Fargo (1996)

Nagyon egyedi, nagyon szerethető, nagyon szórakoztató, nagyon - nagyon jó. SB-t itt szerettem meg igazán, remek színész.

A nagy Lebowski után nagyon kíváncsi voltam a Coen-fivérek másik nagyon híres, '90-es évekbeli filmjére, a Fargóra is. Arról, hogy maga a történet mindenféle valóságalapot mellőz, már korábban tudtam, ebből kifolyólag végig egy 100%-ban fikciós sztorira koncentráltam, így próbálva értelmezni a látottakat. Én nagyon bírom a Coen-tesók stílusát, szerettem A nagy Lebowskit és az Ó, testvér, merre visz az utad?-at is, a Fargóban pedig egy nagyon egyedi, abszurd, szatirikus filmet láttam, amelynek nagyon egyedi humora van. Úgy is mondhatnám, hogy amolyan "Coenes-filmmel" van dolgunk. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy erre a hangulatra vagy ráhangolódik valaki, vagy nem, s aki nem tud, az vélhetően a filmet sem fogja élvezni, sőt, unalmasnak is tarthatja. Amiben nagyon erős a Fargo (szerintem) az nagyon egyedi karakterek: a négy főbb szereplő mindegyike egy nagyon érdekes alak, s mindannyian szánni valóak, ki-ki a maga módján. Mégis milyen lehet Jerry Lundegaard jelleme, ha úgy akar pénzt szerezni, hogy a feleségét elraboltatja, s váltságdíjat követel érte? Egy gyilkossági ügyre, ráadásul egy hóval borított kisvárosban milyen rendőrt állítanánk? Biztos nem egy 6-7 hónapos terhes rendőrnőt, de a filmben mégis ez történik! De az én kedvencem Steve Buscemi karaktere volt, azzal a nagyon vicces bajusszal, meg az állandó szövegelésével (ehhez pedig remek szinkron párosult). Peter Storm... több»

Frappáns módon dobták össze a filmet és nagyon egyedi lett a hangulata az egész filmnek. Nem mellékesen remekül játszottak a színészek. Steve Buscemi volt egyik kedvencem.

Én kicsit komolyabb filmet vártam, legalábbis az értékelések és a történet alapján, de ez inkább olyan, mintha egy bohózatot néznék. Hiába mondták az elején, hogy megtörtént események alapján készült, én ezt egy percig sem tudtam elhinni. Az alakítások is olyanok voltak, mintha ez csak valami jelmezes próba lenne és csak gyorsan végig akarnának futni a jeleneteken. Ez különösen Frances McDormandra igaz, akinek az itteni játékát össze sem lehet hasonlítani a Három óriásplakát Ebbing határában című filmben nyújtott alakításával. Olyan, mintha itt szándékosan játszana rosszul. Ráadásul a karaktere is furcsa, az ő szálát az összevisszaság jellemzi. Csak a végén van értelme az egész jelenlétének. Ezzel szemben Steve Buscemi meggyőzött. Ha komédiaként nézem, akkor 4 csillag, de ha krimiként, akkor csak 3. De ez esetben Buscemi játéka felfelé billenti a mérleg nyelvét.

Egészében véve jó volt a film. Jól kibontotta a szereplőket és az őket hajtó akarat is egyértelmű volt. A történet szála is ki volt bontva viszont nem kaptuk meg készen az egészet hanem az orrunknál fogva vezetett minket a végkifejlethez. Morbiditása a coen fivérek keze munkáját igazolja ahogy az is hogy a vége nem teljesen kidolgozott. Meghagyja a nézőnek a gondolkodás képességét és azt hogy maga találja ki mi is történhetett a szereplőkkel. Érdekes nek találtam és jónak szívesen ajánlom másnak is.

Buscemi jól hozta a rábízott karaktert, de úgy nagyjából ennyi. Valahogy nem ütött akkorát, mint azt elvártam volna a két Coentől. Lehet, bennem van a hiba, de nem ez a kedvenc mozim.

Egyszerűen lehetetlen megunni. Az egyik nagy kedvencem ez a filmtípus. Akármikor meg tudnám nézni és soha nem unnám meg. Isteni párbeszédek, szerethető karakterek. Bárkinek ajánlani tudom.