Ahoj poplacsek

Színpadi krimi
Mindenki IS szerepel a filmben, emiatt néztem meg annak ellenére, hogy nulla emlékem van az előző két részről, ami azért elég komoly red flag volt, amire jobban kellett volna figyelnem. Nyilván nem nekem valók az ilyen Agatha Christie kaptafájára készült krimik, nekem mind egyforma. Tutira erre se fogok emlékezni majd. Ezúttal érkezik egy pap vidékre, hogy besegítsen egy másik pap mellett, mert megy lefelé a helyi templom statisztikája. A másik papot hidegre teszik, mire jönnek a nyomozók. A setting teljesen Agatha Christie-s, itt is többnyire együtt látjuk egy szobában vagy a templomban a maroknyi szereplőt, csak itt a nyomozók nincsenek állandóan jelen, itt a jövevény pap kap nagyobb szere... több»

Ügyes, filmes diplomamunka érzetét kelti
Neo Sora amerikai-japán rendező csinált egy erősen politikai témájú japán városi disztópiát. Ez egy minimális költségvetésű produkció, és egészen úgy néz ki a város benne (vélhetően Tokió), ahogy egy japán nagyváros manapság ki szokott nézni. Csak 1-2 apró jel utal arra, hogy a közeljövőben járunk, nem a jelenben. A költségvetés szemmel láthatóan elenyésző mértékű lehetett, ez egy igazán olcsón összedobott, független film, olyasmi, amit a végzős filmművészetisek szoktak készíteni, tele romlatlan idealizmussal. Közepesnél kicsit jobbnak éreztem, talán a más kultúrák iránti érdeklődésem húzta csak fel négy csillagra, a jó ég tudja. A téma magyar szemmel nézve is ismerős lehet. Japán a történet... több»

Eltévesztettem a házszámot
Nem ismerem Mary Shelley eredetijét, nem tudom, ez mennyire átdolgozott változat, de egy darabig tudtam hozzá kapcsolódni. Képzeljetek magatok elé egy Viktort, akit kis korában vert az apja, amit ez a Viktor felnőve istenkomplexussal kompenzált. Ennek köszönhetően létrehozott egy emberre hasonlító, de zombiszerű és nagyon egyszerű életformát, aki felett uralkodott és akinek a teremtőjévé válhatott. A zombilény egyszerre félt tőle és imádta, kezdetleges agya nem volt alkalmas másra, mint hogy félelemmel vegyes szeretettel nézzen a teremtőjére és ismételgesse, hogy Viktor, Viktor. Hát igen, Shelley a jövőbe látott. Aztán amikor elmúlt az újdonság varázsa és ez önmagában már nem kötött le, onn... több»

Megszületett a magyar Sharknado
Ma elpukkantottunk két mafabos promójegyet erre az érdekességre. Nos, valahol feltétlenül megérte, na, de nem úgy, hanem amúgy. Azt gondoltam, hogy Szente Vajk tehetséges, mert néhány éve az egyik színinövendék megdobott jegyekkel a Puskás musicalre, ami a bazinagy Erkelben volt, és tulajdonképpen elég jól működött, sikerült kitöltenie a színpadot mind térben, mind időben. Hát a film az bizony nem színház, meg lehet, hogy az egy egyszeri megvillanás volt akkor. De tényleg, az a musical szerintem sikerült neki, hát ez viszont most nem. Most nemrég láttuk Herendi Gábor remake vígjátékát, ami eredetietlensége ellenére szórakoztató volt, ilyen előzmény után a magyar filmgyártás iránti friss elfo... több»

Clooney épített magának egy piramist
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mindenképp meg akartam nézni. Összeszedtem hát az összes akaraterőmet és túltettem magamat azon, hogy szerepel benne Adam Sandler, inkább reménykedtem, hogy hátha végre egyszer úgy fog játszani, hogy attól nem nyílik ki a bicska a zsebemben. Baromi mázlim volt, mert nem is nyílt ki, viszonylag visszafogott volt, és nemigen ripacskodott szerencsére. Bármi legyen is a fedősztori, szerintem ez valójában George Clooney emlékműve, amit magának emeltetett és ehhez keresett rendezőt, szereplőket, mindent. Egy belterjesen érzelgős történet pereg előttünk nagyon lassan és főleg érdektelenül, melyben Jay Kelly (Clooney), a Nagyon Legendás És Főleg Fantasztikus Szí... több»