then we take Paris Nem fogom végignézni, mert szerintem szar, de Aznavour Párizsban olyan lehetett, mint Leonard Cohen New York Cityben.
Restellem, hogy egy órája nézem, de csak ennyi jut az eszembe, nem próbálom szépíteni, ennyire futotta.
minek nevezzelek Hogy mondjam, hogy ne legyen mindenki megsértődve, akinek ez tetszik...
Hm, érdekes volt, de ha még jobb lett volna, akkor nekem is tetszett volna.
Muzeális érdekesség Eléggé olvasós vagyok, de Balzacról lepattantam, mert olyan volt nekem a 21. században olvasva, mintha mezopotámiai kőtáblákkal akarnám magamat szórakoztatni. Kortárs irodalomhoz vagyok szokva, a 19. századi irodalmi stílus pont annyira avult el, mint a régi filmnyelv, nekem nem csúszik könnyen. Úgyhogy a magas értékeléseken felbátorodva megörültem, hogy találtam egy klassz adaptációt, amely segíteni fog közelebb kerülnöm a nagy francia klasszikushoz.
A történet nagyon egyszerű, a narrátor állandóan beszél, szóval a könyv felét felolvassák. Balzac tréfarépát reggelizett írás előtt, a narrátor szövege tele van elég béna poénokkal és túláradó modoroskodással. Nem tudom, hogy maga az író volt i... több»
Spagettisci-fi nem gyerekeknek Lehet, hogy jó, csak 40-45 évvel fiatalabbnak kellene lennem hozzá (58 vagyok). Bár akkor most talán megálltam volna a fejlődésben. Mindenesetre megtudtuk, hogy hogyan csinálnak szuperhősös filmet az olaszok, mármint olyankor, amikor bénák. Mert ennél tudnak jobbat is, ha összeszedik magukat. Ez inkább állt közelebb a vontatott magyar filmhagyományokhoz.
Gabriele Mainetti követte el, az ő műve volt a Szörnyek cirkusza is, hát az se volt valami épületes. A vontatottság és a szerkesztési ritmusproblémák mellett égbekiáltóan gyermeteg is a film. Mégse alkalmas gyerekek számára, mert a szokásos ifjúsági filmekhez képest itt kicsit több a szexuális tartalom, ami nem csak simán kilógó cicikben mu... több»
Jobb, mint vártam Ügyes csávó ez a Chava Cartas, nagyon korrekt filmet forgatott a megtörtént esemény alapján. Mindazonáltal nem ez lesz az az alkotás, aminek a hatására megindulnak a letelepedni vágyó tömegek Mexikó felé. Ha belegondolok, hogy valamikor a hályogkovács magabiztosságával másodmagammal körbeutaztuk az országot - basszus, ma már nem merném megismételni.
Ez most nem az a műfaj, amikor Benicio del Toro a csillogó rendőrségi pisztolyával hatásos közelin vágja tarkón a festőien cserzett arcú Danny Trejót, miközben Michael Pena ijedten ejti el a rendőrfánkos dobozt a járőrautó anyósülésén, amit hosszas pirotechnikai és autós jelenetek követnek. Ez a tipikus mexikói kartelles akciófilmes zsánernél sok... több»
Nem dobtam el az agyam Értetlenül állok a lelkes vélemények előtt, szerintem ez egy kifejezetten B-kategóriás, gyenge film. Nem mai darab, de 2003-ban már illett volna ezt magasabb színvonalon megvalósítani. Ne feledjük, négy évvel korábban jelent meg a Harcosok klubja: ha a tudathasadásos típusú filmekkel hasonlítjuk össze, akkor az még ma is kiállja az idők próbáját, és több évtizeddel modernebbnek hat ennél. Ez az Azonosság című film viszont a tudathasadás témáját kizárólag mint olcsó szenzációelemet használta, hogy a film végén majd hű, de meg tudjunk lepődni.
