Eastern79

Temus Drakula
Azon túl, hogy halvány lila gőzöm sincs, Christoph Waltz vajon hogy került ide, Luc Besson pofátlanul összelopkodta az összes eddigi Drakula-film legjobb jeleneteit, és csinált belőlük egy montázst, megfejelve az egyetlen saját, de annál rosszabb ötletével: a borzalmas CGI vízköpőkkel. Hiába igyekszik rettenetesen a színészgárda, Besson valami számomra érthetetlen okból Coppola legendás Drakulájának karikatúrájává tette őket is, és gyakorlatilag az egész filmet. Elvégre minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb vámpírja nem nézhet ki úgy, mint egy drag queen... és itt jött a képbe Besson, és azt mondta a stábnak: "Fogjátok meg a söröm! Szerintem legyen rajta fekete csipke és Lady Gaga parók... több»

Drámai multiverzum
A Redux Redux első pillantásra sci-fi köntösbe bújtatott bosszútörténetnek tűnik, valójában azonban egy mélyen személyes gyászfilm, amely a párhuzamos univerzumok ötletét nem világépítési trükként, hanem érzelmi metaforaként használja. A középpontban álló anya figurája nem hős és nem is klasszikus antihős: ő egy megtört ember, aki szó szerint képtelen elfogadni a veszteséget, ezért az egész multiverzumot bejárja ugyanazért az egyetlen reményért – hogy valahol még nem történt meg a tragédia. A film egyik legerősebb döntése, hogy a lány halála minden egyes univerzumban elkerülhetetlen. Ez radikálisan szembemegy a legtöbb párhuzamosvilágos narratíva alapvetésével, ahol mindig létezik egy „jobb”... több»

Látványos katyvasz
Hát az tény, hogy a látvány nagyon ott van, na de a többi... a karakterek kétdimenziósak, és kizárólag filmes közhelyek alkotják szerény szókincsüket. Mind közül a néger srác a legidegesítőbb, mert olyan idióta, viccesnek szánt, de egyáltalán nem vicces szöveget adtak a szájába, hogy az tragédia. A történet egy tipikus kalandfilmes agymenés, nagyon-nagyon-nagyon túltolva. Őszintén szólva az óriás molylepkénél hangosan felröhögtem, és azon gondolkodtam, vajon mit szívott a stáb? Ez egy CGI bemutató, de sajnos semmi több.

Extrém traumafeldolgozás
Bryan Fuller filmje felemás érzéseket hagyott bennem. Vizuálisan nagyon egyben van, szinte már szürreális élményt nyújt, azonban nem feltétlen egyértelmű, mennyire hangsúlyos a gyerekkori traumafeldolgozás és mennyire a fantasy-vonal. Nehezen mozog a műfajok közt, pedig igen impozáns szereplőgárdát sikerült összeszedni. Számomra érdekes módon egyáltalán nem a főszereplők viszik a prímet, hanem Sigourney Weaver. Ez a szerep piszok jól áll neki és láthatóan ő is élvezte az abszurd, félelmetes és egyben komikus karakter megformálását. Na, és a cipője a fináléban....frenetikus :) Az egész hihetetlenül stílusos, cool, a párbeszédek zseniálisak, azonban a szörny megvalósítása nekem azért hagyott n... több»

Retro horror
Hűha, nagyon élveztem! Hihetetlenül eltalálták, hangulatos, akciódús, látványos, egyszerűen pazar. Még több ilyet !