történelmileg felületes A film a közelmúlt informatikai fejlődését kerékbe töri, de ez messze nem probléma, legalábbis biztosan nem ez a legnagyobb gond vele. Ha egyáltalán van gond.
Többedik generációs ázsiai fiatalok élnek bele a vakvilágba a kaliforniai Bay Area-ban, valahol a Stanford egyetem közelében. A film valahol egy fiú-anya-nővér háromszögben zajlik, és végigkövethetjük a kiscsákó ifjúkori helykereső lángolásait. Számomra ez nem volt inspiráló.
A kortörténet egy katyvasz, mert a számítógépek kijelzője egyszerre 1990-es évekbeli, pixelgrafikás és true type betűtípusos, a monitorfelbontás 2020-as évekből való, és közben azt a Facebookot használják, ami akkor még csak ötlet volt vagy max. pilot, és inkább... több»
csodaszép unalom - de miért Texas hercege??? Két férfi - unokaöcs és nagybátyja csíkot fest. Sárga csíkot, szaggatottat, úttestre. Valahol Texas erdős tájain, melyek inkább kaliforniaiaknak tűnnek. A nagybácsi kissé zakkant és fura, az unokaöcs meg még egy tinédzser szellemi szintjén áll. Mennek és festik azt a csíkot, és ahol elfogy a munkaidő, ott sátrat vernek, másnak sátrat bontanak és festik a csíkot. Néha változatosság kedvéért levernek egy-egy oszlopot is.
A feléig láttam, ez alatt egyszer jött egy teherautós, megkínálta őket sörrel és tömény alkohollal, maga is fogyasztott rendesen, majd továbbhajtott. Egyszer találkoztak egy nénivel, aki a házának a hamvait szitálgatta, hátha megment valamit. A cselekmény ugyani 1988-ban egy ... több»
Akaratomon kívül kerültem olyan helyzetbe, hogy látni voltam kénytelen. Fú gyerekek, hogy engem mennyire nem érdekelnek az ilyen sztorik, most jöttem rá.
Marxista fiatalok szerencsétlenkedése Ez a 21 éve készült film önmagában nem volt nagy durranás, de egy sor dolog miatt nagyon élveztem, ezek főleg a nosztalgiához és a világjáró szokásaimhoz kötődnek. De különben a mondanivaló is kb. rendben volt, csak a megvalósítás volt olyan, mint egy enyhén alternatív elsőfilmes magyar rendező fájdalmat okozó, kissé ürességtől kongó és amatőr operatőri munkával készült remeke. Azért jó volt Daniel Brühlt ilyen kezdő korában látni, na meg Berlin utcaképét, amikor még inkább a mostani Budapestéhez állt közelebb, mint a mostani Berlin rengeteget fejlődött látványához. A második felvonásban látható osztrák Alpok bezzeg időtlenül ugyanúgy néz ki mindig, a településeket és épületeket is beleértve... több»
véletlenül elhittem, hogy családi Ez egy remek tinifilm, és ha lánynak születtem volna, és negyven évvel később, mint valójában, akkor oda lettem volna érte és vissza. Ilyenek lehettek könyvben a pöttyös könyvek. Így, hogy totál nem én voltam a célközönség, kissé fura volt, de azért pár ötletes megoldást értékeltem. A Bagossy Brotherst kissé túltolták (nagyon). Talán az állami kulturális támogatás mellé érkezett egy ilyen udvarias és ellenállhatatlan javaslat is, fene tudja, mert máskülönben magyar filmekhez képest meglepően kevés volt a termékelhelyezés, talán mert nemzetközi projekt keretében készült. 6/10, elsősorban mert átejtett a besorolás, minimum ifjúságinak kellett volna kategorizálni - a célközönség köreiben szerin... több»
Nem tudom, ez kinek jön be Van ez a dél olasz sziget, Lampedusa, tudjátok, mint migrációs partraszállási pont híresült el az elmúlt 10 évben, de nagyjából egy szicíliai léptékkel is teljesen lepukkant és reménytelen települést kell rajta elképzelni, na, ott és annak a környékén játszódik a film. Fiúbandák (már amikor nem állatot kínoznak vagy ilyesmi) rendszeresen egymást bántalmazzák, ez a Grazia nevű MILF meg totál zakkant, nincs ki mind a négy kereke. Néha csoda, hogy nem lesz nemi erőszak áldozata, a férje meg azért úgy az idő 80%-ában türelmesen szereti és igyekszik tolerálni a felesége állapotát, bár meglehetősen szenvedve teszi ezt. Jó, hát nem lehet könnyű. Az idő maradék 20%-ban a férj megalázó és paraszt mód... több»
Aranymetszés, mint mindig Wes Anderson egy igazi zseni, még várom (valójában nem) azt a filmjét, ami nem üt be, de egyelőre nem jelentkezik. Ebben a relatíve korai műben is játszik már a legtöbb kulcsembere, ami különösen jól esett, az Bill Murray, na és persze Owen Wilson se mellékes. Lenyűgöző, magával ragadó, fantasztikus!
