Sisu – A bosszú útja

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az első rész nekem jobban tetszett, itt már voltak extrém módon túltolt jelenetek, mint például a szaltózó tank... hát, hogy is mondjam... kissé valóságtól elrugaszkodott ötlet volt. Ettől függetlenül ismét egy lendületes és kimondottan véres akcióorgiát kapunk, sajnos nagyjából nulla történettel. Ez utóbbi hiánya miatt nekem kicsit felemás élmény volt, de még így is magasan kiemelkedik az akciófilmek közül.

Meglepetésként robbant be az akciófilmes szcénába annak idején a Sisu: feszesen kitöltött 91 perces játékideje, és horrorfilmeket megszégyenítő brutalitása sokak kedvencévé tette, ám akadt, akit extrém húzásai mellett talán épp ez tántorított el. Sze... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Számomra egy izgalmas és erőteljes film, ami rögtön megragadja a nézőt. A főhős csendes és visszahúzódó, de minden mozdulata és tette tele van jelentéssel és súllyal. A film legnagyobb erőssége az akció és a látvány. Nem csak számítógépes trükköket h... Többasználnak, hanem valós kaszkadőrjeleneteket, ami sokkal életszerűbbé teszi a harcokat. A véres összecsapások és a harcok mind azt mutatják, milyen elszánt és kemény karakter a főhős. A rendező nagyon ügyesen építi fel a feszültséget, így végig lehet izgulni a film alatt . A látvány és a hangulat szinte fizikailag is érződik, amikor nézi az ember a moziban. A film tempója gyors és izgalmas, így egy pillanatra sem lehet unatkozni. A történetet nem bonyolítják túl, nincsenek hosszú beszélgetések. A színészi játék is nagyon jó.A kitartás, a bátorság és a bosszú témája végig érezhető. Akik szeretik a gyors, nyers akciót, de értékelik a karakterek motivációját is, azoknak nagyon ajánlom ezt a filmet. A történet és a főhős elszántsága sokáig megmarad a néző emlékezetében, és izgalmas élményt nyújt a moziban.

Nem okozott csalódást, ugyanolyan véres és túlzó, mint elődje, csak most nácik helyett a komcsik akadályozzák a finn John Wick törekvéseit. A történet most sincs túlbonyolítva, Stephen Lang behozatala viszont jó ötlet volt, ő arra született, hogy ily... Többen genyó szerepeket játszon. Rövidebb, mint az első rész, mégsem tűnik fel, mert egyik akció követi a másikat, a látványvilág és a hangulat pedig ezúttal is pazar. Egy idő után a brutalitás már annyira abszurd, hogy én néha felnevettem. Jorma Tomillának ezúttal sem kellett szövegkönyvvel bajlódni, de arcára mindig kiülnek az érzelmek, valamint ennyi idősen így kinézni, respect! A finálé is kellően hatásos, a lassítások hozzátesznek az amúgy is elsőosztályú látványhoz, a vonat meg nyilván nem MÁV vonalon haladt. A kutyus persze most is szinte végig a gazdi mellett van, utalva a rémkirályra, de más filmekből is emelt át a rendező. Az első részt kedvelők itt is elégedetten állhatnak fel majd a székből, mert ehhez hasonló alkotások manapság sajnos nem nagyon készülnek. Remélem, kap még folytatást.