Eastern79

Retro fantasy
Annak ellenére, hogy nekem gyerekként valahogy kimaradt, főleg zenei fronton abszolút hozta a retro életérzést. Nagyon furcsa a kardozós fantasy vegyítése a high- tech űrhajókkal és kütyükkel, a zöld tigris pláne elég bevállalós, nekem mégis valahogy tetszett. Látványos, pörgős, sokszor vicces kaland.

Hiszek a csodákban
Igazi szívet melengető fantasy. Remekül ötvözi a családi vígjátékokat a mese világával. Az első percektől magával ragad a hangulata, egyszerű a történetvezetés, és mentes a zsánerre jellemző túlzott érzelgősségtől és giccstől. Előtérbe kerül a mai gyerekek függősége a kütyüktől, és a gyerekkori vágyak/álmok beteljesítése, azonban mindezeket szájbarágás nélkül, minden túlzástól mentesen tálalja, ráadásul Andrew Garfield játéka igazi meglepetés volt számomra. A gyerekszínészek is kiválóak, és azért feltűnik egy- két nagy név a mellékszerepekben is. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt kiváló szórakozás.

Felesleges folytatás
Borzalmas. Egyszerűen borzalmas. A poénok laposak, közönségesek, talán egyetlenegyszer nevettem el magam. Nincs szerkezete, egyszerűen nézhetetlen.

Őrült utazás
Egyelőre még a hatása alatt vagyok, de annyi bizonyos, hogy meglehetősen nyomasztó lett, és érdekesen nyúl a témához. Többrétegű jelentéssel bíró képi metaforái erős pszichológiai mélységet adnak a történetnek, amit a lázálomszerű jelenetek csak fokoznak. Fiatal kora ellenére a rendező meglepően jól eligazodik a tudatalatti és a lélek birodalmában.

Klisé klisé hátán
A főszereplő pár tök szimpatikus. Pont. Azt hiszem, számomra ennyi volt az egészből, ami valamennyire pozitív volt. Unalmas, ötlettelen és minden logikát nélkülöző, olcsó ijesztgetés, semmi több. Fájdalmasan középszerű, kiszámítható. Teljesen felesleges volt leforgatni.