Jens nagybácsi valójában Khdr. Na, ezt mondd ki, ha tudod. A szintén komoly kihívást okozó nevű Brwa Vahabpour írta és rendezte ezt a bevándorlós filmet, amely keveseknek lesz kedvence, de a maga módján egész érdekes. Még akkor is, ha eléggé tévéfilmes hangulatú, itt-ott botladozó alkotásról is van szó. Az érdekességet a kulturális betekintés adja. Maga a történet viszonylag hétköznapi, legfeljebb sokan nem találkoznak ilyenekkel.
A szereplők kurdok, akiknek az a híres tulajdonsága, hogy Irak, Irán, Szíria és Törökország egybefüggő területén élő nép, saját nyelvvel és kultúrával, és akiknek az önrendelkezési törekvéseit rendszerint mindegyik felsorolt állam előszeretettel és szívesen szokta kegyetlenül megtorolni és megakadályozni. Ebből adódóan gyakran lesznek politikai és/vagy gazdasági menekültek, a letűnt rendszer szóhasználatával élve migránsok.
Akam Oslóban él társbérletben, és váratlanul betoppan hozzá Khdr, majd tartósan ott is felejti magát. Ezen a ponton még iszonyúan küzdünk a film európai néző számára többnyire nézhetetlen kivitelezésével, de már feltámad a remény, hogy egy fura, fekete humorú, a liberális túlkapásnak titulálható kényszeres polkorrektséget kifigurázó vígjáték fog végül kialakulni. De nem alakul, ahogy ez később kiderül. Viszont addigra viszonylag érdekessé válik a sztori, a rohadt sok kurd nyelvű, feliratozott rész ellenére is.
Nagyjából a nézők 20%-ának fog bejönni, jellemzően azoknak, akik rendelkeznek egy felfedező utazó kíváncsiságával. A hollywoodi blockbustereken szocializálódott, azokat előnyben részesítő nézők számára viszont nem ajánlom. Próbát persze lehet tenni, hátha tetszeni fog mégis.
67 A nagybácsi (2025)
Akam, a fiatal irodalomtanár nyugodt, kényelmes életet él Oslóban, mígnem egy nap váratlanul betoppan hozzá rég nem látott nagybátyja az iráni Kurdisztánból. Bár a barátaival... több»
