Láttuk már Amennyire jónak tűnt az előzetes alapján, annyira rossz volt. A történet sem volt túlságosan eredeti, de a megvalósítás is erősen B-kategóriás. Inváziós horror lenne, de a feszültség majdhogynem nulla, és hát a horrorfaktor sem túlságosan izmos. Gyenge vizuális effektusok, borzalmas színészi játék, vontatott rendezés. Nem ajánlom.
Pokoljárás Sam Raimi klasszikusa reneszánszát éli, számos folytatás után itt a következő etap. Mesterien építi a feszültséget, miközben a gyászfeldolgozás és a szövevényes családi dinamika sem szorul a háttérbe. Fojtogató és sötét atmoszféráját főként a nagymama szájába adott poénok törik meg, hogy aztán még sokkolóbb hullámokban zúdítsa a nézőre a korántsem öncélú borzalmakat. Technikailag remek, és a vizuális effektusok is nagyon jól néznek ki; talán az eredeti minőségét és szellemiségét leginkább tiszteletben tartó és újabb szintre emelő folytatás.
Véres kung- fu A cselekmény végtelenül egyszerű: egy férfi lányát elrabolják, ő pedig elindul megkeresni, és közben szövetségesre talál egy másik férfi személyében, aki oknyomozó riporter feleségét keresi, szintén a fent említett bűnszervezet nyomait kutatva. Kb. 20 perc, mire mindez kiderül, és megismerjük a szereplőket, és innentől folyamatos, de tényleg folyamatos akció. És nem is akármilyen! Nem néztem még utána, ki volt az akciókoreográfus, de olyan bámulatosak a közelharcok, hogy az embernek szó szerint tátva marad a szája. Jackie Chan, Jet Li vagy akár a Mátrix harcjelenetei szinte elavultnak tűnnek ehhez képest. Kreatív, látványos, és egyébként rendkívül véres. Harcművészeti filmek között abszolút ... több»
Bolygóközi kutyamentés Valamiért arra számítottam, hogy Supergirl kalandjai a Földön játszódnak majd, ehhez képest a csaj kocsmázik, űrhajóval és olykor távolsági űrbuszjárattal közlekedik, úgy néz ki, mint egy rocksztár, és rajong a kutyájáért. Maga a történet is a blöki körül forog, ugyanis miután Kriptót megmérgezik, Supergirl az ellenméreg után ered, miközben összebarátkozik egy, a szülei gyilkosát kereső lánnyal. Kiderül, több közös van bennük, mint gondolnák; egyikük sem tud belenyugodni a családja elvesztésébe, csak amíg az egyik iszik, és letagadja önmagát még önmaga előtt is, a másikuk a bosszúban látja fájdalma enyhítését. A hangulat és a látvány csillagos ötös, a főszereplő, Milly Alcock pedig gyönyörű,... több»
Vontatott vízió Gore Verbinski filmje tipikus példája annak, hogyan lehet az előzetesekkel félrevezetni az embert, mert amíg a trailerek egy őrült utazást ígértek, valójában egy meglepően vontatott, groteszk és szürreális időutazós mozit kapunk, ami rettentően szájbarágósan próbálja belénk sulykolni, hogy mennyire rossz irányba tart a társadalom, sőt, tulajdonképpen már most nyakig ülünk a trutyiban.
Az ötlet remek, csak éppen a megvalósítás csúszott el ott, hogy nagyon sokat akart markolni és éppen ez lett a veszte. Olyan érzést kelt, mintha nem lett volna elég pénz az ötletekre, mintha Verbinski zsenialitása nem tudott volna kibontakozni, mert valljuk be: vannak azért erős pillanatai a mozinak.
A nemzősze... több»
49 Black Box (Flight 298) (2026)
Amennyire jónak tűnt az előzetes alapján, annyira rossz volt. A történet sem volt túlságosan eredeti, de a megvalósítás is erősen B-kategóriás. Inváziós horror lenne, de a feszültség majdhogynem nulla, és hát a horrorfaktor sem túlságosan izmos. Gyenge vizuális effektusok, borzalmas színészi játék, vontatott rendezés. Nem ajánlom.