screensaver Na, először is, a héten másodszor száll el a hozzászólásom. Tanulság: elküldés előtt érdemes a szöveget kimásolni, és akkor nem jártok úgy, mint én most. És akkor a filmről. Ez egy nagyon jó minőségű, jelentés és üzenet nélküli háttérzaj. Egy családot látunk, ahol dolgok történnek. Nem tart az egész sehonnan sehová, engem az egykori Duna Televízió műsorszüneti szolgáltatására, a méltán népszerű akváriumközvetítésre emlékeztetett. Egykorinak mondtam, de simán lehet, hogy van még ilyen tévé, csak közel két évtizede nem televíziózom, passz. Na mindegy, ez így időpazarlás, mint általában a tévésorozatok, konkrétan nincs értelme időt pocsékolni rá. Rémi Bezançon tehetségesnek tűnik, de elmulaszto... több»
tizenéves lányoknak ajánlott Nem mondom, hogy mint film rossz volt (annyira jó se), de eléggé kiidegelt maga a történet. Talán azért, mert van egy huszonéves lányom és még pontosan emlékszem, hogy tizenhat évesen még egyáltalán nem tartott ott, hogy egy huszonéves tanárral összejöjjön. Nem véletlenül büntetendő kategória az ilyen. Na, meg mostanában eléggé tele vagyunk Magyarországon riasztó gyermekvédelmi rémtörténetekkel, ez biztosan nem segít egy liliomtiprásos sztori élvezetében, nem mintha alapból ne lenne rohadtul kellemetlen az egész. Na mindegy, lányos apáknak nem való, de álmodozó tinilányoknak biztosan bejön, más kérdés, hogy ők mit vesznek le az egészből. Egy torontói magániskolában kissé elkényeztetett cseme... több»
ezmiez Elszállt az értékelésem, úgyhogy rövid leszek. Ígéretesen indult, de a felénél kiszálltam, annyira már nem mozgatott meg. A több nézőpontból bemutatott cselekmény jópofa, pár filmben már láttunk ilyet korábban, de ha jól van megcsinálva az ilyesmi, akkor még mindig ütős. Ennek ellenére egy idő után elengedtem, majd még lehet, hogy bepótolom valamikor. Update: Másnap végül bepótoltam, hát nagyon nem kellett volna, lejjebb is csavarom az értékelésemet. Minden odalett, ami az első felében érték volt, a második fele egy béna hentelős gagyi.
Jól összerakott anyag Visszanéztem Paul Thomas Anderson munkáinak listáját, hát... nem tudom, hogyan érte ez a megvilágosodás, de most megcsinálta eddigi főművét. Ebben segítségére voltak a szereplők, Leonardo DiCaprio, az egyre zseniálisabb Benicio del Toro és a saját megszokott teljesítményét sokszorosan túlszárnyaló Sean Penn. Valamiféle áldás volt ezen a produkción, eszméletlen jól teljesített benne mindenki.
