Az ifjabb Claude Zidi nagyon érdekeset rendezett, és most két érzés viaskodik bennem. Egyrészt ekkora hatásvadász giccset ritkán lát az ember, másrészt meg sok benne a jó dolog.
Ami jó: a szereplők és a szövegeik, a cselekedeteik lazák, a filmet egészséges humor hatja át. Tetszett az is, ahogy az operát olyan műfajként ábrázolja, ami érdemes arra, hogy a mostani fiatal generáció lelkesedjen érte. A kivitelezés franciásan könnyed és természetes.
Na, de hosszabb a negatív lista. A rendező nem volt szívbajos, és összegyúrta több hatásvadász műfaj jellemzőit egy filmbe: a tündérmese/szerencsét próbáló szegénylegényes, a rákos-meghalós, gettós-bandázós és még ki tudja, milyen elemeket, és ezekből létrehozott egy jó nagy nyálparádét. A helyszín felváltva a párizsi opera nem mindennapi épülete és egy lepattant lakónegyed. Zidi annyira meg szerette volna mutatni az operaházat, hogy az énekesek óráit is annak valamelyik nagy, díszes és központi báltermébe vagy csarnokába helyezte el, holott ez nyilván nem életszerű, arra ott vannak a félreeső kisebb helyiségek. A maroknyi növendék úgy használja az épületet, mint valami saját tulajdonú családi házat. Ez hülyeség. A filmben elhangzó zene (már ami opera és nem rap) 80%-os átfedésben van az 1990-es évek végén gigamega sikeralbumával, a The 3 Tenors in Concert-tel (amelyikben Pavarotti, Domingo és Carreras énekelt), ami a nézőnek azt a felületes benyomását erősíti, hogy az opera világa az tizenegynéhány olyan áriából áll (La donna è mobile, satöbbi), ami annak felel meg, mint mulatósban a Kék a szeme, arca csupa derű meg a Csipkés kombiné.
Ezek után kissé meglepő lehet, de egész jól szórakoztam, nem annyira rossz film ez. De időnként kell hozzá a jóindulat és az elnéző türelem. Ma jó napom volt, rosszabb napon lehet, hogy már régen bevágtam volna neki egy egycsillagos értékelést. 6/10
65 Tenor (2022)
Antoine Párizs külvárosában él. A fiatalember nem különösebben rajong a tanulmányaiért, idejét rapcsatákkal és a munkájával igyekszik kitölteni. több»
Szereplők: Michèle Laroque, Bruno Gouery, Mohammed Belkhir, Stéphane Debac, Karim Jebli
