mi nézők, mint kívülállók Úgy sejtem, hogy Joachim Trier ezt nem nekünk csinálta, hanem saját magának. Remélem, hasznos volt önmaga számára, mert mi ne mentünk túl sokra. Különben technikai értelemben színvonalas munka, nagyszerű a kivitelezés, csak aztán más kérdés, hogy én nem tudtam kapcsolódni ehhez a lélekboncolós családregényhez. Nem éreztem azt, hogy a cselekmény valamilyen univerzálisabb mondanivalónak a hordozója lenne, hanem inkább úgy éreztem, hogy illetéktelenül nézek bele valakiknek a magánéletébe.
Off, de az egyik főszereplőnek, Inga Ibsdotter Lilleaasnak meglehetősen tájszólásos a magyar hangja. Elle Fanning pedig remekül játszik, ezt a szintet ki se néztem belőle. Most látom, hogy kapott egy Oscart a... több»
Mostanra történelmi Ez a film 17 év alatt rohadt nagy időkapszulává vált. Azt se tudom, hol kezdjem a felsorolást, hogy miért. Először is, a rendezés mára elég retro. Aztán itt még olyanokat látni, mint Ray Liotta, vagy a még nem ősöreg Harrison Ford. A produkció a Weinsteintől került ki, ők is hol vannak már azóta. Azért az ausztrál színésznőcske indokolatlan meztelenkedései (szintén elavult megoldás) még emlékeztetnek minket, hogy hogy is ment náluk a casting. Na, és hol van már az a világ is, hogy mindenki az USA-ba vágyik, mint minden világok legjobbikába. Tiszta múzeum az egész.
Maga a film egy közepesen érdekes körkapcsolás Kaliforniából, mely arra a mára meghaladott premisszára épül, hogy a világot a köv... több»
Csak az első felét nézzétek! Egész érdekes gazdasági krimi indul, aztán a közepe táján meg már kit érdekel. Kár, volt benne potenciál. Még akkor is, ha nem túl könnyű egy élelmiszer-egészségügyi sumákolásból izgalmas filmet rittyenteni, majdnem sikerült.
Riz Ahmed egy problémamegoldót játszik, a szerepe inkább összekötő, nem pedig kontakt, az eredeti cím pontosabb, ki tudja, miért vitték félre a magyar fordítását. Az van, hogy van egy csaj, aki egy élelmiszeripari cégnél hozzájut az egyik laborszinten megpimpelt termékük nem kívánt mellékhatásait is tárgyaló jelentésre, amit utólag meghamisítanak, kitörölve a terhelő részeket. Na, igen, de a kolléganő eltesz egy példányt. Ezek a gonosz élelmiszeresek viszont durván gono... több»
Feszengős, kényelmetlen Kristoffer Borgli megosztó és kényelmetlen filmet rakott elénk: aki romantikus vígjátékra számított, az nyilván visítva menekült a moziból vagy letargikusan végigszenvedte. Az A24 logó az elején előrevetítette, hogy nem egy sima szórakoztatás vár ránk és úgy is lett.
A színészi játék nagyon ott volt, Zendaya talán az eddigi legjobb teljesítményét hozta, de a többiek is jók voltak, beleértve az engem valamennyire irritáló Robert Pattinsont, aki a főszereplő pár férfi tagját alakította. A rendezés már nem volt ennyire egyértelmű, furán színpadi hangulat lengte be az egészet és volt benne valami különös és bizarr.
Egy kávézóban megismerkedett párt látunk, egy alapvetően őszinte lány és egy hazu... több»
Felettébb közepes Nagyon érdekes ötlet az 1970-es évekbeli Belfast környéki IRA sújtotta időszakba és környékre helyezni egy westernfilmet. Itt a fejvadászok és párbajhősök nem lovon járnak, hanem szépen restaurált, korhű autókon, és nem whiskey-t isznak, hanem whiskyt és persze Guinnesst. További eltérés, hogy az egyik párbajhős nő.
A hézag csak az, hogy ez az átültetés nem bizonyult eléggé érdekesnek. Hiába a viszonylag rövid játékidő, az is kétszer hosszabbnak tűnik a ténylegesnél. De legalább az ír tájak tetszetősek, bár ha valaki azokra kíváncsi, akkor ott van többek között a The Banshees of Inisherin (A sziget szellemei), az is hozza a turisztikai faktort és az legalább egy jó film.
