Színpadi krimi Mindenki IS szerepel a filmben, emiatt néztem meg annak ellenére, hogy nulla emlékem van az előző két részről, ami azért elég komoly red flag volt, amire jobban kellett volna figyelnem. Nyilván nem nekem valók az ilyen Agatha Christie kaptafájára készült krimik, nekem mind egyforma. Tutira erre se fogok emlékezni majd.
Ezúttal érkezik egy pap vidékre, hogy besegítsen egy másik pap mellett, mert megy lefelé a helyi templom statisztikája. A másik papot hidegre teszik, mire jönnek a nyomozók. A setting teljesen Agatha Christie-s, itt is többnyire együtt látjuk egy szobában vagy a templomban a maroknyi szereplőt, csak itt a nyomozók nincsenek állandóan jelen, itt a jövevény pap kap nagyobb szere... több»
Ügyes, filmes diplomamunka érzetét kelti Neo Sora amerikai-japán rendező csinált egy erősen politikai témájú japán városi disztópiát. Ez egy minimális költségvetésű produkció, és egészen úgy néz ki a város benne (vélhetően Tokió), ahogy egy japán nagyváros manapság ki szokott nézni. Csak 1-2 apró jel utal arra, hogy a közeljövőben járunk, nem a jelenben. A költségvetés szemmel láthatóan elenyésző mértékű lehetett, ez egy igazán olcsón összedobott, független film, olyasmi, amit a végzős filmművészetisek szoktak készíteni, tele romlatlan idealizmussal. Közepesnél kicsit jobbnak éreztem, talán a más kultúrák iránti érdeklődésem húzta csak fel négy csillagra, a jó ég tudja.
A téma magyar szemmel nézve is ismerős lehet. Japán a történet... több»
Eltévesztettem a házszámot Nem ismerem Mary Shelley eredetijét, nem tudom, ez mennyire átdolgozott változat, de egy darabig tudtam hozzá kapcsolódni. Képzeljetek magatok elé egy Viktort, akit kis korában vert az apja, amit ez a Viktor felnőve istenkomplexussal kompenzált. Ennek köszönhetően létrehozott egy emberre hasonlító, de zombiszerű és nagyon egyszerű életformát, aki felett uralkodott és akinek a teremtőjévé válhatott. A zombilény egyszerre félt tőle és imádta, kezdetleges agya nem volt alkalmas másra, mint hogy félelemmel vegyes szeretettel nézzen a teremtőjére és ismételgesse, hogy Viktor, Viktor. Hát igen, Shelley a jövőbe látott.
Aztán amikor elmúlt az újdonság varázsa és ez önmagában már nem kötött le, onn... több»
Megszületett a magyar Sharknado Ma elpukkantottunk két mafabos promójegyet erre az érdekességre. Nos, valahol feltétlenül megérte, na, de nem úgy, hanem amúgy. Azt gondoltam, hogy Szente Vajk tehetséges, mert néhány éve az egyik színinövendék megdobott jegyekkel a Puskás musicalre, ami a bazinagy Erkelben volt, és tulajdonképpen elég jól működött, sikerült kitöltenie a színpadot mind térben, mind időben. Hát a film az bizony nem színház, meg lehet, hogy az egy egyszeri megvillanás volt akkor. De tényleg, az a musical szerintem sikerült neki, hát ez viszont most nem.
Most nemrég láttuk Herendi Gábor remake vígjátékát, ami eredetietlensége ellenére szórakoztató volt, ilyen előzmény után a magyar filmgyártás iránti friss elfo... több»
Clooney épített magának egy piramist Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mindenképp meg akartam nézni. Összeszedtem hát az összes akaraterőmet és túltettem magamat azon, hogy szerepel benne Adam Sandler, inkább reménykedtem, hogy hátha végre egyszer úgy fog játszani, hogy attól nem nyílik ki a bicska a zsebemben. Baromi mázlim volt, mert nem is nyílt ki, viszonylag visszafogott volt, és nemigen ripacskodott szerencsére.