Jelentem, nem lepődtem meg hű, de nagyon, inkább a fejemet csóváltam. Rendkívül túlírtak voltak a dialógusok és egyes jelenetek, szájbarágós és esetlen ... több»
Nem sokra Ez egy melankolikus New York-i típusú vígjáték (hivatalosabb definíció szerint egy fanyar humorú, karakterközpontú romantikus dráma-komédia), melyben a szépen idősödő Kevin Szalonna és egy kezdődő demenciával küzdő öregnek a felesége között szövődik egy amolyan időskori biztonságos kapcsolat. Ahogy ebben a műfajban szokásos, életeket és sorsokat látunk, kicsit szomorkásan szórakoztató formában elmesélve.
A kimondhatatlan nevű Stan Olszewskinek (Kevin Bacon) van egy lánya is, ő valamennyire szét van csúszva, zenész próbál lenni, de hiányzik még valami az áttöréshez, addig is mindent beszed, ami a keze ügyébe kerül. A demens öreg (Judd Hirsch) felesége, Cynthia akkor jön a képbe, amikor a táv... több»
Ellentétes irányú fejlődések Hát van ez így, Emily Blunt egyre jobb, Steven Spielberg meg egyre rosszabb. A végeredmény egy elégségesen jó, elégségesen látványos és még épp megfelelően szórakoztató nyári mozi.
Maga az alapkoncepció szavatossága mostanra lejárt. A Men in Black például 29 évvel ezelőtt jelent meg, annak az erőssége az volt, hogy Tommy Lee Jones és Will Smith együtt nagyon klasszul és sok humorral játszott, na meg közel harminc éve a "hú, itt vannak köztünk az idegenek" gondolata még sokkal izgalmasabb lehetett. "Ha megtudnád, hogy nem vagyunk egyedül, ha valaki megmutatná, bebizonyítaná neked, az megrémítene?" - írja a bemutatószöveg, de most komolyan, ki az, aki azt hiszi, hogy a világegyetemben csak mi ... több»
Nem igazodtam el rajta Gondoltam, ha már holnapután Izlandra utazunk, kiváló ötlet lesz ezzel a dokumentumfilmmel alapozni. Eltelt fél óra, de már negyed órája nem gondolom.
Adok némi támpontot, ami alapján el tudjátok dönteni, hogy nektek be fog-e válni. Egy nagyon lelassult filmet képzeljetek el, amiben 75%-ban gleccsereket lehet látni felülről, oldalról és alulról, 25%-ban pedig a vén Árni bát, aki semmire nem emlékszik, meg a családját. Őket főleg huszonéves családi videókon látni, annak megfelelő érdekességű és minőségű csíkos és homályos snitteken. Nem tudom, kicsoda Árni bá, de nem lettem rá kíváncsi, a családja se vonta magára a figyelmemet.
A film eddig elmondta, hogy a gleccserek érdekesek (mindenféle i... több»
gyenge A két főszereplő miatt többet vártam, főleg Tilda Swinton miatt, ő azért többnyire megválogatja, hogy miben szerepel. Az első fél óra elég jó is volt, éreztem a potenciált a filmben, de aztán kissé szétszaladt az egész és a spirituális alternatív stb. helyett felépült egyfajta lakossági romantikus film. Voltak a rendezésnek jobb pillanatai, de összességében nem működött kellően jól.
Te jó ég! Jordan Roberts filmje nem talált be nálam. Szétcsúszó szenvedéstörténet, melankolikus érfelvágás, nem szerethető szereplők, gazdaságos de hamis országábrázolás jellemzi az egészet.
Alise (Vera Farmiga) és Connor (Csókás Márton avagy Marton Csokas) egy családi trauma után el van akadva, párterápiáznak, a fiuk (Wes) meg azt találja ki, hogy mongol. Egy lányuk is van, néha ő is előfordul, neki az a fő tulajdonsága, hogy néz. Néha csodálkozva, néha megütközve, néha rosszallóan. Volt még egy gyerek, akit elvesztettek, nem tudjuk, mennyi ideje, mennyi idős korában és miért, de a traumatizált szülők között megszűnt az intimitás, a gyerekek sincsenek jól.