Van ez a Fubar vagy ... több»
Figyelmezzetek! Hagyományosan azok a filmek, melyek Shakespeare életével kapcsolatosak, automatikusan magasabb megítélés alá esnek, felülértékelődnek. Ez érződik Chloé Zhao kínai rendezőnő alkotásán is, melyet Maggie O'Farrell fikciós regényéből forgatott. Összességében jó, de nem szakítja át a vásznat, nem indokolt a hype.
Ez egy modern párkapcsolati, pszichológiai film késő 16. századi köntösben. A drámaíró és színházigazgató fiatalembernek és a feleségének a párterápiája köré szerveződik, melynek eszköze O'Farrell szerint egy újabb színdarab megírása.
Azt látjuk, hogy Bill egy házhoz járó, óraadó latintanár, Shottery-be jár át a Hathaway család hülyegyerekeit tanítani a szomszédos Stratford-upon-Avonból... több»
Kijózanító Igencsak megosztó filmet hozott az A24 Alex Garland (Ex Machina) rendezésében. Voltak, akik a konfliktus okainak, az előzményeknek a felvázolását hiányolták, vagy öncélúnak és üresnek érezték az erőszakábrázolást, de szerintem ők simán másra ültek be, mint amit el akartak nekünk mondani.
Nem mondom, a műfajválasztásban van valami perverz, ugyanis egy háborús tudósítói, felnövéstörténeti road movie-t láthatunk, ebben festi le számunkra elképesztően plasztikusan Garland a háború, különösképpen a polgárháború semmivel alá nem támasztható, elfogadhatatlan brutalitását.
Örülök, hogy nem a választások előtt néztem meg, amikor még sokkal veszélyesebb következményekkel fenyegetett az évek óta erősöd... több»
Mese a táskás emberről Avelina Prat csinált egy filmet, ami körülbelül olyan, mint egy népmese. Főszereplője a jóságos Fernando (Manolo Solo alakításában), akkora táskákkal a szeme alatt, hogy én ekkorákat lehet, hogy nem is láttam még, Horst Tappert a kanyarban sincs.
Maga a film a minőségéhez képest szerintem túlértékelt, és ebben közrejátszhat az, hogy a rendező művészfilmes megoldásokat alkalmazott, például fülbántó hegedűkornyikálást használt zene helyett és ezzel tette melankolikussá az amúgy is szomorkás nagytotálokat, hétköznapi megjelenésű vagy kifejezetten nem szép színészeket castingolt, stb. A nézők meg elhitték, hogy itt akkor nyilván valami felsőbb érték és elvont jelentés található, aztán, gondolom... több»
Érdekes kordokumentum Ez egy eléggé megszokott típusú sportfilm, ha láttál már belőlük párat, akkor mindet láttad. Ennek ellenére vannak benne érdekes dolgok, amik miatt megéri megnézni. Először is, jó időutazás. Mai szemmel iszonyú lepukkantnak és szegényesnek hat az az amerikai környezet, ami 1980 körül legendásan fejlettnek tűnt számunkra. 2004-ben, 24 évvel a Lake Placid-i USA-Szovjetunió hokimeccset és az ahhoz vezető amerikai felkészülést kísérhetjük figyelemmel. Szóval a film is régi, a feldolgozott korszak meg olyan, amikor az amerikaiaknál még furák voltak a frizurák és kicsit bumfordik a ruhák, így Kurt Russell mint edző nagyjából úgy fest, mint egy műanyag Lego emberke.
Ami kitűnik a filmből, az az, ho... több»
Nahát, milyen aktuális! A választások előtti este sikerült megnéznünk a filmet, és hát elég hülyén éreztem magamat, mert nagyon sok tekintetben lehetett nézőként kapcsolódni. Számtalan kínzó párhuzamot lehetett felfedezni a mai valóságunkkal, és szomorú, de ennek a pernek a története és a történelmi előzmények ma is igencsak el kell, hogy gondolkodtassanak bennünket.
