2025.12.11 23:09 Artemisia Olvasottság: <100x
0

A finn Terminátor

2023 egyik legabszurdabb akciófilmes élménye volt a finn erőszakpornó, a Sisu - Bosszú az aranyért, melyben a háborús pályafutása alatt legendává váló Aatami Korpi John Wick-et megszégyenító módon hentelte a Lappföldről visszavonuló nácikat a II.világháború végnapjaiban. Jalmari Helander rendező a viszonylag egyszerű cselekményt elképesztő mennyiségű vérrel, remek hangulattal és legendaépítéssel, és sok szürreális jelenete ellenére nagy adag kreativitással töltötte meg. A kifejezetten jól sikerült első rész után 2 évvel Helander úgy gondolta, van még egy folytatásra elegendő szufla ebben az élő legendában és elkészítette a Sisu- A bosszú útját.

A folytatás még minimalistább, még szikárabb, még brutálisabb. A II.világháború lezárása után, 1946-ban járunk, Finnország egy része szovjet megszállás alatt áll. A megszállt területen helyezkedik el Aatami Korpi korábbi otthona, ahol meggyilkolt családjával élt együtt. Korpi visszatér, hogy gerendáról gerendára lebontsa otthonát, a szép emlékekkel együtt magával vigye, és a szovjet területen túl építse újjá. Csakhogy a szovjetek tudomást szereznek arról, hogy a legendás gyilkológép, aki több 300 szovjet katonával végzett a téli háború idején, ismét szovjet területen van. Előkerítik hát a Szibériában raboskodó Igor Draganov-ot (Stephen Lang), aki történestesen Korpi feleségének és 2 gyermekének haláláért is felelős - és megbízzák a szovjetvadász levadászásával.

A finn Terminátor

Draganov nagy elánnal veti bele magát a munkába, Korpi pedig jelentősen megemeli a számlájára 300 szovjet haláleset számát.

Az akciójelentek az első részhez hasonlóan rendkívül extrémek, erőszakosak és tocsognak a vérben. Van egy jól koreografált üldözési szekvencia, ahol a szovjet motorosok kreatívabbnál kreatívebb módon hullanak, mint a legyek, van vadászgépes támadás, tankos szaltózás, sőt bombatámadás is, de földhöz ragadtabb pusztakezes harc is.

Kopi ismét bizonyítja, hogy miért ragadt rá a "Halhatatlan" név, mert a cselekmény első felében valóban annak bizonyul, így nem is izgulunk miatta különösebben - ezt jól tudják a készítők is, ezért jelen van Korpi négylábú társa, akiért aggódhatunk a vérengzés közben, illetve ott van Korpi "értékes" rakománya, ami valójában csak egy halom farönk, de érezzük, hogy családja emléke miatt mit is jelenthet a számára.

De a helyzet csak a cselekmény második felében durvul el igazán, mikor Kopri szembe találkozik Draganovval. Az erőszak a tetőfokára hág, hősünk elpusztíthatatlan finn Terminátor-üzemmódba kapcsol és újfent túlél mindent is, Draganov személyében pedig egy ritka gusztustalan főgenyát köszönhetünk.

Az első rész egy univerzális hosszúhadjárat volt a rossz ember aranyára pályázó nácik ellen, de A bosszú útja jóval intimebb, Korpi személyes bosszúja, hiszen végre revansot vehet azon az emberen, aki végső soron lelketlen gyilkológépet csinált belőle.

Jalmari Helander alapvetően remek folytatást csinált mindössze 88 percben, mely nem erőltetett, nem önismétlő, hanem szükségszerű kiegészítése Aatami Korpi véres bosszútörténetének.

akció | háborús

Őrülten látványos, vad és véres akcióorgia, tele meghökkentő ötletekkel. A film újra és újra képes sokkolni: hallgatag hősei térdig gázolnak a vérben, és szemrebbenés... több»

0