A víz érintése (2017)

Guillermo Del Toro kétségkívül a kortárs filmművészet egyik legjelentősebb ikonja. Sajátos stílusa minden egyes filmjén érződik, A víz érintése mégis vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, szinte minden műfajból kapunk egy kicsit, azonban nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Hellboy-ban megismert mutánssal van ismét dolgunk. A történet maga kellően abszurd, és a színészi játék is vérprofi, megvan a hangulat, gyönyörű a képi világ, de valahogy most nekem az jött le, hogy ezt bizony láttuk már. Mintha Del Toro sem tudta volna eldönteni, mit is akar igazán, mert annyira csapong a műfajok közt, hogy inkább egy kezdő rendező útkeresése jut eszembe, és nem egy zseni alkotása. Mégis magával ragad a film atmoszférája, és a vége felé még az is eszembe jutott, hogy talán szándékos volt a "zavarkeltés", és mindez értelmezhető a történet rendhagyóságát tekintve egyfajta analógiaként is. Egy szó, mint száz, a hollywoodi kliséhegyek mellett üdítő, de kissé bizarr színfolt a filmes palettán, amit azért mégiscsak érdemes megnézni.

Oscar díjakkal jutalmazott, különleges film Guillermo Del Toro drámája, mely sokkal többet jelent annál, mint amit elsőre látunk. A történet egy emberszerű vizi lényről szól, melyet az Amazonasnál fognak el, és visznek az Egyesült Államok egy titkos ... több»katonai támaszpontjára. Miközben kísérletezni akarnak rajta és a szadista projekt-vezetőnek van kiszolgáltatva, egy egyszerű, magányos és néma takarítónő az egyetlen, aki barátságosan közeledik hozzá. A film kettejük kapcsolatát helyezi középpontba. Spoiler nélkül ennyi árulható el a sztoriról. Ám ami sokkal fontosabb: a történet a kiszolgáltatottak, kiközösítettek, fogyatékkal élők és lenézettek tanmeséje is, minden nyomorúságuk megjelenítésével. A központi figura egy lény, melyet külseje miatt ítélnek halálra és egy nő, aki némasága miatt kerül a társadalom perifériájára. Aztán ott van a nő barátja aki idős, homoszexuális és gondozásra szoruló, illetve a barátnő, aki egy férje által bántalmazott színesbőrű hölgy. Így szinte minden marginált réteg megszólításra kerül a filmben és mind össze is fognak a gonosz projekt vezető ellen. Utóbbi jelképezi a kiszolgáltatottakat bántalmazók archetípusát és magát a "rosszat". A script kitűnően felépített, a rendezés pedig úgy vezeti a nézőt a mondanivaló megértése felé, hogy közben felnőttként kezelve nem rágja szájába a lényeget, hanem hagyja "megvilágosodni". A jók csapatát segítő orosz kém alakja a társadalom segítő és jóindulatú tagjait szimbolizálja, megmutatva, hogy néha onnan érkezhet a megmentés, ahonnan nem is várjuk. A víz érintése egy sokrétegű dráma, mely rengeteg rejtett tartalmat ad számunkra, ha tudjuk dekódolni az üzeneteket. Jók a karakterek és elismerés illeti a főszereplőket is, leginkább Sally Hawkinst. Játéka színes, számtalan érzelmet megmutató és kivételes. Az Amerikai Filmakadémia arany szobrocskákkal jutalmazta Del Toro művét, szerintem nem érdemtelenül. Értékelésem erős 8 pont a 10-ből. Ajánlani tudom mindazoknak, akik értékelik az elgondolkodtató, bár elsőre nem annak látszó történeteket.

Nagyon nem értem, hogy mitől vált ez a film Oscar-díjassá? Hiszen a jelöltek nagy része jobban sikerült, mint a Víz érintése. Engem nagyon nem tudott elkapni. Az elképzelés és a hangulat tetszett, de minden esemény kiszámítható volt. Kaptunk egy fura... több» szerelmespárt, egy undorító "gonoszt", egy csetlőbotló öregurat ferde hajlamokkal. Ennyi és semmi más. A látvány szép volt, de ettől még nem lesz valami a legjobb film.

Szomorú, hogy itt tart az amerikai mozi. Csak nagyon kevesen merik kimondani, hogy „meztelen a király!” Fantasy volta miatt kár benne logikai hibákat keresni (szinte az egész másból sem áll) inkább a célját keresem, mert számomra még csak nem is dere... több»ng. Sok mindent hordtak össze a kritikusok és a filmes oldalak hozzászólói, de nekem csak azért nem nézhetetlen, mert voltam annyira elszánt, hogy végigkínlódjam. Az biztos, hogy egyszer és soha többé!

A hangulat, a látvány -bár a lény nem - bejött! Jó volt ez a szürkeség, de a történet vérszegény. És azt a különleges humort sem találtam meg benne. A plágium felvetése meg más kérdéseket is megfogalmaz!

Elég bugyutára sikeredett ez a film. A képi világ menő és látszik Del Toro keze nyoma a filmen de a sztori ez a vizilény ember szerelmi szál elég kiábrándító. Majdnem hogy annyira nem látható a kapcsolat a néma nő és a vizilény között hogy esküszöm a... több» végén a gonosznak szurkoltam. Nekem nem jött be ez a film mellesleg nem elég velős és minden 10 percben azt néztem mennyi van még belőle.

Tudjuk, Guillermo del Toro nem egyszerű eset, s ha egyszer elszabadul a fantáziája, ott kő kövön nem marad. Ez a Faun labirintusa esetében nagyon is működött, tökéletesen állította párhuzamba a háború okozta emberi kegyetlenséget a mesevilággal, amel... teljes kritika»