Érdekes egyveleg Hát összességében többször volt gagyi (főleg a vége felé), mint jó. Pedig olyan szépen indult... A felszínes szórakozás céljainak még így is megfelelt, bár rövid idő múlva semmire nem fogok belőle emlékezni, mint ahogy az első részből is csak annyi maradt meg, hogy láttam és elvoltam közben.
Timo Tjahjanto jó ritmusban és jó érzékkel rendez, egészen a közepéig, mert ott erőt vesz rajta a Marvel-betegség. Ugyanis azokhoz hasonlóan ez is egy olyan produkció, amelyikben az elviselhetetlenségig fokozódik a pirotechnika, csihi-puhi, filmzene és világvége az utolsó háromnegyed órában, ami ez esetben a film második fele.
Az egész úgy indul, mint egy kettős életet élő akcióhős/bérgyilkostörténet és ... több»
papás gyagyás A francia filmgyártás ennél többre hivatott. Bár úgy látom, a többségnek ez minimum közepesen tetszett, lehet, hogy én vagyok túl szigorú. A sztori valószínűtlen és erőltetett alapokon építkezik a teljes kiszámíthatóság felé, és vígjátékohoz képest faarccal lehet végignézni, hiányoznak a poénok, amiket annak szántak, azok többnyire nem jók.
Elég eredeti Szerintem menő volt, bár sajnos nem tudtam eléggé bevonódni két okból. Az egyik, hogy egy informatikai problémával küzdöttem és végig konzultáltam erről a cthatgpt-vel közben, a másik, hogy Podlovics Laura fába szorult vinnyogása rosszabb, mint Csikó Dorináé, nagyon durva. Majd még adok talán újra esélyt annak, hogy rendesebben megnézzem.
A fojtogató szeretet "Sose fogsz megszabadulni ettől a nőtől" - ezt mondta a tánctanárnő a kis Roland Pereznek, és addigra már tudtuk, hogy ez lesz a film kulcsmondata. Egy mérgező anyát és a csapdájában élő fiát láthatjuk. Sokan talán ellenkezőleg látják és nem is értik, hogy hogy tehettem ilyen méltatlan és igazságtalan kijelentést, márpedig sajnos ez a helyzet.
Az igaz történeten alapuló filmben a marokkói bevándorlócsaládban dongalábbal született egy fiú, amit akkoriban maradandó és gyógyíthatatlan fogyatékosságnak tekintettek (ez az 1960-as években volt, nem tudom, azóta mi a helyzet). Hogy nagyon le ne lőjem a poént, dióhéjban legyen annyi itt, hogy szuperanyu elintézte, hogy a fia idővel nagyrészt megszab... több»
Megterhelő film egy megterhelő hivatásról Ez egy érzelmileg igen nehezen viselhető film, mely egy kórházban játszódik, ahol egy doktornő figyelmen kívül hagyja az egyik páciense egy tünetét, amivel talán meg lehetett volna menteni. Óriási a terhelés és nagyon könnyű hibázni. Érezzük, hogy bármelyikünk kerülhetett volna a dokinő helyzetébe, de ha nem, akkor azért nem, mert a legtöbben pár perc alatt összeomlanánk a helyében egy sima munkanapon.
Ez egy lassú lefolyású tévéfilm, mely magával ragadja a nézőt, bármennyire is nehezünkre esik befogadni a lelki terhet, amit Zinnini Elkington ránk pakol. Lassú, mégis nagyon intenzív, szinte pislogni is elfelejtettem. Özlem Saglanmak alakítása a főszerepben kiváló, és a fényképezés is remek. ... több»
Uncsizás a nem-albínó Tildával Egy technikai baleset/félreértés miatt eddig kitértem a film elől, mert következetesen összetévesztettem a Michael Collins című ír történettel. Na, de most behoztam, és arra jutottam, hogy bárcsak tizensok évvel ezelőtt néztem volna, mert akkor még semmi nem állt akadályként az ízlésem és e mű között.
Tulajdonképpen főleg a nagymértékű avulás írható a film számlájára. Nem a vezetékes telefonokra és ókori automobilokra gondoltam, és nem is a lötyögős Walmart öltönyökre arany hózentrógerrel, hanem arra, hogy a "majd a végén kiderül, mire figyeltél egész végig"- filmnyelv ma már egyre kevésbé érdekes/értékes. A noztalgiafaktor egy nagy jópont, de sok sallert szenvedett el azért... Például nem t... több»
Aziz Ansari megcsinálta Ez az indiai srác (Aziz Ansari) nagyon elkapta a lényeget, egy humoros, nem bonyolult, és mégis nagyon szerethető és pozitív üzenetű szórakoztatást dobott össze a számunkra. És ebben segítségére volt a másik két főszereplő (Keanu Reeves és Seth Rogen), ráadásul Keanu Reeves magyar hangja is külön szuperviccessé tette az egészet.