Sitty-sutty elszállt a több, mint két és fél órás játékidő! Az első órában, bevallom, kissé feszengtem, mert úgy nézett ki, hogy egy che guevara-ista-marxista forradalmár-agymenést kapunk, de aztán beindult a lényeg és az messze felülírta ezeket a kezdeti bizonytalan élményeket. A megvalósítás a Coen-nőv... több»
Semmi, de az profin A Coppola családnak van érzéke a filmkészítéshez, Gia is szemmel láthatóan profi, mint nagynénje, Sofia. A forgatókönyv sajnos ezt nem segített kidomborítani, a történet meglehetősen karcsú. A megvénült las vegasi táncosnő vergődését nézhetjük szerencsésen rövid játékidőben, ahogy őrlődik a kereslet híján megszűnő idejétmúlt revüben két hét múlva megszűnő munkája, a néhai munkahelyi kapcsolata és a szatyorban felnevelt lányával fennálló megterhelt kapcsolata között.
Az egyik fő érdekesség Autumn Durald Arkapaw operatőri munkája. Nem tudtam eldönteni, hogy a lyukkameraszerű felvételek ellen tiltakozzon az agyam, vagy érdekesnek találjam. A legtöbb snitt középtájt 80-90%-ban volt tiszta, a szé... több»
Répázgat éppen? "Répázgat éppen?" - kérdezi Bill Murray Olivia Williamstől, aki kezében egy tányérral és azon pár csík sárgarépával nyit ajtót neki. Wes Anderson a múlt század végén még ilyen poénokat is megengedett magának, és a beállítások se voltak még mindig szimmetrikusak. Csak úgy 50-60%-ban. De azért a stílusa már így is messziről felismerhető ebben a korai munkájában. Ezt még huszonévesen csinálta és még csak a második filmje, azok közül pedig az első, amelyeknek az írásában is részt vett. Owen Wilsonnal közösen írták, azzal, aki korábban az első filmjének a forgatókönyvét adta (Wilson ezúttal nem szerepel, csak a forgatókönyvön dolgozott). Ez a produkció mára már filmtörténelem, és nem is tudom, ho... több»
Celine Song - jegyezd meg a nevét! Ez a dél-koreai rendezőnő (aki mellesleg forgatókönyvíró is) még sok jó filmet fog szállítani. Még csak pár éve kezdte, de nagyon ért a munkájához, és a szereplőket is egészen jól válogatja. Úgy néz ki, helyén van a szíve.
Dakota Johnson azt hozta, amit eddig is láttunk tőle, nem ismertem meg új dimenzióit. Attól még jólesett normális filmben látni. Chris Evans pedig kifejezetten sokkal többet adott itt, mint amikor kerek pajzzsal a kezében szuperhősködött gyerekfilmekben. Ezúttal kifejezetten minőségi poénokat is sütögetett néha, bár nem az volt az alapfeladata. Pedro Pascalt még mindig nem tudom hová tenni, mert nekem ő az a lökött idióta marad, aki rajongott Nicholas Cage-ért, amikor az ö... több»
elég nagyszabásúnak éreztem Volt néző, akinek összetettnek tűnt a történet (több mozis fórumban tett megfigyelésem alapján), de valójában nem az, legfeljebb ők nem figyeltek rendesen. Nem mesélem el vagy foglalom össze, mert huszonéves alkotás lévén bőven lehet spoileres cselekményismertetéseket találni. Maximum annyi, hogy a 20. század nagy részét fogja át a történet, a helyszín az Egyesült Államok, de utóbbinak nincs különösebb jelentősége. Egy, a származását megtagadó ember a főszereplő, akinek a sorsa olyan további főszereplőkkel találkozik, akik között van gyermekkori szexuális erőszak elszenvedője, vietnami veterán lelki roncs, meg a tulajdonképpeni író, akinek a forgatókönyv alapját köszönhetjük. A rendezés ma m... több»
Bátortalan indiaiak serdülnek Nagyon cuki produkció, térben és időben teljesen máshová repít. Térben Indiába, időben úgy az 1980-as évek végébe, legalábbis az idejétmúlt, nagy, vezeték nélküli telefonok, eurotrash slágerek és egyéb jelek alapján. Egy nagyon elit iskolában és az ott tanuló egyik lány otthona környékén játszódik a film. Itt mindenki minimum Mészáros Lőrinc gyermeke, annyira kilóg a suli az indiai átlagból, de azért Békéscsabán már lincselnének a körülmények miatt. Más világ.
