a végére elfogy Az alapötlet nem is rossz, de a végére nagyon kimegy a szufla. Azaz inkább azt mondanám, hogy fékezett habzásúak az érzelmek egy ilyen műfajú vígjátékhoz képest. Mintha egy alapvetően érdekes történetet egy pocsék mesélő mondana el. Pedig Jesse Peretz rendező nem reménytelen, volt neki jó filmje, meg egy csomó Foo Fighters klipet rendezett, amik elég jók a maguk nemében. Ez meg olyan mérsékelten jött össze. Nem rossz de nem is túl jó, olyan kicsit semmilyen.
A filmet többnyire Ethan Hawke alakítása viszi a hátán, a folyamatos irritációról pedig Chris O'Dowd gondoskodik. Rose Byrne karaktere meg kicsit szerencsétlenke, lehet neki drukkolni, hogy jobb irányba terelje a béna életét.
Van egy z... több»
Minden pillanata ismerős Leah McKendrick összerakta a romantikus filmek szuper szuperegyvelegét, van ebben minden, mint a búcsúban. Rákos testvér, aki majd tud hiányozni és lehet neki hangüzeneteket hagyni. Van egészen elfuserált sztárséf, akinek a konyhájában stázsol a főszereplőnk, van számos poénos randevúhelyzet is, csupa máshonnan már ismerős szituáció. Amiben ez most valamennyire más, az az, hogy jön egy fiú, aki nagyon etikátlan dolgot csinál. Mondjuk technikailag nem túl hihető, ami történik, A halott testvér telefonszámát a telefontársaság újra kiadja ennek a bizonyos fiúnak, és ezentúl hozzá érkeznek be a hangüzenetek.Szerintem a csajnak fel kellett volna, hogy tűnjön a változás, de mindegy. Na, szóval a ... több»
Költemény ez a legjavából Paolo Sorrentino egy zseni, ezt már határozottan ki lehet jelenteni. Ezúttal írt egy szerelmi vallomást a retkes városához, Nápolyhoz, mely valamikor talán olyan volt, mint ebben a filmben. Mind a cselekménybonyolítás, mind a képi világ igazán festői és művészi; ezúttal is folyamatosan lenyűgöző vizuális élmény éri a nézőt, és ebben Daria D'Antonio operatőrnek is kiemelkedő érdeme van.
Hogy a címadást elemezzük, egy történelmi/mitológiai kitekintés segít: a görög mitológiában Parthenopé egy szirén volt, aki bánatában a tengerbe fojtotta magát, miután nem tudta elbűvölni Odüsszeuszt. A legenda szerint a testét ott mosta partra a víz, ahol ma ez a lepukkant, valamikor csodált város felépült.
A... több»
A legkeményebb ellenfél nem a ringben támad Benny Safdie nem szokványos sporttörténeti filmet csinált, hanem egy kőkemény függőségi és párkapcsolati drámát, ami mélyre megy. Az A24 logó már az elején garantálta, hogy nem sima bunyós retrót kapunk és úgy is lett.
Dwayne Johnson olyan hibátlan moncsicsifrizurát és barnítást kapott, hogy az isten nem mondja meg róla, hogy nem ő Mark Kerr. Emily Blunt meg... megtört szívvel tudatom, hogy nem maradt ki a 21. századi hollywoodi agyrémből és megplasztikáztatta magát. Nem nagyon, meg nem nem lett szörnyű, de basszus, minek? Mindegy, már megtörtént. Még jó, hogy nem vitte túlzásba.
Az alakítások kiválóak, a két főszereplő közötti kémia teljes mértékű, a dráma mélyreható. Dwayne Johnson zseniál... több»
Az időzítés OK, de nem hiteles Most, hogy már minden második film egy nagy és látványos, megtörtént alapú nosztalgiamenet, joggal gondolhatták a Mexico 86 producerei, hogy ha készítenek még egy sokadik ilyen produkciót, azzal garantált lesz a siker. De akkor nem Gabriel Ripsteinre kellett volna bízni a rendezést, mert az ő filmjei eddig kizárólag közepes értékelést értek el, és ez sem fog kilógni a sorból. De legalább az időzítés hibátlan, mivel a bemutató az idei focivébé kezdetére esett.
