Messzemenően alulértékelt Faék egyszerű a mondanivaló, és ezzel nincs is semmi baj. Röviden a következő: az életben az igazán fontos dolgok egyszerűek és időben, valamint térben univerzálisak. Pont. Ennek fényében ez a rövid, másfél órás alkotás egy tömör és kerek transzcendens utazás volt. Megpróbált a vége felé választ adni az élet értelmére is, de azt a részét nem feltétlenül írom alá, aminek úgyszintén nincs jelentősége; a film attól még rohadt jó.
Van egy idősík 45000 évvel ezelőttről, ott látunk egy családot, aztán van egy jelenbeli másik idősík, ahol pont ezt a családot régészik a régészek. A harmadik idősíkban megy az űrhajó a francba, egy többszáz éves úton halad, viszi az embriókat az új lakóhellyel kecsegt... több»
azt' mégse Úgy értesültem, hogy ez a film igen figyelemreméltó, és illik abba a sorba, ami az általam nagyra tartott alkotásokat jellemzi. De mégsem. Azért nem akarok teljesen genyó lenni, akár jó film is lehet, csak nálam nem működött eléggé. Szóval lehet, hogy mégis nagyszerű, csak nem voltam rá fogékony. Továbbmegyek, ez nagy valószínűséggel sokkal jobb, mint ami nekem átjött. Nem volt meg köztem és Gyllenhaal Magdi között a kémia, pedig nagyon elismerem a munkásságát. Ez van.
A rengeteg hiba ellenére Hajszálra voltam attól, hogy 3 csillagot adjak rá, de aztán felülkerekedett az altruista énem. Na, szóval nézzétek, de közben legyetek elnézőek, mert az itt elég jól fog jönni.
Kezdjük a jó hírekkel. Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway külön-külön is jól játszik, és itt most teljesen jó közöttük a kémia is. Meg laza, nem túl agyalós vígjáték, ami nem fogja túlterhelni a nézőket; akinek meg arra van igénye, az talál benne pár fajsúlyosabb gondolatmorzsát magának. Például az orvoslátogató-ipar etikusságával kapcsolatban. Apropó, sejtem, hogy a magyar fordításnál a drogok szóhasználatának választását fejtörés előzte meg, mert itt nyilván alapértelmezésben gyógyszerekről van szó.
Van még egy dolog,... több»
Üdvözöl az Oszkár A héten záporoznak rám az ambivalens érzéseket keltő filmek, ez is egy ilyen. Erős filmesztétikai értékek keverednek itt a patikamérlegen tudatosan Oscarra optimalizált szerkesztéssel, utóbbi nem szép dolog a szememben, egy művész ne prostituálódjon a zsűri ízlésének alámenve, hanem járja büszkén a maga útját, azért művész.
Na, de nézzük, mi volt nagyon jó. Először is az operatőr óriási tehetséggel bír, gyönyörű munkát végzett. Nem csak hagyományos tekintetben szép, hanem innovatív megoldásokat is bátran alkalmazott. Annyira menő, amit véghezvitt, hogy érdemes megjegyezni a nevét: ő Adolpho Veloso, és amit csinál, az vizuális költészet. Jelentős színészfelhozatal is volt, ráadásul jól is ját... több»
Nagyon minőségi Ez a film minden szempontból rendkívül igényes munka. Azért csak 4 csillagot adok rá, mert a számtalan fantasztikus tulajdonsága mellett azért nem kifejezetten volt története, és ezt kicsit hiányoltam. Pontosabban volt története, döntsétek el, hogy ez kiad-e egy filmet: Vivnek el kell utaznia, hogy a kattos férjének segítsen, a kilencéves Jesse-t ezalatt lepasszolja a tesójának, Johnnynak. Jesse és Johnny között szépen kialakul a szeretet és a kötődés, aztán Viv hazaviszi Jesse-t, de ettől az erős kapcsolatuk megmarad. Ez kicsit kevés, nem?
Na de közben minden más 10/10. A film fekete-fehér, ami elsőre gyanúsan hatásvadász, művészieskedő húzásnak tűnik, de itt teljesen indokolt. A helyszíne... több»
Pénz nélkül jaj, meghal a Föld / És Dubaiban se lenne annyi sok zöld. John Patton Ford harmadik filmje ez, a másik kettővel nem találkoztam, de nem most lesz az áttörése. Nem volt annyira gáz, de nem lesz emlékezetes. Könnyű nyáresti semmiségnek megfelel.
