Becsapós Luca Guadagnino trükkös srác, mert két és fél órán keresztül rá tudja a nézőt kényszeríteni arra, hogy akármilyen nehezen is, de végigszenvedje a filmjét annak ellenére, hogy egyre nagyobb gyanú éled benne, hogy mi itt most jól át lesz cseszve. És tényleg ez derül ki, de addigra már késő, két és fél óra az ablakban, és azt már senki nem fogja visszaadni.
Szóval a rendező hitegeti a nézőt, aztán nemigen ad semmit. És közben ő maga sem nagyon tudja eldönteni, hogy a filmjének mi legyen a műfaja, össze-vissza csapong. Elindul egy 100%-ig Woody Allentől másolt főcím-feliratozással (fehér Windsor Light Condensed betűtípus fekete háttéren, közben klasszikus jazz szól). Aztán lesz egy filozófia-ta... több»
A rövidsége volt a fő erénye a szememben El se hiszem, hogy ugyanaz a David Lowery rendezte, mint A zöld lovagot, ami a maga nemében igen figyelemreméltó mű volt. Ez meg itt leginkább az 1990-es években a Duna tévén az éjszakai adásszünet alatt sugárzott Akvárium adására emlékeztetett. Fájdalmasan lassú és ingerszegény a vágás és a történetvezetés, ami a főszereplők enyhén reumás és járókeretes mozgásával csak súlyosbodik.
A 43 éves Casey Affleck szinte sihedernek tűnik a 70 éves átlagéletkorú mezőnyben. A lagymatag zene rádob egy lapáttal erre a totális apátiára és érdektelenségre, teljesen fura, hogy nem aludtam el a negyedénél. Na, de azért a vége felé pár percre mégis sikerült. A film végén a magyar kereskedelmi televíziózás h... több»
Mágikus Kogonada nagyot ment és a nézők egy jókora része nem tudta követni, így meglehetősen alulértékelték a munkáját. Kár, mert egy nagyon mély és spirituális rétege van a filmnek, érdemes felfedezni. Colin Farrell és Margot Robbie nagy alázattal, szerénységgel és érzékenységgel játszotta el a két főszerepet, a fényképezés is zseniális volt, minden nagyon szépen működött együtt. Egy dobozban élek, nem követem a reklámokat és promóciókat, nem tudom, mi ment félre, mire számítottak a nézők, de nyilván nem azt kapták, amire vártak, ezért ábrándultak ki. Én minden előzetes nézőpont és elvárás nélkül néztem meg, és nálam nagyot ütött, nagy élmény volt.
Leginkább úgy kell elképzelni, hogy van két szeret... több»
Filmmúzeum Na, először is, a 2025-ös remake sokkal élvezhetőbb, jobb lett. De nem akarok igazságtalan lenni, az 1989 körül készült filmek többsége mára már nézhetetlen, ez meg ahhoz képest technikailag nézhető. Viszonylag. A közel 120 perces film első 80 perce fájdalmasan vontatott, utána meg kapunk egy bő félóra házastársi "reszkessetekbetörőket", hogy a végén DeVito elmondja a kamerába a shakespeare-i színdarabvégi tanulságot.
Apropó Shakespeare: a film szerkezete nagyon hasonlított a néhai angol drámaíró színpadi műveihez, sokkal jobban, mint egy mai értelemben vett filmhez. Az elején egy szóbeli felvezetés, aztán maga a cselekmény, benne a "meglepő" végkifejlettel, végül a tanulságos záróbeszéd.
D... több»
Elég angol Hát ez mókás volt, most le is töltöm az eredetit, mert az kimaradt egykoron. Érdekes volt Benedict Cumberbatch-et ilyen, számára kissé testidegen szerepben látni, na meg Olivia Colman is mást mutatott, mint amit megszoktunk tőle. A film első kétharmada lassú építkezés, a házastársi késdobálás az utolsó szakaszra marad.
49 Vadászat után (2025)
Luca Guadagnino trükkös srác, mert két és fél órán keresztül rá tudja a nézőt kényszeríteni arra, hogy akármilyen nehezen is, de végigszenvedje a filmjét annak ellenére, hogy egyre nagyobb gyanú éled benne, hogy mi itt most jól át lesz cseszve. És tényleg ez derül ki, de addigra már késő, két és fél óra az ablakban, és azt már senki nem fogja visszaadni. Szóval a rendező hitegeti a nézőt, aztán nemigen ad semmit. És közben ő maga sem nagyon tudja eldönteni, hogy a filmjének mi legyen a műfaja, össze-vissza csapong. Elindul egy 100%-ig Woody Allentől másolt főcím-feliratozással (fehér Windsor Light Condensed betűtípus fekete háttéren, közben klasszikus jazz szól). Aztán lesz egy filozófia-ta... több»