Lehetett volna jobb is. Habár Olga Kurylenko odateszi magát a szerepben, a béna forgatókönyv rovására írható, hogy már a felénél tudni lehet, hová fog kifutni a sztori. Márpedig a történet nagyon jó, bár néhol vannak logikai bakik, az atmoszféra is működik ideig- óráig, de pont az említett szájbarágás miatt elveszíti az elején kibontakozó feszültséget. Egyszer azért nézhető, de nem ez lesz az év filmje.
Predator light Olvastam egy kritikát, miszerint Trachtenberg Disney-mesét kreált a Predatorból, aminek van némi valóságalapja, abból a szempontból, hogy a tipikus "a legkisebb testvér majd bebizonyítja, hogy mégsem ő a legkisebb"-motívumra építi a sztorit. Azt viszont meg kell hagyni, hogy minden más zseniális. A látvány csakúgy, mint az akciók, és hát a kettészakadt androidból is kihozták, amit lehetett, számos poén és vizuális geg hozzá kötődik, és felvetődik a kérdés: van- e ennek helye a Predator-univerzumban ? Az a helyzet, hogy én élveztem, és nagyon jól szórakoztam, de attól tartok a szörny világának kedvelői nem fognak túlzottan rajongani érte.
Idegen művészet A felszín alatt inkább művészfilm, mint horror, abból is az a fajta, ami alatt az ember még az életét is megunja. Értettem a mondanivalóját, és figyelemre méltó a többrétegű jelentéssel bíró cselekmény, mégis annyira vontatott és annyira nyomasztó az atmoszférája, hogy azon sajnos mit sem segít a kiváló fényképezés. A színészi játékot sem találtam túl acélosnak, a zenei aláfestés pedig kifejezetten idegesítő. Habár nem olvastam a könyvet, amiből készült, de gyanítom, hogy az klasszisokkal jobb a filmnél.
Tim Burton nyomában Zelda Williamset nyugodt szívvel nevezhetjük a női Tim Burtonnek. A Lisa Frankenstein egy hihetetlenül stílusos és hangulatos fantasy, amit elsősorban annak a remek húzásnak köszönhet, hogy a gótikus horror elemeit a nyolcvanas évek végével és némi romantikával turmixolta össze, megszórva egy csipetnyi kifinomult, ám annál fanyarabb fekete humorral. Keserédes mese ez a szerelemről, életről és halálról valami megfoghatatlan bájjal nyakon öntve. Rendkívül szórakoztató, meghökkentő, olykor megmosolyogtató, szívhez szóló nagybetűs MOZIÉLMÉNY.
Klasszikus sci-fi Hát abszolút nem az volt, amire számítottam, mert se nem thriller, se nem horror, viszont egy korrekt, "klasszikus" sci-fi. Az alakítások nem túl erősek, viszont jó a történet, bár sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Végeredményben kellemes csalódás volt, de láttam már azért jobbat is.
55 O.T.H.E.R (2025)
Habár Olga Kurylenko odateszi magát a szerepben, a béna forgatókönyv rovására írható, hogy már a felénél tudni lehet, hová fog kifutni a sztori. Márpedig a történet nagyon jó, bár néhol vannak logikai bakik, az atmoszféra is működik ideig- óráig, de pont az említett szájbarágás miatt elveszíti az elején kibontakozó feszültséget. Egyszer azért nézhető, de nem ez lesz az év filmje.