Eastern79

Közepes műfajmix
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy miről is akar szólni. Az első fele egy romantikus/szomorú soft karakterdráma, megtűzdelve a magányosság és gyászfeldolgozás témájával, habár ezeket csak felszínesen érinti. A második fele pedig erotikus thrillerbe oltott sci-fi, a végén némi vérrel és néhány közepesen gusztustalan jelenettel, habár hozzáteszem, talán az első fele működik a legjobban. Csak hát aki egy pörgős, akciódús filmre vágyik, az nagyot fog csalódni, mert nem egy szerelmi bánatban szenvedő pasas vergődésére váltott jegyet. A Soulmate nem rossz film, de nem is jó. Csak akkor nézd meg, ha tényleg van felesleges másfél órád, amit nem tudsz semmi mással elütni.

Méltó folytatás
A vadonatúj nap talán az eddigi legjobb Pókember-film. Tom Hollandnak nagyon jól áll ez a szerep, és most végre nem a minél látványosabb vizuális effektusokon van a hangsúly; mondjuk ettől függetlenül az akciójelenetek iszonyat jól néznek ki. Végre valódi karakterfejlődést látunk, Sadie Sink pedig nagyon ígéretes az X-Menből ismert telepata fiatal énjének megformálása kapcsán. A Stranger Thingsben is szerettem, itt is nagyot alakít. A karakterfejlődés szépen megjeleníti azt az örökérvényű üzenetet, hogy önmagunk sötétebb részeit megismerve és elfogadva valahogy mégis jobbá válhatunk a korábbi verziónknál. Természetesen az összetettebb történet nem vesz el a látványból, az akciójelenetek leny... több»

Bérgyilkos járat
Az utóbbi időben rengeteg hasonló filmet láthattunk, nekem leginkább Josh Hartnett miatt volt különleges, nem láttam még ilyen szerepben. Nagyon véres, totál elborult akciófilm némi fekete humorral fűszerezve. Az utolsó nagy leszámolásnál a varangymérges hallucinációk jól ki voltak találva, és úgy általában a közelharcok is jól voltak koreografálva. Itt aztán tényleg van minden a wudan harcostól a láncfűrészig. A színészi játék az átlagosnál kicsit jobb, a párbeszédek azonban néha laposak és sablonosak. Mindent összevetve egyszernézős, korrekt akciófilm.

Láttuk már
Amennyire jónak tűnt az előzetes alapján, annyira rossz volt. A történet sem volt túlságosan eredeti, de a megvalósítás is erősen B-kategóriás. Inváziós horror lenne, de a feszültség majdhogynem nulla, és hát a horrorfaktor sem túlságosan izmos. Gyenge vizuális effektusok, borzalmas színészi játék, vontatott rendezés. Nem ajánlom.

Pokoljárás
Sam Raimi klasszikusa reneszánszát éli, számos folytatás után itt a következő etap. Mesterien építi a feszültséget, miközben a gyászfeldolgozás és a szövevényes családi dinamika sem szorul a háttérbe. Fojtogató és sötét atmoszféráját főként a nagymama szájába adott poénok törik meg, hogy aztán még sokkolóbb hullámokban zúdítsa a nézőre a korántsem öncélú borzalmakat. Technikailag remek, és a vizuális effektusok is nagyon jól néznek ki; talán az eredeti minőségét és szellemiségét leginkább tiszteletben tartó és újabb szintre emelő folytatás.