Egy darabig megy a körbe-körbe szenvedés, A... több»
Pszichológiai hardcore Ez egy rettenetes sztori, amely az 1970-es évek Németországában játszódik, abban az országban, amely hatalmas felvilágosodáson és civilizálódáson ment keresztül addigra. Michaela (Sandra Hüller) egy mérgező anya mellett nő fel, ez az anya az egész családot hazavágja. A lányt kezelik betegként, pedig az anyját kellene kezelni. Elképesztő belegondolni, hogy hány ilyen család lehet, ahol a családtagok a legkülönfélébb megküzdési technikákkal próbálják túlélni a reménytelen helyzetüket, mert nem jutott még el hozzájuk a lélekorvoslás, a pszichológia gondolata.
A vallással semmi bajom, de az egyházak hihetetlen, mennyi bajt hoztak már a világra, nagyon rossz volt látni, hogy még fél évszázaddal ... több»
Szakzsargonos cím A ghostlight a színházi világban az az egy szem fény, amit fennhagynak, amikor már mindenki hazament. Van erre több magyarázat, például hogy ne potyogjanak random karbantartó és egyéb jöttmentek a zenekari árokba az éjszaka. Ez általában egyetlen csupasz lelógó villanykörte. Ebben a filmben ez a fényforrás a gyász és remény szimbóluma.
Az elején gyorsan húz be a sztori, hogy aztán ugyanolyan gyorsan kiköpje a nézőt (tisztelet a legkitartóbbaknak). Dancsi, az útépítő melós arc családi hullámvölgyben van, persze nem csak ő, ez kollektív kihívás. A csendben szenvedő felesége és az önsorsrontó módon lázadó lánya is vele tart az önszopatás caminóján. Dan esetében úgy hozza az élet, hogy az épp ak... több»
Méltatlan a francia vígjátéki hagyományokhoz Kínszenvedős szomorújátékot hozott nekünk Emmanuel Patron és Armelle Patron, akik, gondolom, testvérek. Hálával tartozom nekik azért, hogy legalább rövid lett.
Van egy idősebb házaspár, akik megnyerik a lottón a 150 millió eurós jackpotot, de ezt nem kötik a felnőtt gyerekeik orrára, hanem kitalálják, hogy Kambodzsában létesítenek árvaházat. Ami persze derék, csak a gyerekek annyira rossz anyagi állapotban vannak, hogy a legambiciózusabb is százezer eurót kér, amikor némi kedvezményképpen a szülők lehetőséget adnak, hogy kérjenek valamennyit, ami lehetővé teszi számukra, hogy boldogok legyenek. A két másik gyerek egyike egyévnyi, a másik bő egyhavi minimálbért kér... Kapnak fejenként százeze... több»
Egynek OK, rosszabb napokon Mehet ez még lejjebb, mert még hátravan háromnegyed óra (limonádénak elég hosszú lett ez). Megelőlegeztem a három csillagot, mert bár számomra érdektelen, lehet, hogy amúgy jó.
Hollywoodban készült brit típusú vígjáték (ahol az eredeti változatokban elsősorban Hugh Grant tolja a retard romantikus sztereotip hősszerelmes típust). Itt most néhány kielégítetlen amerikai hölgy szenved, és ez engem annak ellenére nem tudott magával ragadni, hogy többen a szereplők közül jó filmekben is szerepeltek, és Kristen Wiiget amúgy is nagyon kedvelem. De úgy néz ki, hogy megfelelő partner nélkül csak árnyéka önmagának. Bár ezt éreztem az összes színésznél, szerintem itt mindenki rosszabbul játszott, mint a... több»
Remekül sikerült megoldani a feladatot! Christopher Nolan nagy fába vágta a fejszéjét, mert az ógörög Shakespeare, azaz Homérosz rendesen be lehetett kábszizva, amikor ezt a történetet megírta. Volt minden az eredeti műben, küklopsz, a katonákat disznóvá változtató banya és megannyi olyan mesebeli elem, amit külön-külön is kihívás lehetett úgy filmvászonra írni, hogy az működjön. És összehozta, mégpedig úgy, hogy sitty-sutty eltelt a közel háromórás játékidő.