A rendezés fesztelen, a film ritmusa laza, a cselekmény lineáris, nem éri az agyunkat intellektuális kihívás. Glen Powell a szokásos idegesítő mosolyát villogtatja, miközben eljátssza a pénzközpontú figurát. Ed Harris lenne itt a legjobb színész, de belőle keveset kapunk és abba se tett túl sok munkát. Margaret Qualley meg zavarba ejtően semmilyen.
A film egy börtönben, a halálsoron kezdődik. Becket Redfellow, a nagyon kitalált hangzású, igen vagyonos Redfellow családnak a szopóágon lévő leszármazottja (aki n... több»
Nem nagy durranás Szerintem okosabb akart lenni ez a film annál, mint amilyenre sikerült. Egy négyszemélyes párkapcsolati lakásdrámát láthatunk Olivia Wilde rendezésében és főszereplésével, az ő párját Seth Rogen alakítja. A szereposztás csalogatott a moziba, mert ott van még Penélope Cruz és a hatszáz éve nem látott Edward Norton is. Hát nem sikerült az elvárásaimnak megfelelni, a nem különösen hosszú játékidő ellenére a második fele kifejezetten órára pillantgatós lett nálam annak ellenére, hogy a pszichológiai témájú intelligens drámákat kedvelem.
Egy 2020-as spanyol filmnek a remake-je ez (Sentimental avagy The People Upstairs, magyarul Szenvedélyes szomszédok címen találjátok meg), ránéztem annak is a... több»
Vannak értékei A PopUp Produkció egyfelvonásos kamaraszíndarabjából az eredeti szereplőkkel másolta fel filmvászonra Deák Kristóf ezt a tipikus lakásdrámát. Érezni is a színdarabos jelleget nagyon, de új perspektívát teremtenek a közeli képek, ami sokszor intimebbé tette az élményt, mint amikor egy nézőtér távolságából látjuk egyben az egészet.
Az első percek Budapest belvárosában telnek számos zavaró termékelhelyezéssel tarkítva, de ezek valahol fél óra után nagyon nagy szerencsénkre a Bortársaság feltűnő lógójának mutogatásával elmúlnak, a hátralévő egy óra már reklámmentes. Ha figyelembe vesszük, hogy a produkció egy forint közpénzt nem kapott, független finanszírozással valósult meg, akkor könnyebb le... több»
Mariano De Santis nem egy szatyor fuvallat Paolo Sorrentino legújabb filmkölteményében a zseniális Toni Servillo alakítja Mariano De Santist, Olaszország mandátumának végén járó köztársasági elnökét. A történet állítólag fiktív, azonban az olasz nézők és kritikusok számára az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy a karaktert Sergio Mattarella, Olaszország jelenlegi, rendkívül tisztelt államfője ihlette. A filmbéli elnök habitusa és Mattarella személyes életrajzi háttere is ezt sejteti. De nem kell ebben elmerülni, mert a film a valósággal való bármiféle egyezés meglététől vagy nem lététől függetlenül is teljesen megállja a helyét, a valóságnak nincs jelentősége. A magyar néző fejében átfut a párhuzam a mai (2026) itthoni valóságg... több»
Figyelni kell erősen Arnaud Desplechin keményen megdolgoztatja a nézőt, méghozzá érzelmileg és intellektuálisan. Az első másfél óra után majdnem bevágtam az egészet a sarokba, de aztán, ha már ennyit melóztam rajta, nekiálltam végignézni a maradék egy órát ebből a rendkívül hosszú filmből. És megérte, mert két óránál olyan történik, amitől kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszott.
Hosszú ideig idegesítő csapongásnak tűnik az egész, könnyen elveszti a néző a motivációját és figyelmét. A rendező nem könnyíti meg a dolgunkat, így nem hibáztatom azt, aki feladja a felénél, és csalódott értékelést hagy.
Az eredeti cím szó szerint fordítva Királyok és királynő lenne, ami kifejező a történet ismeretében, de lehet,... több»
A szenvedés főleg a miénk A kreatív magyar címfordítás szerint itt rokonok szenvednek, de valójában a néző jobban, igaz, mi leginkább csak a végén. "A real pain" - ez az eredeti cím, ennyire nem volt rossz, de a végére azért meglehetősen fájdalmat okozott, amikor kiderült, hogy nem jutott sehová az egész - céltalan időtöltés lett hát az amúgy szerencsésen rövid másfél óra.
Kieran Culkin játéka kifejezetten jó volt, Jesse Eisenberg se volt rossz. A többiek jobbára lapos asszisztenciát nyújtottak mellettük, talán nem tudta őket magával ragadni Jesse Eisenberg forgatókönyve és rendezői ereje, mármint ha van neki olyanja (az előző két filmjével inkább az ellenkezőjét bizonyította).
