5/10 A végére jobb lett, vagy megszoktam Kissé üresen, tévéfilmesen kongó életrajzi film Joe (valamint Ben) Weiderről, mely a jelenleg is az alapító nevét viselő jelentős vállalkozás PR-filmjének tűnik, bár a végére lettek az utóbbiról kétségeim.
Joe Weider rettenetes gyerekkorral a háta mögött gépként halad előre látomásának megvalósítása érdekében: hogy tömegsporttá tegye a testépítést. Ez valószínűleg jelentős szépítése és kiszínezése annak, ahogy ez történt. Eközben egy Bill Hauk nevű kitalált személy testesíti meg egy személyben az összes ellenlábast és letűnt korokból még jelen lévő régi üzletembert-szakembert, aki úgy utazik Joe Weiderre, mint Hófehérkére a gonosz nyanya, igyekezve időben kicsinálni a veszélyes versenytársat... több»
4/10 nem én voltam a célközönség Elhiszem, hogy sokan vannak azok, akiket érdemes érzékenyíteni a rasszista előítéletesség ügyében, de én szerintem már meghaladtam az a szintet, hogy 110 percig rágják a számba az afroamerikai nagy közös búbánatot, hogy megértsem végre. Hihetetlen didaktikus tanmese, melyben a szerencsétlen fekete nőt, aki a beteg gyerekét neveli, és napról napra élnek, sorban érik a megpróbáltatások, ráadásul egy rablás áldozata lesz olyan módon, hogy elkövetőként kerül gyanúba. Nagyon valószínűtlen az egésznek a lefolyása, olyan, mintha egy tizenkét éves írta volna.
6/10 Jó kis podcast Érdekes koncepciót látunk megvalósulni, Valérie Donzelli és Jérémie Elkaïm filmet csinált a saját nehéz tapasztalatukból, az egyikük megírta, a másikuk megrendezte, és mindketten eljátszották, igaz, annyit módosítottak, hogy nem a saját nevükön, hanem ki tudja, miért, Rómeó és Júlia néven szerepeltek. Az történt velük, hogy egy buliban megismerkedtek, nagy szerelem volt első látásra, aztán jött a baba is hamar. A gyerekük furcsán fejlődött, és egy idő után kiderült, hogy agytumora van a kis gézengúznak. A film innen fogva kórházi dráma, podcastos kivitelben.
A kivitelezés nem győzött meg, a Barátok közt szintjén helyezem el, csak a színészi játék nem mindig volt annyira profi, mint a Barátok... több»
2/10 Nem fog sikerülni Attól tartok, hogy ezt nem fogom tudni végignézni. Úgy töltöttem le, hogy nem vettem észre, hogy elég komolyan benne van Stallone, nos, olyan is lett. Kb. annyira komplex és szimpatikus film, mint a Feláldozhatók vagy Feláldozhatók 2 stb, 20 perc alatt kiégtek az agysejtjeim.
4/10 péklapát-pozitív Jack Quaid egy rém idegesítő alak, és amikor ez a rém idegesítő alak rém idegesítő alakot játszik, az már rém idegesítő a négyzeten. Az a tulajdonsága, hogy nem érzékel, így egy bankrablás után megy a dolgok nyomában, és nem érzékel. Ezt kisdedóvó-intézeti jelenetek kísérik, amiket megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, de háromnegyed óránál akkor is kiszálltam. Nagy esély van rá, hogy túlpontoztam a 4/10-zel, de nincs erőm végignézni, hogy utánajárjak ennek. Általában egész jó az értékelése ennek a filmnek, ami számomra azt bizonyítja, hogy a világ megérett a pusztulásra.
9/10 házastársi kémdráma David Koepp szakmányban ontja a remek forgatókönyveket, Steven Soderbergh tud rendezni és fényképezni, Michael Fassbender a hűvös mérnöki stílusával egyértelműen az ideális figura a főszerepre. Úgyhogy ez eleve nem tudott rossz film lenni, és nem is lett az, de még mennyire nem. Még úgy se, hogy Cate Blanchett riasztó lárvaarcot növesztett az elbaltázott hollywoodi divatőrületnek engedelmeskedve. De frankón, nyomokban emlékeztet korábbi önmagára, szerencse, hogy a színészi képességeit nem plasztikázták át. Legalább a szintén szereplő Pierce Brosnan hálistennek szépen öregszik.
