28 év nagy idő Mai szemmel elég béna a film, meg kicsit olyan, mintha a két főszereplőnőnek próbáltak volna valami jutalomjátékot csinálni. Annak apropóján sikerült megnézni, hogy közel 3 évtized után itt a második rész. Most akkor kicsit tartok a folytatástól, de a feleségem jóvoltából elkerülhetetlen lesz, hogy azt is megnézzem. Ő ennek a felénél védekező alvásba szenderült, tiszta mázlista.
negyvenkét év elteltével is rendben van Szimpla koncertfilm, de nagyon jó látni, hibátlan. Byrne nagyon ott volt a szeren már akkor is. Semmi extra de leköt.
valójában nem azok Az előzetes szövegek alapján ezek a fiatalok függők, de amúgy totál nem. Olivia Wilde nem tudom, mikor került a magas polcra, írták, hogy jó, de nem volt az. Anna Kendrick ebben az évben még nem tudta becsukni a száját. Tulajdonképpen ennyi.
Elveszett jelentés Nagyon hamar az az érzésem támadt, hogy ez a film Sofia Coppola Lost in translation című fantasztikus klasszikusának a tisztelete és inspirációja közben született másodvonalú utánzat. Aztán láttam, hogy a japán folklór itt inkább egy romantikus köret az amerikai mozinézőnek, továbbá hogy hajszálpontosan a 24. percnél vált teljesen kiszámíthatóvá a történet kimenetel. Emellett nem tudom még mindig feldolgozni, hogy Brendan Fraser hogy a pék nyilába lehet még mindig színész, mit látnak benne mások? Iszonyú tehetségtelen és irritáló fazon. Mit látott a gyorsvonatnevű rendezőnő, Hikari őbenne?
És a nézők beszopták, mindenki állva tapsol. A kísérlet sikerült. Nem volt hiába a japánnal kevert an... több»
Zseniális, de öncélú Ez a film is Irvine Welsh könyvéből készült, mint a Trainspotting, csak ezt Jon S. Baird vitte filmre. Nagyon látványos, jó ritmusú és igen színvonalas, de egyúttal öncélú lett a végeredmény. Kifejtem, hogy miért gondolom ezt.
A Trainspotting egy félig-meddig választható poklot mutatott meg, aztán, amikor már eléggé elrettentünk tőle, akkor meg is mondta a végén, hogy válasszuk az életet. Volt választás. Ezúttal a James McAvoy által egészen zseniálisan alakított rendőr egy olyan mentális állapotba csúszott bele, amit nem választott. A főszereplő tudatleépülését bármennyire is lenyűgözően vitte vászonra a rendező, nem kaptunk semmi olyan nyereséget a végére, mint a Trainspottingnál. Értjük, h... több»
Költőtől van a költőtoll Na, adtam a kultúrának, megnéztem, hogy mit tud a dél-amerikai filmművészet új csillaga, ha már januárban ott leszek, ahol ez a film játszódik. Nos, érdekes volt.
Könnyű elsiklani a film értékei felett, ha valaki nem néz utána, hogy mire reflektál a rendező. Én is elsőre csak egy fel nem nőtt és célba nem ért költőt láttam, aki segít egy iskolás lánynak, hogy majd ő sikeres költő lehessen. Felfogtam, hogy ez ténylegesen a főszereplő költő saját vágya volt, nem a lányé – ő egész más életet képzelt el magának, hiába volt tehetséges. Az is átjött, hogy a költészeti (már nem emlékszem a szervezet nevére) szakmai társaságban és a lány családjánál is csak balek volt a főszereplő, akit kihasználnak... több»
Fontos téma, közepes film Politkovszkaja akkor volt független újságíró Oroszországban, amikor még nem volt beszántva a komplett független újságírás, Putyler még csak a szárnyait próbálgatta. De már akkor is hullottak azok, akik így vagy úgy megzavarták a kis gonosz diktátor köreit. A defenesztráció csak később jött divatba, őt még a lakóháza liftjében lőtték agyon. Egyéb tekintetben ugyanaz a kotta, mint a mostani Oroszországban, csak már nincs igazából senki abban a szerencsétlen sorsú országban, aki az elnök mostani gaztetteit megírja. Akkoriban a csecsen háború ment, és a kremli narratíva egy az egyben ugyanaz volt, mint jelenleg Ukrajnával kapcsolatban, csak akkor még jobban elhitte a világ, hogy az összes csecse... több»
Old school Meglehetősen csúcsra járatott hongkongi akciófilm a még mindig mozgásképes Jackie Chan főszereplésével. Larry Yang rendező a világ összes pénzét használhatta Victoria Hon producer és a nagyvonalú befektetők jóvoltából. Kellett is a zseton, mert itt még jó sok fizikai rombolás és pirotechnika kapott szerepet, igen nagyszabású a produkció.