További ismerős érzést keltett, hogy 99 százalékban Magyarországon készült a film, a helyszínek között fel lehetett fedezni a néhai BM klubot (Duna Palota), a Vatikán felidézéséhez a Parlament központi lépcsőjét használták, stb.stb. ... A színészek közül a kisebb szerepekben szinte csak magyarok voltak, és úgy általában a filmes stáb nagy része is mag... több»
Mi ez a magyar cím? A címfordítás péklapát-pozitív. A Saving face az, ugye, konkrétan arcmentést jelent, ez már a magyar nyelvnek is része (ha pedig ez nem jön össze, annak a neve az, hogy arcvesztés). Arról, hogy "Jó, rossz meg ami közte van" én inkább egy kissé szado-mazo beütésű felnőtt filmre asszociálnék. Na, mindegy, amúgy maga a film szórakoztató, és a közel negyedszázadnyi idő sem kezdte ki nagyon. Nem nagy szám, de marha könnyen nézhető. Már szinte annyira, mint egy síkbuta Hallmark-vígjáték, csak ez annál azért értelmesebb.
Egy New York Cityben élő kínai közösséget látunk, annak is több generációját. Nem más ez, mint egy kissé melankolikus vígjátékba oltott asszimilációs tanmese. Az első generáció még... több»
Ej, mi a kő! Nem tudtam a többséghez csatlakozni a lelkesedést illetően, majdnem kijöttem a moziból 1 óra elteltével, de aztán összeszedtem magam és végignéztem, de sokat néztem az órámat közben. Szerintem eléggé gyermetegre sikerült, de lehet, hogy csak generációs problémám adódott a többek között Lego-filmes előélettel rendelkező rendezőpáros alkotásával.
A kellően hosszúra nyújtott sci-fi egy világmegmentésről szól. Valahonnan asztrofágnak (latinul szó szerint csillagevőnek) nevezett kis sejtek jelennek meg, melyek a Vénusz felől a Nap felé vonalban vándorolnak. A libasort Petrova-vonalnak hívják, mert Petrova vette észre, hogy vonalban mennek. Mondjuk valószínűleg mások is észrevették, a filmben lega... több»
Kicsit beteg A film műfaja kifejezetten nagyot változik az elejétől a végéig. Egy óra is eltelt, amikor azon tűnődtem, hogy melyik marha akasztotta erre a horror címkét, de utólag el tudom fogadni, amennyiben a hentelős trash horror (tudjátok, amit nem kell túl komolyan venni) is ide értendő. Nagyjából tíz perc esik ebbe a kategóriába és akkor is eléggé szatirikus körülmények között, szóval ez nem az az alkotás, amit végig fogsz rettegni.
A célközönség talán a marxista elnyomott irodai proletariátusnak a machiavellizmusra is hajlamos, nem túl széles szegmense lehetett, de azért aki kívül esik ezen a körön, az is tehet egy próbát a megnézésével, bár garantáltan nem ez lesz senkinek sem az élete filmje. A ... több»
Ez már nem ugyanaz James Cameron belefáradt a sorozatába és szerződésszerűen, de csekély lelkesedéssel leszállította az újabb, remélhetőleg utolsó részt. Három és négy csillag között vacilláltam, a régi szép emlékek majdnem megenyhítettek és majdnem felfelé kerekítettem, de észbe kaptam. Ez bizony egy közepes és lélektelen iparosmunka az előzményrészekhez képest.
A látvány szokás szerint csúcs, de a sztori nagyon elgyengült. Van ugyan valami cselekmény, de ha az első részben ennyi lett volna csak, akkor nem futott volna be ekkora karriert az Avatar. Lementünk egy mezei akcióscifi szintjére a forgatókönyvet illetően.
A játékidő ezúttal is embert próbálóan hosszú, de ezúttal ez nem is nagyon indokolt, egy órát s... több»
Ígéretes kezdés, laposodó folytatás Könnyed vígjáték a Hallmark stílusában, de számos A-kategóriás szereplővel. Apropó, ha a Vasember miatt nézné valaki, akkor ne tegye, mert ő maximum egy percig szerepel, hiába van az itteni szereplőfelsorolás élén. A történet pedig nem egyedi, nem is különleges, cserébe teljesen megjósolható.