Bármi legyen is a fedősztori, szerintem ez valójában George Clooney emlékműve, amit magának emeltetett és ehhez keresett rendezőt, szereplőket, mindent. Egy belterjesen érzelgős történet pereg előttünk nagyon lassan és főleg érdektelenül, melyben Jay Kelly (Clooney), a Nagyon Legendás És Főleg Fantasztikus Szí... több»
Nem túl hiteles Innen a NER-es propaganda-agyrémből nézve, némi Rákosi-rendszerrel a hátunk mögött ez a film olyan, mintha valaki a nagyszüleitől hallott volna sztorikat a bolsevik túlkapásokról és eldöntötte volna, hogy csinál a benyomásairól egy filmet. El tudom képzelni, hogy egy szerencsésebb helyen szocializálódott néző számára ez erőteljes és lebilincselő ábrázolás, ám mi, akik testközelből tapasztaljuk a bántalmazó politikai rendszerek működési logikáját és mindennapjait, ezt csak egy rossz viccnek, gyenge próbálkozásnak érezhetjük. Így a filmre adott magas globális értékelés (IMDb 7.3) félrevezető lehet a magyar néző számára. Igazából nem fogjátok ennyire élvezni, nekem se sikerült.
Nagyon gyakori a... több»
De legalább rövid volt A film legnagyobb erénye a másfél óránál rövidebb játékidő, habár sokszor sokkal hosszabbnak éreztem annál. Hanyagul összerakott bosszúálló történet. amely iszonyú brutalitást vonultat fel. A teljes kép csak a film vége felé áll össze, bár attól se leszünk gazdagabbak. Annyira volt szükségünk erre a produkcióra, mint amennyire egy halnak esernyőre.
Bullra rágyújtják a lakókocsit az apósáék, ő tisztázatlan ideig nagy lánggal ég. Tíz év után visszatér a ki tudja honnan, és hazavág mindenkit. Ebben az se zavarja, hogy azokba az égési sérülésekbe mindenki belehalt volna, de minimum nem maradt volna az arcának egy felismerhető darabja. De Bull tök jól néz ki, semmi égési nyom nem látszik rajta. E... több»
Ženy v pokušení Na, mint utólag kiderült, egy 2010-es cseh film remake-jét láttuk ma a moziban Herendi Gábor rendezésében, de ez most jól sikerült változat. Amikor nemrég ment a felhajtás a Futni mentem körül, azt nem tudtam ennyire lelkesen fogadni, de a Szenvedélyes nők remekül sikerült. Nem mondanám tökéletesnek, pár pirinyó dologba bele lehetne kötni, így amennyiben Hollywoodban készült volna, akkor 4 csillagot érdemelne, de a magyar filmgyártás képességeihez mérten ez színtiszta 5 csillag. Most tölthetem le Jiří Vejdelek A nők megkísértése című eredetijét is, kíváncsi vagyok, az milyen volt ehhez képest. Ha már hasonlítgatok, a Futni mentem például jobb volt az eredetinél.
A történet ultra klisés, és m... több»
Botrányosan gyenge Michael Showalter bebizonyította, hogy egy érvényes társadalmi kérdésből remek színészek bevonásával igenis lehetséges pocsék filmet készíteni. Ez valami eszelős volt, legalábbis a feléig - nem is tudom, hogy bírtam idáig. Na, ideje leállítani. Huh, nézzetek mást, vagy csak nézzetek kifelé az ablakon, sokkal jobban jártok.
Micsoda időkapszula! A film önmagában nem tesz le elénk nagy tanulságokat és megfejtéseket, ez egy olyan utazás, ami egy évtized körüli időszakot ölel fel 1977-től kezdve, és a pornóiparban játszódik. Szerepel benne mindenki IS, elsősorban a még majdnem gyermekkorú Mark Wahlberg, a remek Burt Reynolds, a kirobbanó formában lévő Julianne Moore és annyi mindenki más, hogy még felsorolni is lehetetlenség. A hollywoodi színészek mellett játszik benne az aranytorkú Nina Hartley, őt az 1980-as évek tizenévesei (közülük is elsősorban a fiúk) ismerhetik jobban, a mostani fiatalok nem annyira. Én Paul Thomas Anderson miatt néztem meg, az Egyik csata a másik után meghozta a kedvemet. És jól is tettem, annak ellenére, hogy... több»
'UNCSA' Nem, nem írtam el, a film ténylegesen UNCSI, de a suli, ahová a főszereplő csaj készül, az a University of North Carolina School of the Arts, azaz UNCSA. Az Egyesült Államok egy nagy és sokszínű ország, amelybe sokféle lélekállapot belefér, de ezek között is kiemelkedő helyet foglal el a Nagy Amerikai Szentimentális Néplélek. Ennek a népléleknek dalol behízelgő, búgó hangon sok nyálas énekes, mint John Meyer, nekik írják a nagy romantikus regényeket, mint Colleen Hoover 2019-ben a film alapjául szolgáló könyvet. Szerintem a legtöbb európai nézőnek ez azért túl amerikai és túl gejl lesz.
