan gyémánt" már úgy érkezett meg a magyarországi bemutatójára, hogy egyfajta Oscaros hype és elégedetlenség előzte meg. Sokan vitatták és kérték számon a főszereplő, Adam Sandler jelölésének elmulasztását, és dörgölték az Akadémia orra alá, hogy kettős mércét alkalmaz az alkotókkal szemben. Sandlernek pl. nem tudják megbocsátani karrierje korábbi gyenge és/vagy bugyuta vígjátékait, ezért egy minőségi darab esetén sem kaphat jelölést. Nem szeretném minősíteni a fenti állítást, ezért csak a saját véleményemet fogalmaznám meg, miszerint Sandler alakítása – ahogy a film egészének érzelmi megítélése is – rendkívül ambivalens. Kétségtelen, hogy az általa alakított karakter megformálás... több»