A szándék egy könnyed, szórakoztató elbeszélés lehetett, én úgy érzem, hogy jobb lett volna kicsit mélyebbre menni a témában. Számomra amúgy ez a világbajnokság nagyon különleges volt; ekkor voltam 18 éves, és ekkor hagytam fel a labdar... több»
A franchise, aminek részei voltunk Jude Law-nak elhittem, hogy ő a Putyler, annak ellenére, hogy nyolc centivel magasabb, mint az eredeti, meg amúgy se tökéletes hasonmás, de nagyon jól hozta a karakterét. A főszereplő Paul Dano és az időnként előbukkanó, rég nem látott Alicia Vikander is klassz volt többek között.
Ebben a filmben nem Putyler van fókuszban, hanem egy fő bizalmasa és tanácsadója, Vlagyimir Baranov. De még ő se, hanem ez itt az orosz néplélekről szól valahol, abban az értelemben, ahogy ez az orosz néplélek némi átmeneti demokrácia után megkapta azt a régről jól ismert szado-mazo tekintélyelvű rezsimet a szentpétervári kágébés új cártól, amiben oly otthonosan érzi magát. És amelyből az a világraszóló franchise n... több»
Nagyon nem mindenkinek Rengeteg év után néztem meg ismét és ezúttal is nagyon mély benyomásokat tett rám a film, mégpedig jó értelemben. A Hukkle című filmnek kétszer futottam neki, az nálam egyértelműen kudarcba fulladt, ez viszont zseniális. Meglehetősen naturalista és gusztustalan, aki nem bírja az ilyet, az kerülje el messzire. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy Parti Nagy Lajos írásainak hangulatát nagyon klasszul sikerült Pálfi Györgynek megjelenítenie.
Általában azt látom, hogy senki nem érti, mi ez. Cselekményét tekintve egy többgenerációs családtörténetet látunk, mely ennek megfelelően három történelmi korszakot ábrázol, de nem a történelmen, hanem a test vágyain keresztül. Elsőnek a nyúlszájú Vendelt... több»
Nem annyira van ez kitalálva A feléig láttam, úgyhogy ha megvan a megfejtés, akkor nyugodtan írjátok meg, de valamit nem értettem odáig, ameddig láttam (a feléig). Van egy csaj, aki börtönből szabadult, van neki egy volt barátja, aki meghalt valami közúti balesetben, meg van egy immár ötéves lánya, akit más nevel. Na, most ez a szabadult anya szeretné látni a lányát, de ebben egy jóképű régi közös ismerős állandóan megakadályozza. Őszintén szólva elszalasztottam azt a pillanatot, hogy mikor bocsátotta meg ezt a lány neki, és mikor kezdtek egymással flörtölni, mint a gép, de ebben semmi logika nincsen. Vagy valami nagyon elkerülte a figyelmemet.
Gondolom, a könyv, amiből a film készült, jobb lehetett. Ez egy fura Hallmar... több»
Aki túl komolyan vette, az nem járt jól Nem készültem a filmből mielőtt megnéztem, de egy idő után rájöttem, hogy nem szabad nagyon komolyan venni, meg a számos életrajzinak tűnő részlet ellenére nem kell megtörtént alapokat keresgélni vagy sejteni. Josh Safdie egy laza történetet rakott elénk, amit úgy érdemes nézni, mint ahogy annak idején a Pulp Fictiont.
Timothy Chalamet profivá érett, semmi kétség, nagyon jól játszik. Gwyneth Paltrow visszatérésében nem találtam túl sok örömöt, csúnyán röppent el felette az idő vasfoga és nem kapott olyan szerepet, amiben megmutathatta volna a tehetségét (ha volt, mert sajnos nem emlékszem, nem arra figyeltünk régen). Röhrig Géza észre se vettem, hogy szerepelt, csak amikor utólag néztem, vet... több»
Nem mi voltunk a legalján Hú, hát nagyon erős, hogy ha belegondoltok, a huszadik században több volt az elfuserált diktatúra, mint a demokratikus rendszerek. Dél-Amerika ezen belül is kemény hely volt, ott talán nem is volt szabad rendszer akkoriban sehol.
Brazíliában járunk az 1970-es években, ahol katonai diktatúra van. Nem ilyen tinglitangli NER, hanem rendes, kifejlett fajta, ahol elviszik az embert, mint a Rákosi-rendszerben. Egy marhanagy felső-középosztálybeli családot látunk, akik nagy baráti és családi életet élnek Rio de Janeiro Copacabana melletti részén, folyton tömegnyomor és összejövetel van náluk, a nagyszámú gyerek jobbára saját magát neveli. Apu építész, az ő munkájából élnek, ugyanő korábban ország... több»
Négyes alá Én a felénél elvesztettem az érdeklődésemet, de attól még nem biztos, hogy rossz. Amúgy ez a változat egy 2011-es belga film remake-je.