Valójában ebbe a közel három órába így is cipőkanállal lehetett beszorítani mindent, simán lehetett volna 4 óra vagy több, de akkor, ugye, kérdés, hogy hányan mennek a moziba be. Mindenesetre jobb, hogy így egyben letolta a rendező az egészet, mintha elharmadolta volna, mint ... több»
Csak mozifanatikusoknak, de nekik nagyon Hiroshi Okuyama mindössze 28 évesen olyat tett le az asztalra, hogy arról csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni. Ebben a röpke másfél órás filmben a japán társadalom nagyon kegyetlen természetét mutatta meg, de a világot nem fogja tudni megváltani sajnos, mert olyan eszközöket választott, amelyek mindenben szembemennek a hagyományos filmkészítéssel. Emellett olyan távoli múltba tette az egészet, és olyan elvontan fogalmazta meg a társadalomkritikáját, hogy jó, ha a filmnéző japánok egy százaléka látni fogja, és abból is maximum minden ötödiknek fog leesni, hogy mi van. Az a japán társadalom két ezreléke.
Az 1996-ban született rendező a díszletek alapján (öreg kocsik, zene, kazettás wal... több»
Ennek a rendezőnek meszeltek Hát én nem tudom, mi lett Guy Ritchie-vel, már az idei (2026-os) filmje után is komolyan gondolkodtam hogy mi volt a baj, de most összeállt a kép. Hogy durvábban ne sarkítsam: ő lett az akciófilm Mága Zoltánja, Fásy Ádámja, Kis Grófo-ja, vagy Kovács Ákosa, mindenki keressen tetszés szerinti behelyettesíthető nevet. Lényeg, hogy az akciófilmek giccshuszárjává vált, nagyon elfordult a korábbi önmagától.
Ezt a filmet valamennyire menthetné az a körülmény, hogy megtörtént eseményeken alapul, állítólag. Utánanéztem, és annyira nem. Ami megtörtént az az, hogy van egy Afganisztán nevű ország, egy időben voltak ott tálibok meg tálibokra vadászó amerikai katonák. Guy Ritchie tulajdonképpen félreveze... több»
Még mindig működik Kimaradt nekem ez a klasszikus, most láttam először. Persze részletekkel számos alkalommal találkoztam, annyira sokszor és szívesen szokták felidézni az egyes jeleneteit. Kicsit hasonlít a Charles Bronson-féle bosszúvágyhoz, csak itt egy megkattant irodista az, aki az igazságot osztja. Bár itt talán több a társadalomkritikai elem. Michael Douglas és Robert Duvall játéka igazán élvezetes, de a film nem mentes a szokásos kliséktől, például hogy itt is nyugdíj előtt álló rendőr mászik bele olyan ügybe az utolsó napján, amibe nem kellene szegénynek. Mai szemmel nem a világ legjobb filmje, de akkora klasszikus, hogy aki még nem látta, az feltétlenül pótolja be!
Meredek Fú, gyerekek, ez a film kiidegelt, nem annyira való ez 2026-ban magyar nézők számára, kicsit hajaz a mi nagy közös kollektív traumánkra. Az USA-ban játszódó disztópiát láthatunk, melyben néhány év alatt átveszi a hatalmat a Változás néven futó mozgalom, és leuralja, antidemokratizálja, tönkreteszi az országot. Sajnos nem kaptunk a végén feloldozást, ezért kénytelen voltam levonni egy csillagot, de különben nagyon intenzív élmény volt, rendesen kellett kapaszkodni a karfába nézés közben.
A színészek alakítása nagyszerű, különösen Kyle Chandlert és Diane Lane-t tudom kiemelni, de a többiek is jók voltak. A rendező (Jan Komasa) érdekes oldalról közelített a témához, egy népes családon keresztül... több»
77 Monsieur Aznavour (2024)
Nem fogom végignézni, mert szerintem szar, de Aznavour Párizsban olyan lehetett, mint Leonard Cohen New York Cityben. Restellem, hogy egy órája nézem, de csak ennyi jut az eszembe, nem próbálom szépíteni, ennyire futotta.