A fényképezés ezúttal is már-már gyönyört keltő, a cselekmény jól zajlik és izgalmas, így hát elnézzük, hogy a látvá... több»
4/10 Karcsú terv Ha filmként nézem, akkor a minősége közepes, picit tévéfilmes. Ha úgy tekintek rá, mint pszichológia szakos elsőéves hallgatók részére készült iskolatévé oktatófilmre, amely után át lehet beszélni a tanárral, hogy mit is láttunk, akkor használható anyag. Ha a forgatókönyvre gondolok, meg a főszereplő özvegyre, akkor olyan, mintha visszafelé simogatnák a szőrt a hátamon, oltári irritáló. Értem én, hogy megtörtént eseményen alapul (amitől még lehet kevés köze a valósághoz, nem ellenőriztem), de nem kötelező minden nárcisztikus pszichopatáról filmet csinálni.
Mint krimi technikailag a Derrickre hasonlít. Itt is elég hamar megtudjuk, hogy ki a tettes, utána várjuk a felgöngyölítést. Az unalmas s... több»
10/10 Egy nagy könyv nagy megfilmesítése Ez a remekmű 32 éves most, amikor ezt írom. A legritkábban szoktam 20 évnél régebbi filmeket nézni, mert a legtöbb régebbi film ma már kőkorszakinak és elavultnak ható eszközökkel dolgozik. A Napok romjai viszont alig veszített az erejéből, 2025-ben is roppant erőteljes.
Kazuo Ishiguro könyvét tavaly olvastam, miután az író 1-2 újabb könyve magával ragadott. Nagy hatással volt rám, így be mertem vállalni egy ilyen idős filmet, és nem csalódtam. Nagyon jól sikerült a könyvet filmre vinni, fantasztikus szereplőkkel. Azért Anthony Hopkins és Emma Thompson nem semmi, hogy mekkorát alakítottak már akkor is, és akkor még ott volt rajtuk kívül egy sor másik nagyon jó színész is.
A történet három sz... több»
4/10 az egyik szemem sír, a másik üveg Igen, vegyes érzésekkel néztem a filmet, pontosabban a végére alakultak ki igen vegyes érzéseim. A színészi játék, különösen Hugh Grant esetében, zseniális volt, igen jól is volt fényképezve, de a végére a forgatókönyv már átcsúszott a fantasy világába a ház alatt, irodaháznyi méretben húzódó alépítményrendszerrel meg a számos fogollyal.
Egyszerűen nem áll össze logisztikailag, ahogy a derék pszichopatánk egyedül istápolgatja őket, cserélgeti alattuk az almot stb, és közben arra is jut ideje, hogy föld alatti sátánista szentélyeket rendezgessen be, széles körben művelje magát vallási kérdésekben, és mormon hittérítő kislányokat ejtsen foglyul. Hát persze.
Na meg az "azért csináltam, mert ha... több»
7/10 jók a szövegek Az 1970-es évekbe helyezett francia vígjátéktól nem vártam sokat, igazából azért ültünk be rá, mert ma (oké, elmúlt éjfél, tehát tegnap) járt le egy pakli ingyenjegyem az oldal jóvoltából, és a szegényes választékból ezt húztuk be. És totál nem bántam, egy remek és egyedi filmet kaptunk. A hangulata pont annyira volt sajátos, mint annak idején az Amélie csodálatos életének, néha kicseszte a biztosítékot, de többnyire örültem ennek az innovatív moziélménynek.
Egy, a kor magassághatáránál 2,3 centivel magasabb csaj behal azért, hogy stewardess lehessen. Ez manapság nem érthető. Ki akar rossz munkaidőbeosztásban paraszt utasokat ajnározni? De ne feledjük, abban a korban ez tényleg karrier volt!... több»
1/10 fagynádó A Sharknadot imádtam (a folytatásait kevésbé), ezt nem tudtam megszeretni. A Sharknado egy őszinte kretén film, ez megpróbál komolynak látszani. És jelentősebb színészeket – ha nem is színészóriásokat – tudtak venni hozzá, de a kanyarban sincs szerethetőség szempontjából a cápás filmhez képest.