Maga a történet gyakorlatilag egyszerű, de indiai normák szerint egészen elviselhetetlenül szabadelvű. El tudom képzelni, hogy sokaknak Békéscsabán is az. A főszereplő lány, aki nem egy tökéletes balerina, hanem egy kissé duci, maximal... több»
7/10 laza feldolgozás Alteres skandináv stílusban dolgozták fel a klasszikust, ami jó és kreatív elgondolás. A rendező zsánere a Romeo+Juliet lehetett, de annak azért a nyomába sem ért, viszont így is rendben volt. Ehhez a nagy költségvetésű és nagyszerűen fényképezett produkcióhoz mégis dukált volna több alternatív megoldás, bátorság és kurázsi.
Műfajában majdnem klassz lett Tipikus Luc Besson-akciófilm, nagyon látványos és igencsak pörgős. Igaz, nem ő rendezte, hanem Pierre Morel, de a forgatókönyv az ő műve. Van itt minden: autós, lövöldözős, csihipuhizós, sőt, falra mászós (parkour) jelenetek tömkelege, ahogy kell.
De a sztori egyszerűbb, mint egy Barátok közt-epizód, ami miatt nem feltétlenül kell neheztelni; ezt a filmet nem a komplexitása és mélysége miatt nézzük, hanem a látvány és a szimpla szórakoztatás okán. Abban pedig jól teljesít, és eleinte ritkák benne az akciófilmekben folyton előforduló olyan hülyeségek, mint az autó elől a menetirányba történő futva menekülés. Na, ez nem jó példa, mert az pont előfordul. De nincs például utolsó pillanatban bein... több»
kívülállók vagyunk Sajnos átlag magyar SNL-ügyi ismeretekkel nem különösebben érdekes a film, és a kaotikus kivitelezés tovább nehezíti a helyzetünket. Kár.
10/10 Ma már ilyet ritkán látni Ez a film igazi mély, már-már transzcendens élményt nyújt, tele érzékenységgel és lebilincselő történetmeséléssel. Rodrigo Garcíának jár a keksz, baromira megcsinálta. Ráadásul három plusz egy nagyon jelentős színész fantasztikus játékát láthatjuk, és mindannyian a korábban megszokott szerepeikhez képest különös helyzetben vannak. Samuel L. Jackson, Annette Bening és a szintén rohadt jó Naomi Watts mellett ott van még Jimmy Smits, akinek a neve senkinek nem mond semmit, de mindenki ismeri látásból, ő az indiai kinézetű fazon. Edward Shearmur zenei hozzájárulása erősíti a produkciót, állati erős az összhatás. Mellesleg a zeneszerző a sok könnyebb pengetős hang mellett nagyon sok olyan pillana... több»
67 Dìdi (弟弟) (2024)
A film a közelmúlt informatikai fejlődését kerékbe töri, de ez messze nem probléma, legalábbis biztosan nem ez a legnagyobb gond vele. Ha egyáltalán van gond. Többedik generációs ázsiai fiatalok élnek bele a vakvilágba a kaliforniai Bay Area-ban, valahol a Stanford egyetem közelében. A film valahol egy fiú-anya-nővér háromszögben zajlik, és végigkövethetjük a kiscsákó ifjúkori helykereső lángolásait. Számomra ez nem volt inspiráló. A kortörténet egy katyvasz, mert a számítógépek kijelzője egyszerre 1990-es évekbeli, pixelgrafikás és true type betűtípusos, a monitorfelbontás 2020-as évekből való, és közben azt a Facebookot használják, ami akkor még csak ötlet volt vagy max. pilot, és inkább... több»