Benji (Culkin) és David (Eisenberg) két... több»
A végére elfogy Az alapötlet nem is rossz, de a végére nagyon kifogy a szufla. Azaz inkább azt mondanám, hogy fékezett habzásúak az érzelmek egy ilyen műfajú vígjátékhoz képest. Mintha egy alapvetően érdekes történetet egy pocsék mesélő mondana el. Pedig Jesse Peretz rendező nem reménytelen, volt neki jó filmje, meg egy csomó Foo Fighters-klipet rendezett, amik elég jók a maguk nemében. Ez meg olyan mérsékelten jött össze. Nem rossz de nem is túl jó, olyan kicsit semmilyen.
A filmet többnyire Ethan Hawke alakítása viszi a hátán, a folyamatos irritációról pedig Chris O'Dowd gondoskodik. Rose Byrne karaktere meg kicsit szerencsétlenke, lehet neki drukkolni, hogy jobb irányba terelje a béna életét.
Van egy zen... több»
Minden pillanata ismerős Leah McKendrick összerakta a romantikus filmek szuper szuperegyvelegét, van ebben minden, mint a búcsúban. Rákos testvér, aki majd tud hiányozni és lehet neki hangüzeneteket hagyni. Van egészen elfuserált sztárséf, akinek a konyhájában stázsol a főszereplőnk, van számos poénos randevúhelyzet is, csupa máshonnan már ismerős szituáció. Amiben ez most valamennyire más, az az, hogy jön egy fiú, aki nagyon etikátlan dolgot csinál. Mondjuk technikailag nem túl hihető, ami történik, A halott testvér telefonszámát a telefontársaság újra kiadja ennek a bizonyos fiúnak, és ezentúl hozzá érkeznek be a hangüzenetek.Szerintem a csajnak fel kellett volna, hogy tűnjön a változás, de mindegy. Na, szóval a ... több»
Költemény ez a legjavából Paolo Sorrentino egy zseni, ezt már határozottan ki lehet jelenteni. Ezúttal írt egy szerelmi vallomást a retkes városához, Nápolyhoz, mely valamikor talán olyan volt, mint ebben a filmben. Mind a cselekménybonyolítás, mind a képi világ igazán festői és művészi; ezúttal is folyamatosan lenyűgöző vizuális élmény éri a nézőt, és ebben Daria D'Antonio operatőrnek is kiemelkedő érdeme van.
Hogy a címadást elemezzük, egy történelmi/mitológiai kitekintés segít: a görög mitológiában Parthenopé egy szirén volt, aki bánatában a tengerbe fojtotta magát, miután nem tudta elbűvölni Odüsszeuszt. A legenda szerint a testét ott mosta partra a víz, ahol ma ez a lepukkant, valamikor csodált város felépült.
A... több»
A legkeményebb ellenfél nem a ringben támad Benny Safdie nem szokványos sporttörténeti filmet csinált, hanem egy kőkemény függőségi és párkapcsolati drámát, ami mélyre megy. Az A24 logó már az elején garantálta, hogy nem sima bunyós retrót kapunk és úgy is lett.
Dwayne Johnson olyan hibátlan moncsicsifrizurát és barnítást kapott, hogy az isten nem mondja meg róla, hogy nem ő Mark Kerr. Emily Blunt meg... megtört szívvel tudatom, hogy nem maradt ki a 21. századi hollywoodi agyrémből és megplasztikáztatta magát. Nem nagyon, meg nem nem lett szörnyű, de basszus, minek? Mindegy, már megtörtént. Még jó, hogy nem vitte túlzásba.
Az alakítások kiválóak, a két főszereplő közötti kémia teljes mértékű, a dráma mélyreható. Dwayne Johnson zseniál... több»
Az időzítés OK, de nem hiteles Most, hogy már minden második film egy nagy és látványos, megtörtént alapú nosztalgiamenet, joggal gondolhatták a Mexico 86 producerei, hogy ha készítenek még egy sokadik ilyen produkciót, azzal garantált lesz a siker. De akkor nem Gabriel Ripsteinre kellett volna bízni a rendezést, mert az ő filmjei eddig kizárólag közepes értékelést értek el, és ez sem fog kilógni a sorból. De legalább az időzítés hibátlan, mivel a bemutató az idei focivébé kezdetére esett.