Habár onnan fogva, hogy kicsi Miller megpróbál az ablakon át menekülni kicsi Clara szobájából, miután anyu... több»
Becsapós Luca Guadagnino trükkös srác, mert két és fél órán keresztül rá tudja a nézőt kényszeríteni arra, hogy akármilyen nehezen is, de végigszenvedje a filmjét annak ellenére, hogy egyre nagyobb gyanú éled benne, hogy mi itt most jól át lesz cseszve. És tényleg ez derül ki, de addigra már késő, két és fél óra az ablakban, és azt már senki nem fogja visszaadni.
Szóval a rendező hitegeti a nézőt, aztán nemigen ad semmit. És közben ő maga sem nagyon tudja eldönteni, hogy a filmjének mi legyen a műfaja, össze-vissza csapong. Elindul egy 100%-ig Woody Allentől másolt főcím-feliratozással (fehér Windsor Light Condensed betűtípus fekete háttéren, közben klasszikus jazz szól). Aztán lesz egy filozófia-ta... több»
A rövidsége volt a fő erénye a szememben El se hiszem, hogy ugyanaz a David Lowery rendezte, mint A zöld lovagot, ami a maga nemében igen figyelemreméltó mű volt. Ez meg itt leginkább az 1990-es években a Duna tévén az éjszakai adásszünet alatt sugárzott Akvárium adására emlékeztetett. Fájdalmasan lassú és ingerszegény a vágás és a történetvezetés, ami a főszereplők enyhén reumás és járókeretes mozgásával csak súlyosbodik.
A 43 éves Casey Affleck szinte sihedernek tűnik a 70 éves átlagéletkorú mezőnyben. A lagymatag zene rádob egy lapáttal erre a totális apátiára és érdektelenségre, teljesen fura, hogy nem aludtam el a negyedénél. Na, de azért a vége felé pár percre mégis sikerült. A film végén a magyar kereskedelmi televíziózás h... több»
Mágikus Kogonada nagyot ment és a nézők egy jókora része nem tudta követni, így meglehetősen alulértékelték a munkáját. Kár, mert egy nagyon mély és spirituális rétege van a filmnek, érdemes felfedezni. Colin Farrell és Margot Robbie nagy alázattal, szerénységgel és érzékenységgel játszotta el a két főszerepet, a fényképezés is zseniális volt, minden nagyon szépen működött együtt. Egy dobozban élek, nem követem a reklámokat és promóciókat, nem tudom, mi ment félre, mire számítottak a nézők, de nyilván nem azt kapták, amire vártak, ezért ábrándultak ki. Én minden előzetes nézőpont és elvárás nélkül néztem meg, és nálam nagyot ütött, nagy élmény volt.
Leginkább úgy kell elképzelni, hogy van két szeret... több»
Filmmúzeum Na, először is, a 2025-ös remake sokkal élvezhetőbb, jobb lett. De nem akarok igazságtalan lenni, az 1989 körül készült filmek többsége mára már nézhetetlen, ez meg ahhoz képest technikailag nézhető. Viszonylag. A közel 120 perces film első 80 perce fájdalmasan vontatott, utána meg kapunk egy bő félóra házastársi "reszkessetekbetörőket", hogy a végén DeVito elmondja a kamerába a shakespeare-i színdarabvégi tanulságot.
Apropó Shakespeare: a film szerkezete nagyon hasonlított a néhai angol drámaíró színpadi műveihez, sokkal jobban, mint egy mai értelemben vett filmhez. Az elején egy szóbeli felvezetés, aztán maga a cselekmény, benne a "meglepő" végkifejlettel, végül a tanulságos záróbeszéd.
D... több»
Elég angol Hát ez mókás volt, most le is töltöm az eredetit, mert az kimaradt egykoron. Érdekes volt Benedict Cumberbatch-et ilyen, számára kissé testidegen szerepben látni, na meg Olivia Colman is mást mutatott, mint amit megszoktunk tőle. A film első kétharmada lassú építkezés, a házastársi késdobálás az utolsó szakaszra marad.