Van egy fószer, aki Los Angelesben főszakács egy étteremben, ahol a tulajdonos biztonsági játékos és nem enged változtatni a 10 éve bevált menüsoron. Őt is meg lehet persze érteni, azonban a séf nem boldog, mert ő újítana, kiteljesedne a szakmájában. Itt bejön a képbe egy internetes ütésváltás egy ételkritikussal, ami színt visz a cselekménybe, főleg, hogy a szakács teljesen fogalmatlan a webes dolgok t... több»
7/10 - De csak Pollack miatt Nem tudom, hogy Martin Stellman és Brian Ward cseszték-e el a forgatókönyvet, Sydney Pollack baltázta-e el a romantikus szál felépítését vagy egyszerűen nem működött a kémia Nicole Kidman és Sean Penn között, de az biztos, hogy a film legbénább része az volt, ahogy a szövetségi nyomozó és a tolmácsnő egymással bénázik. Kár volt ezért, mert minden egyéb szempontból jól sikerült alkotás ez. Na jó, van olyan jelenet, ahol minden snittnél más frizurája van Silviának (Kidman), ez már szinte komikus pár perc, de másba nem érdemes belekötni.
Amolyan politikai krimit látunk. Van egy tolmácsnő az ENSZ-ben, meg van egy fiktív afrikai banánköztársaság, amelynek a megorbánult és közutálatnak örvendő eln... több»
Nem tökéletes, de nagyszerű Nem való mindenkinek, de aki bírja Wim Wenderst, annak nagyon is. Engem rendesen beszippantott, annak ellenére, hogy a harmadik harmadban találtam kivetnivalót. Ez a csávó egy mágus, na. A cím nemigen volt magyarra fordítható, a Halál Palermóban félrevisz, mert a néző hajlamos lesz gyilkossági ügyet, krimit várni. A Palermo shootingban a shooting jelenthet ugyan lövést/lövöldözést, de fotózást is. És itt valójában a történetnek több köze van az utóbbihoz, bár kisebb mértékben az előbbihez is, de nem az a meghatározó. A főszereplő egy menő fotós, aki egyfajta értékrendi/életközepi válságban találja magát és az életen és halálon filózgat. A rendező Ingmar Bergmannak és Michelangelo Antonionina... több»
intelligens vígjáték Laza, de intelligens kis vígjáték, viszonylag egyszerű romantikus történettel. Nagyon jól sikerült összeraknia a rendezőnek, jók voltak a színészek és klasszak a dumák. Remek szórakozás, ajánlom mindenkinek.
Alulértékelt Szerintem a Coen nővérek nagyon jól megcsinálták ezt a filmet! A látványvilág hibátlan, kivéve a komcsi írók tengerparti villáját, mert abban feltűnően modern a falburkolat és a konyha, egyszerűen rosszul választották meg a helyszínt. A szereposztás parádés, a rendezés erős. A nővérek kicsit trollkodtak a szereplők neveivel is, a Mannix például mániákusra hajaz, de Laurence Laurentz rendező neve is milyen már...
Josh Brolin az egyik nagy filmstúdió gyártásvezetőjét játssza valahol az 1950-es években, szórakoztató betekintést kapunk az akkori filmes munkába, aztán a kommunista forgatókönyvírók elrabolják a George Clooney által alakított színészt, aki épp a Hail, Caesar! forgatásán dolgozik. V... több»
82 Érzelmi érték (2025)
Úgy sejtem, hogy Joachim Trier ezt nem nekünk csinálta, hanem saját magának. Remélem, hasznos volt önmaga számára, mert mi ne mentünk túl sokra. Különben technikai értelemben színvonalas munka, nagyszerű a kivitelezés, csak aztán más kérdés, hogy én nem tudtam kapcsolódni ehhez a lélekboncolós családregényhez. Nem éreztem azt, hogy a cselekmény valamilyen univerzálisabb mondanivalónak a hordozója lenne, hanem inkább úgy éreztem, hogy illetéktelenül nézek bele valakiknek a magánéletébe. Off, de az egyik főszereplőnek, Inga Ibsdotter Lilleaasnak meglehetősen tájszólásos a magyar hangja. Elle Fanning pedig remekül játszik, ezt a szintet ki se néztem belőle. Most látom, hogy kapott egy Oscart a... több»