Jackie Chan hozta a szokásos lenyugodott, joviális kínai bácsit, akinek megvillan a keze-lába, amikor kell, a negatív hős ellenfele, a megjegyezhetetlen nevű Tony Ka Fai Leung meg simán zseniálisan nyomta a főgonoszt. Kinézetre az utóbbi olyan volt, mint egy Hegedűs D. Gézába oltott kínai Mads Mikkelsen, ez külön elszórakoztatott.
Ez az ázsiai csihipuhi pers... több»
Ez agybaj Ritkán születik ennyire érdektelen film. A cselekmény érdektelen, a szereplők érdektelenek (OK, Fiennes azért nem rossz), a viselkedésük teljesen életszerűtlen, és közben olyan, mintha mélyebb akarna lenni annál, mint amennyire baromira nem az, de nem megy neki.
Talán 1916 van, és valahol Angliában megy a vidéki élet: egy kisváros kórusa egy előadásra készül, de olyan hosszan, mintha nem lenne más dolog a világon. Közben fiatalok mennek a frontra, más leselejtezett fiatalok visszatérnek, de mindez rohadtul unalmasan történik. A kórus karnagya is bevonul önkéntesként, hogy megoldják a problémát, felfogadják a Németországból visszatért Dr. Guthrie-t, hogy vezesse a kórust. Az új karnagy mer na... több»
Egyszerű történet Aki Kaurismäki meglepi azt, aki először látja valamelyik filmjét. A megoldásai állandóak: statikus kamerák, a 70-es éveket idéző enteriőrök, a kocsmai jukeboxok, a szűkszavú figurák, szándékosan kissé béna stílus. A nézők legalább fele el is könyveli róla rögtön, hogy tökhülye, és a későbbiekben következetesen elkerüli a rendezőt. Én is majdnem így voltam vele, csak aztán adtam neki még egy esélyt, és most már élvezem, és egyfajta punk fazonnak tartom.
Ez a 2023-as alkotása nálam nem ment akkorát, mint A múlt nélküli ember (2002), a Külvárosi fények (2006) vagy a Kikötői történet (2011), de még így is jó volt. Ezúttal is némileg szerencsétlen kisembereket látunk: Ansa egy bolti eladó, Holapp... több»
Keveseket fog érdekelni Nagyon érdekes, de valószínűleg keveseket érdeklő filmet rakott össze Aaron Sorkin a Facebook működésének egy visszásságáról, amely az algoritmus működését érinti. Már látom a lelki szemeimmel, hogy sokan az első mondatom elolvasása után közvetlenül tovább is kattintanak azzal, hogy hát akkor nézze meg az, akinek két anyja van. Valahol megértem: a Facebookkal kapcsolatos ilyen-olyan leleplező vagy kritikus mozifilmek, dokumentumfilmek sorában ez nem az első; kinek hiányzik még egy?
Egy dialógusközpontú alkotásban nézhetjük meg, ahogy a hüllőszerű Mark Zuckerberg (vajon a valóságban is ennyire hüllőszerű, ahogy itt a filmben ábrázolják?) cégénél a kattintások és a felületen eltöltött idő növe... több»
Csúcs Ritkán születik ekkora remekmű, Iñárritu ezúttal Lanthimos és Wes Anderson szintjén mozog a fergeteges társadalmi szatírájával. Ettől függetlenül a mozipénztáraknál úgy néz ki, hogy bukást kell elkönyveljenek, ez nem az a tipikus közönségfilm.
Egy kicsit amolyan film a filmben a filmben produkciót látunk, ahol Tom Cruise nagyon bevállalós módon hihetetlenül idiótán fest, mint a világ egyik legbefolyásosabb olajkitermelő nagytőkés vállalkozója. Igazi texasi tájszólásos tahó, akinek a kissé Trumpra hajazó, erősen gyökér amerikai elnök is a tenyeréből eszik. A világ számos helyén, így Grönlandon és Alaszkában is ezerrel termelik ki az olajat, eközben Grönlandon beüt az ökológiai katasztrófa, am... több»
félúton lemorzsolódtam Találomra választottuk a friss Netflix-felhozatalból, nem nagyon szoktuk használni, túl sokszor futunk középszerű vagy annál rosszabb filmekbe. Jelen esetben megnyugtattak a svéd nevek a stáblistán, de nem mind arany, ami skandináv. Ez most vagy vacak, vagy én nem nőttem fel a zsenialitásához. A felétől már komoly nehézséggel járt, hogy egy-egy percre oda tudjak figyelni. Most is megy még, de minek.
