Történészként nagy várakozással tekintettem erre a 2017-es háborús drámára, és emlékszem, tűkön ültem annak idején, hogy végre láthassam. Ám amikor kijöttem a moziból, nagyon vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyik oldalon tetszett, hogy végre készült egy modernkori, látványos film a híres Dynamo-hadműveletről - melynek során 1940 májusának végén 338 ezer szövetséges katonát mentettek át a La Manche csatorna túlpartjára -, ugyanakkor a másik oldalon bosszantott egy sereg dolog, melyek rontották a szememben az egész hitelességét. Zavart például, hogy a rendező, Christopher Nolan nem emelte ki és látványtechnikailag sem tette emlékezetessé azt a heroikus küzdelmet, melyet hajók ezreivel a brit lakosság folytatott a természeti elemekkel és a német hadsereggel (repülőkkel, tüzérséggel). Ők voltak azok ugyanis, akik csónakokkal, dereglyékkel és minden létező úszó alkalmatossággal áthozták a fiúkat a megmenekülést jelentő túlpartra. Idegesített az is, hogy a rendezés túltolta a hangeffekteket és szinte minden jelenetnél alkalmazta ezeket, fülsértő intenzitással. Végül bosszantott a felépítetlen karakterek sora is, akik érzéketlen merevséggel és kőarccal jelentek meg biorobotokként, mintha egyáltalán nem lennének érzéseik. A szereplők közül egyedül Tom Hardy és talán Kenneth Branagh voltak kivételek, akikre emlékezni lehet a filmből. Mindent egybevéve a Dunkirk csalódás volt sajnos számomra. Értékelésem: 60%.
Történészként nagy várakozással tekintettem erre a 2017-es háborús drámára, és emlékszem, tűkön ültem annak idején, hogy végre láthassam. Ám amikor kijöttem a moziból, nagyon vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyik oldalon tetszett, hogy végre készült egy modernkori, látványos film a híres Dynamo-hadműveletről - melynek során 1940 májusának végén 338 ezer szövetséges katonát mentettek át a La Manche csatorna túlpartjára -, ugyanakkor a másik oldalon bosszantott egy sereg dolog, melyek rontották a szememben az egész hitelességét. Zavart például, hogy a rendező, Christopher Nolan nem emelte ki és látványtechnikailag sem tette emlékezetessé azt a heroikus küzdelmet, melyet hajók ezreivel a brit lakosság folytatott a természeti elemekkel és a német hadsereggel (repülőkkel, tüzérséggel). Ők voltak azok ugyanis, akik csónakokkal, dereglyékkel és minden létező úszó alkalmatossággal áthozták a fiúkat a megmenekülést jelentő túlpartra. Idegesített az is, hogy a rendezés túltolta a hangeffekteket és szinte minden jelenetnél alkalmazta ezeket, fülsértő intenzitással. Végül bosszantott a felépítetlen karakterek sora is, akik érzéketlen merevséggel és kőarccal jelentek meg biorobotokként, mintha egyáltalán nem lennének érzéseik. A szereplők közül egyedül Tom Hardy és talán Kenneth Branagh voltak kivételek, akikre emlékezni lehet a filmből. Mindent egybevéve a Dunkirk csalódás volt sajnos számomra. Értékelésem: 60%.