Guillermo Del Toro kétségkívül a kortárs filmművészet egyik legjelentősebb ikonja. Sajátos stílusa minden egyes filmjén érződik, A víz érintése mégis vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.
Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, szinte minden műfajból kapunk egy kicsit, azonban nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Hellboy-ban megismert mutánssal van ismét dolgunk. A történet maga kellően abszurd, és a színészi játék is vérprofi, megvan a hangulat, gyönyörű a képi világ, de valahogy most nekem az jött le, hogy ezt bizony láttuk már. Mintha Del Toro sem tudta volna eldönteni, mit is akar igazán, mert annyira csapong a műfajok közt, hogy inkább egy kezdő rendező útkeresése jut eszembe, és nem egy zseni alkotása.
Mégis magával ragad a film atmoszférája, és a vége felé még az is eszembe jutott, hogy talán szándékos volt a "zavarkeltés", és mindez értelmezhető a történet rendhagyóságát tekintve egyfajta analógiaként is.
Egy szó, mint száz, a hollywoodi kliséhegyek mellett üdítő, de kissé bizarr színfolt a filmes palettán, amit azért mégiscsak érdemes megnézni.
Guillermo Del Toro kétségkívül a kortárs filmművészet egyik legjelentősebb ikonja. Sajátos stílusa minden egyes filmjén érződik, A víz érintése mégis vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, szinte minden műfajból kapunk egy kicsit, azonban nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Hellboy-ban megismert mutánssal van ismét dolgunk. A történet maga kellően abszurd, és a színészi játék is vérprofi, megvan a hangulat, gyönyörű a képi világ, de valahogy most nekem az jött le, hogy ezt bizony láttuk már. Mintha Del Toro sem tudta volna eldönteni, mit is akar igazán, mert annyira csapong a műfajok közt, hogy inkább egy kezdő rendező útkeresése jut eszembe, és nem egy zseni alkotása. Mégis magával ragad a film atmoszférája, és a vége felé még az is eszembe jutott, hogy talán szándékos volt a "zavarkeltés", és mindez értelmezhető a történet rendhagyóságát tekintve egyfajta analógiaként is. Egy szó, mint száz, a hollywoodi kliséhegyek mellett üdítő, de kissé bizarr színfolt a filmes palettán, amit azért mégiscsak érdemes megnézni.