A 'fogyatékkal élők köré épített vígjáték' kategória mintha trendi lenne így a 21. század elején. Melyik érzékeny civilizált néző vallaná be, hogy nem szórakoztatja eléggé? Én úgy próbáltam eldönteni, hogy mennyire jól sikerült film ez, hogy elképzeltem, milyennek számítana normális hétköznapi emberekkel. És nekem az jött ki, hogy átlagemberekkel előadva eléggé átlagos lenne. Azt is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha nem road movie-ként csinálták volna meg, hanem egyetlen kisvárosban játszódik a teljes cselekmény, úgy meg már egyenesen gyenge lett volna. A... több»
Nem hengerelt le Valahol azt olvastam, hogy ez a film Staller Ilonáról szól, de - mint közben kiderült - legkevésbé őróla. Alapvetően a Diva Futura nevű nem túl érdekes olasz pornóügynökség hőskoráról van benne ehelyett szó. Hogy legyen mihez hasonlítani, ez ottani viszonylatban olyan lehet, mint nálunk annak idején a Kovi-féle produkciós iroda. Nem kétlem, hogy a magyar nézőknek egyszer izgi lesz megnézni Kovács István stúdiójának történetét Vad Katalinnal és olyan nevekkel, mint Csoky Ice (remélem, jól írtam le). Az egy Magyarországon világhírű film lesz majd, és biztosan én is meg fogom nézni, ez pedig minden bizonnyal egy mindössze Olaszországban világhírű alkotás. Akkor is, ha a főszereplő Riccardo Schi... több»
angol lumpen szociodráma A kétórás film az angol filmipar húzókategóriáját, a lecsúszott kisvárosi lakótelepi proletárok nyomorát bemutató szociopornót képviseli. Van benne jó szereplő is, meg egész igényesen van leforgatva, több, mint a feléig kibírtam. A maradék időmet azért megspórolom.
semmi sincs rendben Én sok mindenre kapható vagyok, de van az a szint, ahol azt mondom, hogy a lóf...nak is van vége. Ez a film még csak nem is fekete-fehér, hanem ködszerűen egyenszürke, a hang meg egyszerűen nem érthető, pedig az ismertető szöveg alapján fontos lenne legalább azt érteni, hogy mi az istent beszélnek. Szóval van egy film, ami vizuálisan a száz évvel ezelőtti némafilmek képi minőségével rendelkezik, nem érteni, mit beszélnek benne, a főszereplő gyerek meg nagy valószínűséggel egy irritáló kis köcsög lesz másfél órán át. Időben felismertem az érdekeimet és kinyomtam a lejátszást.
klasszikus krimi Ez egy skandináv típusú krimi, amit egy bosnyák rendező csinált, véletlenül se skandináv országban. Tempóját tekintve olyan, mint egy Derrick-epizód, csak itt nem látjuk az elején, hogy ki a gyilkos. Na, de nem kell búsulni, nem sokkal a fele után itt is meg fogjuk tudni, hogy mi a pálya. Mozgalmasságát illetően tehát eléggé hasonlít egymásra a két produkció. Amiben jelentős az eltérés, az az, hogy ezúttal elég naturalista az áldozatok bemutatása - picit a Bodies kiállítást is eszembe juttatta némely kiszerelt vagy gondosan gombostűkkel preparált testrész. A sztori nem valami egetverő, de pont elegendő egy krimihez. A szereposztás nélkülözi a sztárokat, a forgatás szemmel láthatóan alacsony ... több»
A suszter maradjon a kaptafánál Russell Crowe egy jó karakterszínész. És sajnos nem túl jó rendező. A forgatókönyvben (amihez szintén van köze) van spiritusz, de a rendezés ezt kilúgozza. Akad pár jobb pillanat, ezeket sok gyengébb köti össze. Igazán kár.