A szándék egy könnyed, szórakoztató elbeszélés lehetett, én úgy érzem, hogy jobb lett volna kicsit mélyebbre menni a témában. Számomra amúgy ez a világbajnokság nagyon különleges volt; ekkor voltam 18 éves, és ekkor hagytam fel a labdar... több»
A franchise, aminek részei voltunk Jude Law-nak elhittem, hogy ő a Putyler, annak ellenére, hogy nyolc centivel magasabb, mint az eredeti, meg amúgy se tökéletes hasonmás, de nagyon jól hozta a karakterét. A főszereplő Paul Dano és az időnként előbukkanó, rég nem látott Alicia Vikander is klassz volt többek között.
Ebben a filmben nem Putyler van fókuszban, hanem egy fő bizalmasa és tanácsadója, Vlagyimir Baranov. De még ő se, hanem ez itt az orosz néplélekről szól valahol, abban az értelemben, ahogy ez az orosz néplélek némi átmeneti demokrácia után megkapta azt a régről jól ismert szado-mazo tekintélyelvű rezsimet a szentpétervári kágébés új cártól, amiben oly otthonosan érzi magát. És amelyből az a világraszóló franchise n... több»
Nagyon nem mindenkinek Rengeteg év után néztem meg ismét és ezúttal is nagyon mély benyomásokat tett rám a film, mégpedig jó értelemben. A Hukkle című filmnek kétszer futottam neki, az nálam egyértelműen kudarcba fulladt, ez viszont zseniális. Meglehetősen naturalista és gusztustalan, aki nem bírja az ilyet, az kerülje el messzire. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy Parti Nagy Lajos írásainak hangulatát nagyon klasszul sikerült Pálfi Györgynek megjelenítenie.
Általában azt látom, hogy senki nem érti, mi ez. Cselekményét tekintve egy többgenerációs családtörténetet látunk, mely ennek megfelelően három történelmi korszakot ábrázol, de nem a történelmen, hanem a test vágyain keresztül. Elsőnek a nyúlszájú Vendelt... több»
Nem annyira van ez kitalálva A feléig láttam, úgyhogy ha megvan a megfejtés, akkor nyugodtan írjátok meg, de valamit nem értettem odáig, ameddig láttam (a feléig). Van egy csaj, aki börtönből szabadult, van neki egy volt barátja, aki meghalt valami közúti balesetben, meg van egy immár ötéves lánya, akit más nevel. Na, most ez a szabadult anya szeretné látni a lányát, de ebben egy jóképű régi közös ismerős állandóan megakadályozza. Őszintén szólva elszalasztottam azt a pillanatot, hogy mikor bocsátotta meg ezt a lány neki, és mikor kezdtek egymással flörtölni, mint a gép, de ebben semmi logika nincsen. Vagy valami nagyon elkerülte a figyelmemet.
Gondolom, a könyv, amiből a film készült, jobb lehetett. Ez egy fura Hallmar... több»
Aki túl komolyan vette, az nem járt jól Nem készültem a filmből mielőtt megnéztem, de egy idő után rájöttem, hogy nem szabad nagyon komolyan venni, meg a számos életrajzinak tűnő részlet ellenére nem kell megtörtént alapokat keresgélni vagy sejteni. Josh Safdie egy laza történetet rakott elénk, amit úgy érdemes nézni, mint ahogy annak idején a Pulp Fictiont.
Timothy Chalamet profivá érett, semmi kétség, nagyon jól játszik. Gwyneth Paltrow visszatérésében nem találtam túl sok örömöt, csúnyán röppent el felette az idő vasfoga és nem kapott olyan szerepet, amiben megmutathatta volna a tehetségét (ha volt, mert sajnos nem emlékszem, nem arra figyeltünk régen). Röhrig Géza észre se vettem, hogy szerepelt, csak amikor utólag néztem, vet... több»
71 Egy szempillantás alatt (2026)
Faék egyszerű a mondanivaló, és ezzel nincs is semmi baj. Röviden a következő: az életben az igazán fontos dolgok egyszerűek és időben, valamint térben univerzálisak. Pont. Ennek fényében ez a rövid, másfél órás alkotás egy tömör és kerek transzcendens utazás volt. Megpróbált a vége felé választ adni az élet értelmére is, de azt a részét nem feltétlenül írom alá, aminek úgyszintén nincs jelentősége; a film attól még rohadt jó. Van egy idősík 45000 évvel ezelőttről, ott látunk egy családot, aztán van egy jelenbeli másik idősík, ahol pont ezt a családot régészik a régészek. A harmadik idősíkban megy az űrhajó a francba, egy többszáz éves úton halad, viszi az embriókat az új lakóhellyel kecsegt... több»