Amikor mozi előzetesben néztem röpke két évtizeddel ezelőtt, akkor azt mondtam, hogy annyira béna, hogy ezt kihagyom. És pár hete valamiért szembejött, olvasgattam a hozzászólásokat, hát mondom, adunk egy esélyt. Gyerekek, nem kellett volna, mindig az első megérzés a jó!
Dennis Quaid legalább a helyén volt, mindig is éreztem, hogy zsé kategóriás színjátékos. A kis Gyllenhaal srácnak valahol ezekben az... több»
7/10 kár az ablak jelenetért Ez a film 5 csillagos is lehetett volna, ha a vége előtt negyedórával nem raknak bele egy olyan jelenetet, ami leveri a Sharknadot is elcseszettségben. Azért nagyon kár volt, mert a többi része egészen jól meg volt csinálva. Na jó, ugyanott van olyan is, hogy az egyik főszereplő lőtt sebe két snitt között oldalról középre ugrik, de ez még megbocsátható.
Szóval a toronyház ablaka úgy törik ki egy lövést követően, hogy repedések futnak végig, mint valami tengeralattjárós filmben, majd amikor kirobban az egész, akkor a nyomáskülönbség úgy sodorja kifelé a berendezést és az embereket, mint valami repülőgépből. Hát LOL. Minden más rendben volt.
A főszereplőnő bántalmazó kapcsolatának a végét lát... több»
2/10 könyörületből A24 filmben még sosem csalódtam, egyszer ennek is meg kellett történnie. Talán azért adok a nézhetetlennél jobb értékelést, mert elfogult vagyok a produkciós iroda felé, na meg bár Ryan Reynolds nem egy világmegváltó, sokkal inkább egy jó munkásember, azért rendesen el szokta játszani a szerepeket, ugyan hozzájuk nem tesz, de legalább el se vesz abból, amit a rendező kitalált. Úgyhogy őt se akartam alulértékelni, még ha itt oly felejthető is volt. De ez nem az ő hibája, ezt a rendező és forgatókönyvíró cseszte el.
Egy szerencsejáték-függő road movie-ra kell készülni, Reynolds játssza a fazont, akinek jobban bejött az élet (Curtis), meg van egy másik figura, aki már megjelenésében is péklapát... több»
7/10 Ez a film a saját kategorizálásom szerinti New York-i vígjáték műfaj egyik alkategóriájába, a New York-i agglomerációs vígjátékok közé tartozik. Ugyanis Long Islanden játszódik, és a New York-i vígjátékok önköldöknézős melankóliája jellemzi. Nem mindenkinek való, de nekem tetszik. Ennek ellenére ez a film önmagában közepes csapongás, de Billy Crystal játékát jó volt nézni, idősebb korára elhagyta a régi sallangokat, és egész letisztult művész lett. Ben Schwartz is jól hozta a figurát.
Mindenkinek nem való, óvatosan nézzétek, én szóltam! Amolyan életérzés-film ez, pár jól elhelyezett vicces szituációval, de nem ezek vannak többségben, hanem a főszereplő szerencsétlenkedése és önsajnálata.
A f... több»
9/10 Vérfagyasztó belegondolni Egy újabb filmet látunk a kiváló Laura Dernnel, melyben az elfuserált amerikai igazságszolgáltatási rendszer rettenetes működését és következményeit szemlélhetjük egy megtörtént esemény alapján.
Egy white trash család házában bekövetkezett tűzben meghalnak a gyerekek, és a rendszer pillanatok alatt magabiztosan és fenntartások nélkül bedarálja a különben távolról sem feddhetetlen előéletű apát. Csak mindenkinek picit kell félrenéznie vagy rossz szándékkal, előítéletesen állnia a kérdéshez, és Cameron Todd Willingham mehet a halálsorra.