Fojtogató Tawfik Alzaidi filmje az 1990-es évek szaúdi világába enged bepillantást, és amit látunk, az európai szemmel szinte felfoghatatlan. Bár azóta óriásinak mondható társadalmi fejlődés zajlott le, illetve zajlik jelenleg is, valószínűleg a mi életünkben a közelébe se fognak jutni annak, amit mi elfogadhatónak képzelünk el.
Egy zergeb@szta poros faluba egy hozzájuk képest szemmel láthatóan felvilágosult tanár érkezik, hogy olvasni tanítsa a gyerekeket. Eleve már ez is kiveri a biztosítékot a falusiaknál, akik tartanak mindentől, ami változást hozhat a középkori életükbe. Ahogy menet közben kiderül, épp a legsötétebb idők zajlanak arrafelé, a városokban elpusztítottak mindent, ami valamiféle módon... több»
erősen rétegfilm Hát nekem Keith Jarrett művészete kimaradt, úgyhogy ez a strukturálatlan film hamar elvesztett. Amíg ez megtörtént, állandóan kikészített, hogy a német Brandes nevet „brendesz”-nek ejtették. Ha valakinek mond valamit a fél évszázados zenetörténelmi esemény, hogy egy kiskorú jazzkoncertet intézett egy amerikai zongoristának, az minden bizonnyal élvezni fogja. Vagy nem. Passz.
Még hogy! Dehogy „testhorror”, ez igencsak leegyszerűsítés, ez egy erős fizikai szimbólumokkal operáló társfüggőségi történet. Kellett valami jelképrendszer, amivel a nehezen ábrázolható lelki folyamatokat meg lehet jeleníteni, és erre a fizikai összenövés durva képeit választotta Michael Shanks rendező és forgatókönyvíró.
Tim (Dave Franco) és Millie (Alison Brie) alakítja a társfüggő párt, ők civilben is egy párt alkotnak, ami biztosítja a megfelelő kémiát és hitelességet ehhez a szürreális meséhez. A külvilág hamis elvárásait a kezdetben normalitást sugalló külső tekintélyszemély, a Pottyondi Edina-nézésű Damon Herriman személyesíti meg mint a szomszédban lakó tanárember. A barlang mondjuk, hogy a t... több»
Fontos témák jó kivitelezésben Tasnádi István elsősorban forgatókönyvíró, de akadt már rendezőként is néhány projektje. Ez a mostani független filmje a kis költségvetés és az abból adódó rövid időtartamú és feszes forgatás ellenére nagyon ütős lett. A filmötletet nyolc év alatt sikerült a megvalósításig eljuttatni idén februárban, és most október 22-én kerül a mozikba. Premier előtti vetítésen láttam és kiváló benyomást tett rám az, ahogy egy fontos fő témát további jelentős rétegekkel vegyített, de közben a humornak is helye volt. A szereplők és a készítők között nagyon érződik az összhang és az, hogy alázattal és elkötelezetten dolgoztak - az eredmény nem is maradt el.
A főszerepben Mucsi Zoltán, az idős apa (Árpi bácsi... több»
Suszter/kaptafa Jaj, de rossz. Az előnytelenül idősödő és egyre inkább Adam Sandlerre hasonlító Ben Afflecknek nem ez az első rendezése, de mégis olyan esetlen és kidolgozatlan, mintha az lenne. Nem kellene neki ilyeneket csinálnia, maradnia kellene a színészkedésnél.
Mark Kimball, a retek Los Angeles egyik polgármesterjelöltje jó környéken lakik az általánosiskola-méretű családi házában a félredugó feleségével és az egy szem fiával. Ahogy arrafelé minden vagyonosabb családnál, náluk is több mexikói bevándorló szolgál. A fiukat elrabolják, legalábbis az volt a terv, de összekeverik az egyik mexikói alkalmazott fiával. Innen fogva számos olyan kérdés merül fel, ami megosztja a nézőket, hiszen Kimballnak el k... több»
79 Átkozott boszorkák (1998)
Mai szemmel elég béna a film, meg kicsit olyan, mintha a két főszereplőnőnek próbáltak volna valami jutalomjátékot csinálni. Annak apropóján sikerült megnézni, hogy közel 3 évtized után itt a második rész. Most akkor kicsit tartok a folytatástól, de a feleségem jóvoltából elkerülhetetlen lesz, hogy azt is megnézzem. Ő ennek a felénél védekező alvásba szenderült, tiszta mázlista.