Az első 2-3 rész alapján Mielőtt Marokkóba utaztunk, ajánlották nekem, láttam is, hogy fú, de jó az értékelése, így 7-8 hónapja nekiláttunk és néhány hét alatt megnéztünk 2 vagy 3 részt, aztán csak halogattuk és halogattuk. Ma töröltem végül le (asszonnyal nagy egyetértésben), miután nyilvánvaló lett, hogy sose fogjuk folytatni. Ha a Hallmark csinálta volna annak idején a Szomszédokat, azt hiszem, az hasonló lett volna.
Nem szippantott be Ebben a filmben mindenki is játszik, de a gazdag színészfelhozatal és a nagy múltú rendező önmagában nem vezet kiváló produkcióhoz.
A szokásos megy benne: a relatíve zöldfülű, de a saját területükön sikeres és így magabiztos amerikai gyeptermesztők elszámolják magukat, amikor az útjaik keresztezik egymást a rettentő gonosz és piszokul kegyetlen mexikói drogbandákkal. Itt még Benicio Del Toro a sok éven át ráégett szerepében tündökölt, ő volt a mindenkinél is kegyetlenebb sztereotipikus mexikói nagyongonosz.
Ami miatt nem tudtam megszeretni: Oliver Stone rendezői eszközei szerintem már meghaladottak, a történet - bár valamennyire szövevényesnek mondható - igazából sztereotipikus, és mintha eg... több»
Imádtam minden percét Nagy menet volt évtizedek után újranézni ezt a gyöngyszemét az 1980-as éveknek azután, hogy tegnap láttam az idei remake-et. A két film között csupán kb. 20% tartalmi átfedés van, az ideológiai mondanivaló azonban nagyjából ugyanaz. Na jó, nagy mélységekre nem kell gondolni, csak a szokásos ismert közhelyekre a propagandaalapú rendőrállam és az ellenállás konfliktusára, az utóbbi győzedelmeskedésével.
Ebben a változatban maga a vetélkedőműsor (vagy minek hívjuk) gyorsabb lefolyású, mint az újban, számtalan gladiátoros-amfiteátrumos megoldással. A film hangulatát többek között ez határozza meg, na, meg olyan elemek, mint Harold Faltermeyer zenéi, a 80-as évek legkomolyabb női frizurái és Oliv... több»
Popcornmozi aktuálpolitikai áthallásokkal Kíváncsi voltam erre a remake-re, mert a (kimondani is durva) 38 éves ősváltozat azért annak idején eléggé meghatározó élmény volt. Alámondásos szinkronnal néztük másolt VHS kazettáról, nem is tudom, hogy nem folyt ki a szemünk közben. Most le is töltöttem, hogy utólagos csalódást okozzak vele magamnak, mert azért nagy illúzióim nincsenek, eléggé béna lesz majd mai szemmel nézve.
Ezt a szép új filmet LED-es moziképernyőn néztem a Kultik mozi és az itteni jegynyeremény jóvoltából, örök hála érte. Érdekes élmény volt, tulajdonképpen ez a LED mozi egy rohadt nagy tévé. Ez a film mindjárt megfelelően demonstrálta, hogy mit tud ez az új technológia.
A mostani verzió elég sokban eltér a Schwarzen... több»
75 Tőrbe ejtve – Ébredj fel, halott ember (2025)
Mindenki IS szerepel a filmben, emiatt néztem meg annak ellenére, hogy nulla emlékem van az előző két részről, ami azért elég komoly red flag volt, amire jobban kellett volna figyelnem. Nyilván nem nekem valók az ilyen Agatha Christie kaptafájára készült krimik, nekem mind egyforma. Tutira erre se fogok emlékezni majd. Ezúttal érkezik egy pap vidékre, hogy besegítsen egy másik pap mellett, mert megy lefelé a helyi templom statisztikája. A másik papot hidegre teszik, mire jönnek a nyomozók. A setting teljesen Agatha Christie-s, itt is többnyire együtt látjuk egy szobában vagy a templomban a maroknyi szereplőt, csak itt a nyomozók nincsenek állandóan jelen, itt a jövevény pap kap nagyobb szere... több»