Torres9

Olyan érzésem volt, mintha valaki belelátna a fejünkbe, amikor félünk bevállalni a másikat. Imádtam, hogy Genovese nem csak romantikázik, hanem behozza az önkritikát, a gátlásokat, a múlt sérüléseit. Azt a fajta humorral adja elő, ami nem tolakodó.

Az évad első részéből kiindulva kicsit veszítettünk a lendületből, humorból és akciójelenetekből, de kaptunk több érzelmes jelenetet, jó alakításokat és párbeszédeket. Összességében ez nem gond és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Nem hittem volna, de a második rész tényleg jobban sikerült, mint az első (ami nekem már túl kaotikus volt). Itt legalább van némi sztori, a karakterek is érzelmesebbek – még ha a japánkodás néha kicsit túlzás. Viszont az animáció és a Justice League yakuza változatai nagyon kemények.

Pleakley karaktere teljesen más lett, és hiányzott belőle az a vicces báj, amit a rajzfilmben annyira szerettem.

A filmnek volt egy érdekes alapötlete, de a megvalósítás sajnos nem sikerült. A történetvezetés kusza, és a karakterek sem igazán szerethetőek.