A víz érintése

A szavak nélküli kommunikáció és a puszta érintés ereje. Engem mindig is zavarba hozott, hogy a nyelv milyen pontatlan eszköz a valódi kapcsolódáshoz. Ebben a filmben a legmélyebb megértés a bőrön, a vízen és a csenden keresztül történik. Néha irigyl... Többem ezt az ösztönös, fizikai jelenlétet. Amikor valaki nem a mondataidat elemzi, hanem egyszerűen csak érzi a súlyodat a térben. Varázslatos mese a másságról és arról, hogyan találunk otthont egy idegen közegben

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Guillermo del Toro A faun labirintusa óta először tért vissza igazi rendezői hangjához és újfent egy felnőtteknek szóló, horrorrba oltott, szürreális tündérmesét alkotott. A víz érintése két világ valóságon túli ütköztetése, amelyből egy földön túli ... Teljes kritika

Nem is tudom, mit írhatnék erről a filmről. Valahogy nem fogott meg...bár maga a sztori érdekes, mégis én besoroltam az egyszer nézhetős filmek közé, és még a műfaját sem tudom igazán behatárolni. Átlagos film, nem lesz a kedvencem. Zavart a morbid szerelem, nem tudták a szép képsorok sem feljavítani számomra.

A hangulat, a látvány -bár a lény nem - bejött! Jó volt ez a szürkeség, de a történet vérszegény. És azt a különleges humort sem találtam meg benne. A plágium felvetése meg más kérdéseket is megfogalmaz!

Hazudnék, ha azt mondnám, hogy nem néztem végig. (Többször is.) De igen. És jól el is szórakoztam, de ezen kívül ez a film semmit nem adott. 19,5 millás költségvetést itt is sokallom, de behozta az árát (több, mint 190 millát kaszált). Hogy a víz szi... Teljes kritika

Szomorú, hogy itt tart az amerikai mozi. Csak nagyon kevesen merik kimondani, hogy „meztelen a király!” Fantasy volta miatt kár benne logikai hibákat keresni (szinte az egész másból sem áll) inkább a célját keresem, mert számomra még csak nem is dere... Többng. Sok mindent hordtak össze a kritikusok és a filmes oldalak hozzászólói, de nekem csak azért nem nézhetetlen, mert voltam annyira elszánt, hogy végigkínlódjam. Az biztos, hogy egyszer és soha többé!

Guillermo del Toro rendezésében egy különleges, felnőtteknek szóló modern mese, amely a hidegháborús Amerika atmoszféráját ötvözi romantikus fantáziavilággal. Stílusa egyedi, bohém és szürreális, sokféle műfaji elemet – horror, kémthriller, szerelmi ... Többtörténet – vegyít, miközben sötétebb tónusok és gyönyörű képi világ jellemzik. A cselekmény középpontjában egy néma takarítónő (Sally Hawkins) és egy kétéltű lény tiltott szerelme áll, amely a másság, elfogadás és feltétel nélküli szeretet univerzális kérdéseit járja körül. A karakterek mélyen emberiek, Hawkins kimagasló, szavak nélküli alakításával, míg a mellékszereplők – Richard Jenkins, Octavia Spencer, Michael Shannon – is emlékezetesek. A forgatókönyv szimbolikus, egyszerű, mégis mély érzelmeket hordoz, a rendezés gondos, vizuálisan lenyűgöző és érzékeny. Objektíven egy egyedülálló, minden érzékre ható filmélmény, szubjektíven pedig megragadó, ha a néző nyitott az eltérő, groteszk, mégis magával ragadó világra. Leginkább romantikus fantasy kedvelőknek, vizuális élményekre és elgondolkodtató történetre vágyóknak ajánlom.

Tudjuk, Guillermo del Toro nem egyszerű eset, s ha egyszer elszabadul a fantáziája, ott kő kövön nem marad. Ez a Faun labirintusa esetében nagyon is működött, tökéletesen állította párhuzamba a háború okozta emberi kegyetlenséget a mesevilággal, amel... Teljes kritika

Elég bugyutára sikeredett ez a film. A képi világ menő és látszik Del Toro keze nyoma a filmen de a sztori ez a vizilény ember szerelmi szál elég kiábrándító. Majdnem hogy annyira nem látható a kapcsolat a néma nő és a vizilény között hogy esküszöm a... Több végén a gonosznak szurkoltam. Nekem nem jött be ez a film mellesleg nem elég velős és minden 10 percben azt néztem mennyi van még belőle.

A film megtekintése után egy kérdésem volt csupán: hogy kerülhetett ez egyáltalán az Oscar közelébe? Az addig rendben van, hogy nem egy hétköznapi történet, de ez akkor is túlzás. Egy rakás fura figura különleges és meseszerű kalandja. A két takarító... Több jól kiegészíti egymást, a néma és a folyamatosan beszélő. Ha már itt tartunk, Octavia Spencer az, aki valami extrát nyújtott. Az ő jelölését még el is fogadom. Benne volt hitelesség, és a humort is ő szolgáltatta. Az utóbbi évek leggyengébb Oscar-díjas filmje, a Három óriásplakát Ebbing határában sokkal inkább megérdemelte volna, de még a Dunkirk és a Tűnj el! is.