A másfél órás rövid játékidő első kétharmada nagyrészt egy régi barátokkal kártyázós totojázás. Ezt megelőzi egy gyerekkori jelenet, ahol a kispajtások valamiért nagyon rá vannak cuppanva a pókerre. A totojázós részben láthatjuk, hogy ez később is megmaradt náluk. Nem mindegyikük lett sikeres a felnőtt életében, de a Jake Foley névre hallgató főszereplő rommá ki van tömve pénzzel. Épp halni készül a szerényen eltitkolt hasnyálmirigyrákja jóvoltából, és olyan, mintha val... több»
Mestermunka Paolo Sorrentino megmutatta, hogy ki a menő rendező. Papírja csak két évvel később lett róla, amikor A nagy szépségért Oscart kapott. Luca Bigazzi operatőr meg biztosítja a vizuális gyönyört az eszméletlen minőségű kameramunkájával. Sean Penn akkorát játszik, mint az Egyik csata a másik utánban, és akkor még ott van persze Frances McDormand is. Az eredmény egy 10/10-es film, persze a jó forgatókönyv is kellett. Utóbbi Umberto Contarello munkája. Ennyi olasz név ellenére a film kicsit se olaszos, viszont nagyon művészi, de nem rossz értelemben. Mellesleg ez volt Sorrentino első angol nyelvű filmje, senki meg nem mondaná.
Sean Penn egy kivénhedt és válságban lévő rocksztárt alakít. Komoly fri... több»
A háromnegyedénél jöttem rá, hogy már láttam Különös érzésem van. Ez egy nagyon-nagyon karakteres film, és mégis közel másfél óra elteltével jöttem csak rá, hogy láttam már valamikor. Nem tudom, mi késztette az agyamat arra, hogy kitörölje az emlékét. A fényképezés kiváló, a rendező stílusa egyedi, a jelmez és díszlet pazar, a szereposztás egész erős. A történettel azonban csak ambivalens viszonyt sikerült kialakítanom.
Tilly sok-sok év után visszatér a falujába egy hordozható Singer varrógéppel a kezében. A falu amúgy a nemlétező Dungatar, valahol Ausztráliában. Hosszú időbe telik, de nagy nehezen azt is megtudjuk, hogy miért utálja minden helyi őt, és hogy mi történt annak idején a valóságban.
Nagyon érdekes volt a műfajok keveredése... több»
Tisztes iparosmunka Guy Ritchie-nek finoman szólva nem ez a főműve, de különben tisztességes szórakozást nyújtó popcornmozi, csak tőle többet várunk. 3-4 csillag között ingadoztam, 10-es skálán nálam ez szűk 6-6,5-et ér. Maradjon a 3 csillag, és akkor még jófej is voltam. Ez a különben nem túl acélos értékelés két nappal a film megnézése után született meg; közvetlenül a film után még magasabb az érték, amíg friss az élmény. Csak az van, hogy alszik rá egyet-kettőt az ember, és azt mondja, hogy basszus, ez nem volt olyan szintű, mint amit ettől a rendezőtől elvárunk.
A tempó pörgős, a szereplők elég jók, mindjárt belecsöppenünk egy látványos cselekménybe, de a gondok már az első félórában intenzíven jelentkezne... több»
felhőtlenül szórakoztató Nem tudom, honnan jött ez a BenDavid Grabinski, de zseniálisan nyomja! Amit csinál, az 5 csillagot is megérdemelne, de tekintettel kell lennem arra, hogy ez akárhogy is, de csak egy popcornmozi, igaz, hogy abból igen jó. Az első negyedén türelmesen és figyelmesen essetek át, a többi már magától értetődő lesz, nem szabad megijedni az elején felmerülő, agymunkát igénylő rejtélyektől. A ritmus elképesztő, a cselekmény pörgős és akciódús, a fényképezés látványos, a zenék 10/10-esek, a szövegek poénosak, Vince Vaughn meg szuperjó a kettős szerepében. Ebben is játszik Dolph Lundgren, úgy fél percig, úgy látszik, a jövőben cameo szerepekből kívánja fenntartani magát. A cselekmény alapja iszonyúan b... több»
74 A meztelen Juliet (2018)
Az alapötlet nem is rossz, de a végére nagyon kimegy a szufla. Azaz inkább azt mondanám, hogy fékezett habzásúak az érzelmek egy ilyen műfajú vígjátékhoz képest. Mintha egy alapvetően érdekes történetet egy pocsék mesélő mondana el. Pedig Jesse Peretz rendező nem reménytelen, volt neki jó filmje, meg egy csomó Foo Fighters klipet rendezett, amik elég jók a maguk nemében. Ez meg olyan mérsékelten jött össze. Nem rossz de nem is túl jó, olyan kicsit semmilyen. A filmet többnyire Ethan Hawke alakítása viszi a hátán, a folyamatos irritációról pedig Chris O'Dowd gondoskodik. Rose Byrne karaktere meg kicsit szerencsétlenke, lehet neki drukkolni, hogy jobb irányba terelje a béna életét. Van egy z... több»