Méltó lezárás Talán ez a sorozat egyik legautentikusabb része, hiszen a Warren házaspár történetei megtörtént eseményeken alapulnak, és én úgy érzem, hogy ez a rész áll a legközelebb a valósághoz. Lassan bontakozik ki a cselekmény, mert leginkább az érzelmi oldalra fókuszál, miközben Warrenék lánya és az ő szerelme megalapozza a folytatás lehetőségét, bár efelől vannak kétségeim, hogy ez mennyire lesz majd hiteles.
Az utolsó rítusok kellően félelmetesre sikerült, és bár néhol horrorfilmes klisékre épül, mégis el tudjuk nézni neki, mert az összkép nagyon rendben van. Aki zsigerekig hatoló horrorra vágyik, az viszont csalódni fog, mert itt inkább a művészi megközelítés dominál. Nekem ez nagyon rendben vol... több»
Kár volt folytatni Számomra az egyetlen pozitívum Sharon Stone feltűnése, egyébként egy hosszúra nyújtott akciószekvencia az egész, ami néha önmaga paródiájává válik. Az elején az idővonalas katyvasz majdhogynem érthetetlen, a későbbiekben meg nagyjából egy átlagos "a jó fiú nem akart bunyózni, de hát a körülmények..."-típusú zúzás lett. Nem olyan jó, mint az első rész, látszik, hogy nem volt eredeti ötlet, de mindenképp le akartak róla nyúzni még egy bőrt. A "család vakációzni indul és az autóban együtt énekelnek" című klisét pedig egyszer és mindenkorra elfelejthetnétek már, kedves filmkészítők. Köszi.
Steampunk fantasy Bár az eredeti 1985-ös klasszikushoz nem sok köze van, mégis egy kimondottan látványos és pörgős fantasyt sikerült összehozni a készítőknek. Enyhe steampunk beütésű világa tele van szörnyekkel, pávián-ember hibridekkel (habár azt nem értem, több ember-állat hibrid miért nincs a történetben), és valami elképesztően jól néz ki. Vizuálisan tehát abszolút rendben van, azonban a harcjelenetek kissé unalmasak és laposak. A történet tipikus, de a végére hagyott csavarral ezt sikerült némileg tompítani, valamint a "gonosz" sem épp a klasszikus módon halálozik el. Tulajdonképpen kiderül róla, hogy nem is annyira gonosz, inkább egy sebzett lélek, mégis a saját hibáinak esik áldozatul. Summa summarum: ... több»
Már megint a gonosz A.I. Ismét egy teljesen felesleges film az A.I. öntudatra ébredéséről, ezúttal némi erotikával fűszerezve. Tipikus kliséhalmaz; a házi android úgy dönt, felülírja a programjait, és harcos szexamazonná válva világuralomra tör. Megan Fox bugyuta játéka teljesen hiteltelenné teszi a figurát, bár jobbára ez a pocsék forgatókönyv számlájára írható. Egy háztartási robotnak tök felesleges a szupererő, nem mellesleg a technikai forradalom ellenére műszívet nem képesek előállítani, de azért a legutolsó kocsmában is android felszolgáló várja a nagyérdeműt... hát, érdekes, meg kell hagyni. Feszültség kb. nulla, mert minden percét átjárja a "vótmá" feeling, tulajdonképpen a témához kapcsolódó valamennyi film... több»
Szürreális tündérmese A film rendhagyó módon ötvözi a meseszerű, időtlen esztétikát a testhorror brutális valóságával. A rendező, Emilie Blichfeldt szándékosan szembement a Disney-stílussal — mint ő maga fogalmazott, „szép, csillogó képeket akart mutatni, hogy megmaradjon az időtlen tündérmesei jelleg, de valódi testekkel, a valóságban.” A hangzásvilág és képi motívumok — lágy fókusz, szintizene, hirtelen zoomok — szintén hozzájárulnak a drámai irónia és a furcsa időtlenség érzetéhez.
A narratíva középpontjában Elvira küzdelme áll, aki a szép mostohatestvére árnyékában marad, és szélsőséges beavatkozásokkal próbál kitűnni. A film erős kritikát fogalmaz meg a patriarchális normák és a szépségkultusz pusztító h... több»
Hol végződsz te és hol kezdődik a másik ember? Meglepően erős idén nyáron a horrorfilm-mezőny, hiszen már a harmadik olyan mozival találkozhatunk, amely alaposan felforgatja a műfajt. Michael Shanks nevét érdemes lesz megjegyezni, mert sanszos, hogy az új Cronenberget üdvözölhetjük személyében.