Nagyon nem értem, hogy mitől vált ez a film Oscar-díjassá? Hiszen a jelöltek nagy része jobban sikerült, mint a Víz érintése. Engem nagyon nem tudott elkapni. Az elképzelés és a hangulat tetszett, de minden esemény kiszámítható volt. Kaptunk egy fura... Több szerelmespárt, egy undorító "gonoszt", egy csetlőbotló öregurat ferde hajlamokkal. Ennyi és semmi más. A látvány szép volt, de ettől még nem lesz valami a legjobb film.

Oscar díjakkal jutalmazott, különleges film Guillermo Del Toro drámája, mely sokkal többet jelent annál, mint amit elsőre látunk. A történet egy emberszerű vizi lényről szól, melyet az Amazonasnál fognak el, és visznek az Egyesült Államok egy titkos ... Többkatonai támaszpontjára. Miközben kísérletezni akarnak rajta és a szadista projekt-vezetőnek van kiszolgáltatva, egy egyszerű, magányos és néma takarítónő az egyetlen, aki barátságosan közeledik hozzá. A film kettejük kapcsolatát helyezi középpontba. Spoiler nélkül ennyi árulható el a sztoriról. Ám ami sokkal fontosabb: a történet a kiszolgáltatottak, kiközösítettek, fogyatékkal élők és lenézettek tanmeséje is, minden nyomorúságuk megjelenítésével. A központi figura egy lény, melyet külseje miatt ítélnek halálra és egy nő, aki némasága miatt kerül a társadalom perifériájára. Aztán ott van a nő barátja aki idős, homoszexuális és gondozásra szoruló, illetve a barátnő, aki egy férje által bántalmazott színesbőrű hölgy. Így szinte minden marginált réteg megszólításra kerül a filmben és mind össze is fognak a gonosz projekt vezető ellen. Utóbbi jelképezi a kiszolgáltatottakat bántalmazók archetípusát és magát a "rosszat". A script kitűnően felépített, a rendezés pedig úgy vezeti a nézőt a mondanivaló megértése felé, hogy közben felnőttként kezelve nem rágja szájába a lényeget, hanem hagyja "megvilágosodni". A jók csapatát segítő orosz kém alakja a társadalom segítő és jóindulatú tagjait szimbolizálja, megmutatva, hogy néha onnan érkezhet a megmentés, ahonnan nem is várjuk. A víz érintése egy sokrétegű dráma, mely rengeteg rejtett tartalmat ad számunkra, ha tudjuk dekódolni az üzeneteket. Jók a karakterek és elismerés illeti a főszereplőket is, leginkább Sally Hawkinst. Játéka színes, számtalan érzelmet megmutató és kivételes. Az Amerikai Filmakadémia arany szobrocskákkal jutalmazta Del Toro művét, szerintem nem érdemtelenül. Értékelésem erős 8 pont a 10-ből. Ajánlani tudom mindazoknak, akik értékelik az elgondolkodtató, bár elsőre nem annak látszó történeteket.

Az utóbbi években háromszor lepődtem meg Oscar átadón: amikor a Mad Max harag útja nyert, amikor a La La Land nyert és most, 2018 -ban, amikor a Víz érintése kapott 4 arany szobrocskát. A film persze nem rossz, sőt érdekesen, sajátos rendezéssel, ill... Többetve stílus-, szín és zenei világgal mutatja be két kirekesztett lény kapcsolatát. Különleges történet, de Oscart azért nem adnék érte. Erősek a színészi alakítások: Sally Hawkins és Michael Shannon játéka, jó a történetfűzés (vannak váratlan helyzetek, mozgalmasság), de ugyanakkor hibák is előfordulnak benne. A fő erőssége, annak megjelenítése, hogy miként tud gyengédséget, bizalmat és odaadást érezni egymás iránt két elutasított élőlény, egy némasága miatt megkülönböztetett takarítónő és egy szörnynek tekintett halember. Értékelésünk: 7,5 /10 pont.

Guillermo Del Toro kétségkívül a kortárs filmművészet egyik legjelentősebb ikonja. Sajátos stílusa minden egyes filmjén érződik, A víz érintése mégis vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, szinte minden műfajból kapun... Többk egy kicsit, azonban nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Hellboy-ban megismert mutánssal van ismét dolgunk. A történet maga kellően abszurd, és a színészi játék is vérprofi, megvan a hangulat, gyönyörű a képi világ, de valahogy most nekem az jött le, hogy ezt bizony láttuk már. Mintha Del Toro sem tudta volna eldönteni, mit is akar igazán, mert annyira csapong a műfajok közt, hogy inkább egy kezdő rendező útkeresése jut eszembe, és nem egy zseni alkotása. Mégis magával ragad a film atmoszférája, és a vége felé még az is eszembe jutott, hogy talán szándékos volt a "zavarkeltés", és mindez értelmezhető a történet rendhagyóságát tekintve egyfajta analógiaként is. Egy szó, mint száz, a hollywoodi kliséhegyek mellett üdítő, de kissé bizarr színfolt a filmes palettán, amit azért mégiscsak érdemes megnézni.