A II. világháború egyik legtragikusabb emléke lehetne, ám egy különleges mentőakció története lett belőle. 1940 májusának végén végén a diadalmasan előretörő német hadsereg bevonult Belgiumba, és a franciaországi Dunkerque közelében a tengerhez szorította a brit és francia katonákat. A legfeljebb 5 kilométeres szakaszon a szövetségesek több mint 300 000 embere szorult össze, és nem volt merre menekülniük.
Az angol flottának különleges és váratlan akcióval, hatalmas veszteségek árán mégis sikerült véghezvinni a mentőakciót –… több»
Ez a film mesterien van összerakva. Kész, ennyi. Azt gondoltam, hogy Christopher Nolan az Eredet után nem fog tudni jobb filmet összehozni (ezt csak azért mondom, mert a Csillagok között nekem egyáltalán nem jött be, s a Sötét Lovag-trilógiának sem vagyok feltétlen rajongója), de ez a film bebizonyította, hogy a rendező számára nincs lehetetlen: sikerült olyan szinten megragadni a háború emberi oldalát, ahogy azt még korábban nem láttam. A végén szabályosan futkosott a hideg a hátamon, akkora élmény volt látni ezt a filmet. Így elmesélni egy történetet emberségről és eltökéltségről, egyszerűen bámulatos. Mindezt úgy, hogy nincsenek nagyszabású csatajelenetek a jók és a rosszak között, mellőzi a pátoszos, hazafias giccset. Amikor viszont feszültség van, akkor tényleg feszültség van, semmi műbalhé, csak késhegyig kiélezett feszültség. A film képlete tényleg nagyon egyszerű: egy olyan történelmi szituáció elmesélése, ahol a puszta túlélés felér a győzelemmel. A fontos azonban nem az, hogy mit mond, hanem az, hogy hogyan. Nolan nagyszerűen bánik a különböző idősíkokkal, s azok néző elé tárásával. Lehet, hogy elsőre zavarosnak tűnik, de amikor eljön az a pont, amikor ezek a szálak összeérnek az már-már katartikus. A dialógusokkal is csínján bántak, de azoknak a szavaknak, mondatoknak (akár magyarul nézi az ember, akár eredeti nyelven) valódi súlyuk és jelentőségük van. A (számomra) teljes ismeretlenségből előkapott Fionn Whitehead pedig szimpatikus, és teljes mértékben azonosulható katonát hozott. De igazságtalan lennék, ha csak őt emelném ki! A többi színész is, legyen az híres (pl. Tom Hardy, Kenneth Branagh vagy Mark Rylance), akár kevésbé híres (Whitehead mellett Damien Bonnard, vagy Harry Styles) aktor, mindannyian nagyszerűen hozzák a történetben betöltött szerepüket. Tetszik a film lélektani vonala is (ezt leginkább Cillian Murphy karaktere testesít meg), az összetört katona alakja, aki a háború után már sosem lesz ugyanaz az ember, aki előtte volt. És még nem is beszéltem a zenéről és a fényképezésről: Hans Zimmer helyenként nagyon baljóslatú, helyenként pedig nagyon felemelő muzsikája remekül váltakozik, míg Hoyte Van Hoytema kamerakezeléséről szintén hasonlókat tudok elmondani: remek dinamikát adott ennek a remekműnek. Számos katartikus jelenettel operál a film, az egyik (számomra) már a legeslegelején történik, amikor a parton bombázzák a katonákat és mindenki a földre fekve próbál menedéket találni magának. A bombázás után pedig egyesek felállnak, míg mások (akiket eltalál a bomba) a földön maradnak. Ez a jelenet szerintem gyönyörű szimbolikával bír, akárcsak a parton hagyott, gazdátlan sisakok. S már önmagában az a tény, hogy civil hajó tulajdonosok vállalták a kockázatot és szó szerint belekeveredetek a háború borzalmaiba azért, hogy megmentsék a katonákat… na ez az a téma, ami megérdemli, hogy filmvászonra álmodják. Ebben a filmben minden a lehető legjobb helyén van, s az ilyen filmekért igenis megéri moziba járni!
Amennyire vártam ezt a filmet akkorát is csalódtam benne. Iszonyatosan gyenge alkotás lett ami túl van hypeolva. A történet rettentően lassú lefolyású és élvezhetetlen. Érthető hogy minél jobban egy drámai hangulatot szerettek volna elérni csak a részletekre nem gondoltak. Feszültséget én is éreztem a film alatt, de nem azért mert annyira "jó" hangulata volt, hanem mert ennyire elrontották az egészet. A történelmi részt mindannyian ismerjük. Viszont Christopher Nolan beáldozza a történelmi részleteket és csak a vizuális és dramaturgiai elemekre koncentrál. Ez több dologban is megnyilvánul. A legfontosabb hogy egy történelmi, háborús filmről beszélünk. Ahhoz képest a kikötő városban ragadt brit, francia és belga hadsereg mondhatni a "szellem" Harmadik Birodalom ellen harcol. A film játékideje alatt mindössze 1 német tengeralattjáró körülbelül 5 db német katona (azok is a film végén!!) és 3 db ha jól emlékszem Messerschmitt Bf-109-es bukkan fel. Ha a történelem könyvet felcsapjuk akkor tudjuk hogy a német hadvezetés iszonyatos túlerőben volt. Na ehhez képest a filmben Tom Hardy simán lenyomta a Bf-109-es gépeket üzemanyag nélkül... Ettől eltekintve maga a történet is unalmas volt hiába futott három szálon. A tengeri illetve a légi csaták látványosak, de sajnos ez sem menti meg a filmet. Nekem személy szerint nagy csalódás volt remélem majd a jövőben készítenek egy történelmileg hitelesebb filmet. Aki egy Sztálingrád hangulatú mélyebb filmre számít az ne nézze meg mert csalódni fog.
Alex vagyis Harry Styles testőrökkel ment mindenhova a forgatás ideje alatt, mivel zsúfolásig ellepték a helyszínt a női rajongók.
(Laca//Ho/rr/oR// )A forgatás során az olyan stábtagok, mint pl. a sminkesek is jelmezben voltak, így ők is be tudtak olvadni a környezetbe. Ezáltal könnyebben tudták felvenni az egysnittes jeleneteket.
(ArpiHajdu és Réci )Barry Keoghan egy olyan meghallgatási videót küldött Christopher Nolannek, amelyben egy távirányítót használt fegyverként a töltények pedig az elemek voltak. Sikeresnek bizonyult a találékonysága.
(ArpiHajdu és Réci )