Nem tudtam nem észrevenni az Angyalok városával a párhuzamot a kezdő jelenetekben, de aztán más irányt vett az egész, és Ansari korábbi tapasztalatai itt is átütöttek, néha olyan volt, mintha családi animációs filmet néznénk élő szereplőkkel.
A politikai mondandó kissé marxista-baloldali, ami nem a kedvenc területem, de az eltagadhatatlan, hogy van egy növekvő feszül... több»
Túltolt feminista bosszú Mint nőket soha, semmilyen körülmények között sem erőszakoló férfi, meglehetősen vonalasnak és sulykolónak éreztem a film azon alapvetését, hogy a férfiak többsége szexuális ragadozó, sőt, szexuális dögevő hiéna, akik alkoholtól kiterült, magatehetetlen testeken gyakorolják a nekrofíliához közeli szenvedélyüket. Hát, szeretném azt hinni, hogy nem tévedek abban, hogy ez egy nagyon nagy és nem épp jóindulatú túlzás vagy leegyszerűsítés. 3 csillagot adtam, de nagyobb felbontásban ez inkább 6/10, mint 4/10.
Nem tudom, hogy maradt ki ez a film, gondolom, amikor kijött, nagyon lenn volt a pontszáma a habzó szájú feminista düh miatt, az is csoda, hogy a Barbie-filmet láttam a megjelenése évében. Ap... több»
Üdítő, friss színfolt Ez a film nem tartalmazott semmi egetrengető dolgot, és mégis olyan szépen állt össze. Volt benne valami oldschool derrickes hangulat, egy idős bohém nő lánya és pár orvos összeesküvésével meg egy elmeorvosi szakértő körül zajlott a cselekmény. Egy hajszálnyira volt attól, hogy béna legyen vagy semmilyen, de az uruguayi Daniel Hendler jó arányérzékkel készítette el ezt a produkciót.
Biztonsági övvel Ez egy elég nyomasztó pedofil történet, kezdjük ezzel. De mint film, igen jó. Én nem tudom, mi van manapság, amióta az állampárt körül mindennapos a pedofilbotrány, én is gyakrabban ütközöm ilyen liliomtiprós filmekbe. A karfát majdnem feltéptem, miközben néztem, teljesen kikészültem az egész alaphelyzettől. Hát mi az isten baja van a világnak, az egy dolog, hogy az egész ókori Görögországban azt tették a fiúkkal, mint Zsolt bácsi, de nemrég még a Locomotiv Gazdasági Társulás is azt dalolta, hogy "Ő még csak most tizennégy". És Billy Idol is egy édes tizenhatévesről dalolt, mondjuk, nem csoda, de a mostani koncert setlistekben nem szokott benne lenni, nem is tudom, miért. Basszus, teljesen ... több»
100% francia Nagyon könnyed humorú francia vígjáték, semmi extra, de a forgatókönyvet illetően sikerült egy eddig még nem lerágott koncepciót kipörgetni. Omar Sy egy kissé megtestesedett, de még jó kondícióban lévő csábító celebritás, aki rámozdul a 6/10-es lányra az étteremből, akit persze a film során csinosítanak, így a kontraszt folyamatosan olvad. A szöveg nagyon laza, a főszereplő csaj nővére például azonnal azzal nyit, hogy ennek a manusnak egyből ráülne az arcára, majd a későbbi ismeretség során is ilyen rajongással viseltetik iránta. Na, ennyire fesztelen a hangulat. A cselekmény folyamatosan kiszámíthatónak érződik, de nem mindig az. Ne készüljetek bonyolultra, ez sima szórakoztatás.
Innovatív A brazil Diego Freitas nagy varázsló, sikerült ötvöznie a rákos-meghalós, a kutyás és a republikánus (ismertebb nevén hallmarkos) vígjátékok legfontosabb tulajdonságait. Mindezt még áthatja egy latinos életérzés, hát mi kellhet még az embernek, ha filmre vágyik? Túl szépen hangzik? Igen. Az első fél óra elég szörnyű, de aztán vagy javul a minőség, vagy csak a megszokás miatt könnyebb, nem tudtam eldönteni.
