Túlagyalt randevú

Olyan érzésem volt, mintha valaki belelátna a fejünkbe, amikor félünk bevállalni a másikat. Imádtam, hogy Genovese nem csak romantikázik, hanem behozza az önkritikát, a gátlásokat, a múlt sérüléseit. Azt a fajta humorral adja elő, ami nem tolakodó.

Nagyon tetszett, hogy nem csak simán egy romantikus vacsora, hanem tényleg az, ami bennünk zajlik – félelem, bizonytalanság, vágyak, gondolatok összevisszasága. Az, hogy a karakterek “énjei” vitatkoznak és egymással is néha egymás ellen dolgoznak, különösen jól működik.

Szórakoztató volt látni, hogy Piero és Lara fejében hogyan pergődik le az első randi minden apró momentuma: mit is mondjak, mit ne, mit gondolhat a másik… A képi világa egészen jó, a váltások az “énjeik” között izgalmasak. Ugyanakkor nekem néha kicsi... Többt klisés volt: vártam egy nagyobb fordulatot, de csak finom rezdülések voltak. Jó film, de nem lett az év legmeglepőbbje.