Elképesztően sok hibás ítélet születhet abban a rendszerben, ahol a döntés tizenkét fogalmatlan laikusból álló marketing kontrollcsoportra (ott úgy hívják, ho... több»
7/10 Síelni mentem 3 és 4 csillag között vacilláltam, majdnem hajszállal a 4 csillag nyert, de a befejezés lehozta 3-ra, annyira kifulladt a végére. Néhány szereplőt kísérhetünk figyelemmel, akikben az a közös, hogy részt vesznek valami nagy svéd sífutóversenyen. Van közöttük szétcsúszott anya, aki az alkoholizálás helyett választja a felkészülést, veterán sífutó, meg mindenféle random további szereplő. Az ilyen filmekben szokásos módon lezajlik az összes lehetséges párkapcsolati kihívás, felismerés, így nem valami eredeti a végeredmény, de ennek ellenére kellemesen nézhető. Van neki második része, azt már valószínűleg ki fogom hagyni, annyira azért nem volt nagy szám.
5/10 nem vártam sokat, de alulmúlta Értem, hogy Tom Cruise nyomatja ezeket az epizódokat, mert a márkanév be van járatva, és nyilván pénzt is hoz a vállalkozás, de Simon Pegg miért blamálja magát ilyenekkel? Már a legutóbbi rész is eléggé parodisztikus volt, de ez most már tényleg az a pont, ahol abba kellene hagyni. És tolják majdnem három órán át, nem hiszem el. Ennek a filmnek nem kellett volna megtörténnie.
2/10 Ha szereted az Üvegtigrist, ez a te filmed Ma egyfelől elcsesztem másfél órát, másrészről spóroltam vagy tizenvalahányat. Ugyanis ez az első része egy sorozatnak, amelynek az értékelésének felültem, de nem mindennapian csúnyán.
A filmben az úgynevezett német humor legsötétebb oldala jön ki, az, amelyik még a Bagi-Nacsán is túl helyezkedik el. Ezt egyre nagyobb lehangoltsággal néztem, és egy idő után teljes agyhalál állapotába kerültem.
Egy bajor nyomozó megy fel-alá a VW valamelyik szélről (Passat, mondjuk) elnevezett, a film megjelenéséhez képest túlkoros kocsijával, nyomoz meg szerencsétlenkedik, közben trombitás, kissé melankolikusra vett bierhalle zene puttyog be itt-ott. Valami nyomozás is zajlik, de olyan szinten szakadtam ki a... több»
5/10 fafejű fordító filmcímeket ferdít Átlagos női limonádé, melyből megtudhatjuk, hogy Catherine Zeta-Jones 2009-ben jól tartotta magát, egyéb jelentős tudás birtokába nem kerültünk. A vígjáték fő (és egyetlen) motívumát az adja, hogy Zeta-Jones karakterét felszarvazzák, amiért otthagyja a házasságát, és mit ad isten, összejön egy bájos, 24 éves fiatalemberrel. Minden a szokványos keretek között zajlik, a végére pedig kapunk egy lábvíz-kellemességű, nem túl boldog, de nem is boldogtalan, és megfelelően semmitmondó befejezést. A célközönségnek (feleségem) tetszett, nekem olyan semmilyen volt, semmit nem vesztettem volna, ha kihagyom, de a nézésébe se sérültem bele.
72 Testépítő (2018)
Kissé üresen, tévéfilmesen kongó életrajzi film Joe (valamint Ben) Weiderről, mely a jelenleg is az alapító nevét viselő jelentős vállalkozás PR-filmjének tűnik, bár a végére lettek az utóbbiról kétségeim. Joe Weider rettenetes gyerekkorral a háta mögött gépként halad előre látomásának megvalósítása érdekében: hogy tömegsporttá tegye a testépítést. Ez valószínűleg jelentős szépítése és kiszínezése annak, ahogy ez történt. Eközben egy Bill Hauk nevű kitalált személy testesíti meg egy személyben az összes ellenlábast és letűnt korokból még jelen lévő régi üzletembert-szakembert, aki úgy utazik Joe Weiderre, mint Hófehérkére a gonosz nyanya, igyekezve időben kicsinálni a veszélyes versenytársat... több»