Brazíliában járunk, ahol egy tehetséges fiatal szakács épp főszakács lesz egy flancos étteremben, amikor agydaganattal diagnosztizálják. Nem sokkal ezelőtt rátalál egy viselkedészavaros kóbor kutyára, nem sokkal ezután pedig élete szerelmére (ez nincs kimondva, de azért ez egy eléggé kiszá... több»
Közepes tévéfilm Most szállt el a hosszabb hozzászólásom, itt a rövidebb változat: ripacskodó előadásmódú tévéfilmre számítsatok röhejes sztorival. A főszereplők minőségben kicsit kilógnak ebből a középszerből
7/10 noir Azt hiszem, a következő 5-15 évre telítődtem a műfajjal. Kár, mert ez nyilvánvalóan a noir vagy inkább neo-noir egy francia gyöngyszeme, csak én már kivagyok ezektől. De majd elmúlik, vagy nem, passz, nekem most ez ennyit hozott. Páran azért tutira felvágták hosszában az ereiket, miközben nézték. Daniel Auteuil jó, de próbálna meg nem jó lenni, ő mindig jó.
történelmileg felületes A film a közelmúlt informatikai fejlődését kerékbe töri, de ez messze nem probléma, legalábbis biztosan nem ez a legnagyobb gond vele. Ha van egyáltalán gond.
Többedik generációs ázsiai fiatalok élnek bele a vakvilágba a kaliforniai Bay Area-ban, valahol a Stanford Egyetem közelében. A film valahol egy fiú-anya-nővér háromszögben zajlik, és végigkövethetjük a kiscsákó ifjúkori helykereső lángolásait. Számomra ez nem volt inspiráló.
A kortörténet egy katyvasz, mert a számítógépek kijelzője egyszerre 1990-es évekbeli, pixelgrafikás és True Type betűtípusos, a monitorfelbontás a 2020-as évekből való, és közben azt a Facebookot használják, ami akkor még csak ötlet volt vagy max. pilot, és inkáb... több»
Csodaszép unalom - de miért Texas hercege??? Két férfi - unokaöcs és nagybátyja csíkot fest. Sárga csíkot, szaggatottat, úttestre. Valahol Texas erdős tájain, melyek inkább kaliforniaiaknak tűnnek. A nagybácsi kissé zakkant és fura, az unokaöcs meg még egy tinédzser szellemi szintjén áll. Mennek és festik azt a csíkot, és ahol elfogy a munkaidő, ott sátrat vernek, másnap sátrat bontanak és festik tovább a csíkot. Néha a változatosság kedvéért levernek egy-egy oszlopot is.
A feléig láttam, ez alatt egyszer jött egy teherautós, megkínálta őket sörrel és tömény alkohollal, maga is fogyasztott rendesen, majd továbbhajtott. Egyszer találkoztak egy nénivel, aki a házának a hamvait szitálgatta, hátha megment valamit. A cselekmény ugyanis 1988... több»
Akaratomon kívül kerültem olyan helyzetbe, hogy látni voltam kénytelen. Fú, gyerekek, hogy engem mennyire nem érdekelnek az ilyen sztorik, most jöttem rá.
Marxista fiatalok szerencsétlenkedése Ez a 21 éve készült film önmagában nem volt nagy durranás, de egy sor dolog miatt nagyon élveztem, ezek főleg a nosztalgiához és a világjáró szokásaimhoz kötődnek. De különben a mondanivaló is kb. rendben volt, csak a megvalósítás volt olyan, mint egy enyhén alternatív elsőfilmes magyar rendező fájdalmat okozó, kissé ürességtől kongó és amatőr operatőri munkával készült remeke. Azért jó volt Daniel Brühlt ilyen kezdő korában látni, na meg Berlin utcaképét, amikor még inkább a mostani Budapestéhez állt közelebb, mint a mostani Berlin rengeteget fejlődött látványához. A második felvonásban látható osztrák Alpok bezzeg időtlenül ugyanúgy néz ki mindig, a településeket és épületeket is beleértve... több»
65 Senki 2 (2025)
Hát összességében többször volt gagyi (főleg a vége felé), mint jó. Pedig olyan szépen indult... A felszínes szórakozás céljainak még így is megfelelt, bár rövid idő múlva semmire nem fogok belőle emlékezni, mint ahogy az első részből is csak annyi maradt meg, hogy láttam és elvoltam közben. Timo Tjahjanto jó ritmusban és jó érzékkel rendez, egészen a közepéig, mert ott erőt vesz rajta a Marvel-betegség. Ugyanis azokhoz hasonlóan ez is egy olyan produkció, amelyikben az elviselhetetlenségig fokozódik a pirotechnika, csihi-puhi, filmzene és világvége az utolsó háromnegyed órában, ami ez esetben a film második fele. Az egész úgy indul, mint egy kettős életet élő akcióhős/bérgyilkostörténet és ... több»