A történtek miértjére konkrét választ ugyan nem kapunk, de azért nagy vonalakban kiderül ez meg az. Valamiféle hippi közösség rájött arra, hogy egy rejtélyes forrás szó szerint egyesíti a szerelmespárokat. Egy régi monda szerint azért keressük a másik felünket, mert valaha egyek voltunk, csak az istenek féltékenységből különválasztottak bennünket a lelkünk másik felétől. Ennyi a mitológia, amit nem is boncolgat különösebben. Na de mire addig eljut... több»
Rendhagyó horror Furcsa ezt épp egy horrorfilmről mondani, de a Fegyverek egyszerűen zseniális, és idén kategóriájában már a második ilyen kaliberű alkotás. Tulajdonképpen az első háromnegyede nem is horror, hanem inkább egy feszült misztikus thriller, ami aztán a végére egy teljesen elborult, vérgőzös bad trippé válik: jó értelemben. Hihetetlen jól van felépítve a sztori, ahogy többféle nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, miközben minden egyes nézőponttal újabb és újabb szereplőhöz kerülhetünk közelebb. Morbid humora, kényelmes történetvezetése, vizuális megoldásai és kiválóan megírt karakterei remekül működnek együtt, a zenei aláfestés pedig felteszi az i-re a pontot. Kár lenne bármit is írni a t... több»
Az új Drebin Leslie Nielsen utánozhatatlan; ha ezt észben tartjuk, akkor igen kellemes csalódásban lehet részünk. Az első fele remekül megidézi a klasszikus elődöt, ugyanaz a fárasztó humor, és Liam Neeson is meglepően jól hozza a figurát. Pamela Andersont nagyon jó volt újra látni, azonban az egymásra találásuktól kezdve erősen lejtmenetbe kapcsol. A hóemberrel elkezdődnek a számomra értelmezhetetlen történések, egy kicsit abszurddá válik az egész. Alig 90 perces játékideje nem hosszú, de felesleges is lett volna tovább bonyolítani, mert a végére kissé kifáradt. Nyilván a mai kor követelményeinek megfelelően jóval modernebb a történet a régi részekhez képest, azonban mindent összevetve kellemes szórakoz... több»
Kampókéz visszatér Habár nem vagyok oda a slasher műfajért, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron legújabb része kellemes csalódás volt. Egészen jó a történet és az, ahogy újra visszahoznak egy-két régi szereplőt, valamint jóval véresebb is mint a korábbi részek. Nyilván a világot és a műfajt megváltani nem fogja, de korrekt vérfrissítést kapott a széria.
Piroska és a vérfarkas A nyomokban Piroskát tartalmazó vérfarkasos sztori látvány szempontjából még rendben is lenne, azonban az olyan hibák, mint például a méretét változtató piros köpeny, kiherélik az egészet. Ugyanis az ikonikus piros ruha hol csak egy falatnyi kapucnis köpeny, hol pedig egy akkora nagy lepedő, amin kényelmesen hempereghet, félmeztelenül a téli (!) erdőben a főhősnő és szerelme. Középkori falu, de mindenki úgy fest, mintha most jött volna a sarki barber shopból, a körmöstől, pillástól és/vagy kozmetikustól. A párbeszédek laposak, a történet sem valami acélos, a színészi játékkal egyetemben. Nos igen, ez inkább egy tini-horror gótikus stílusban, amely átemel néhány momentumot a Piroska klassziku... több»
Színes popcorn A korábbi komor Superman filmekhez képest üdítően könnyed stílust képvisel, talán egy kicsit át is billent a mérleg másik oldalára. Színes-szagos látványorgia mérsékelten érdekes történettel. Egy-két szereplő már-már komikusan harsány, máskor meg egy egészen komoly high-tech akciófilm lesz belőle, hogy aztán a következő percben egy cukormázzal leöntött CGI tech-demó benyomását keltse. Az viszont kétségtelen, hogy a kutyus (bár csak animáció) mindenkit lejátszik a színről, és üde színfoltja a történetnek. Különösképpen nem fogott meg, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Kiváló folytatás Az az igazság, hogy nekem ez piszkosul tetszett. Horror? Nem. Sci-fi akciófilm? Bizony, az, és abból is az utóbbi évek egyik legjobbja. Mind vizuálisan, mind a történet szempontjából kiváló, és bár teljesen más stílus, mint az első rész, piszkosul jól áll neki. Az akciók pörgősek, és kimondottan jók a harci koreográfiák, és még a mesterséges intelligenciával kapcsolatos morális kérdésekkel is foglalkozik. Kellemes csalódás volt, érdemes megnézni.
Klasszikus sci- fi Az orosz sci-fi irodalom maradandó kincseket adott a világnak, és a Föld invázió ezt a hagyományt folytatja mozgóképes formában. A hollywoodi blockbustereket megszégyenítő látványvilág mellett remek és klisémentes történetet, kiváló színészeket, ütős akciókat és erős atmoszférát kapunk. Közel sem tökéletes, de a kategóriájában kiemelkedően jól összerakott mozi. Erősen ajánlott.
Az őrület határán Ari Aster debütáló nagyjátékfilmje, az Örökség a modern horror egyik meghatározó darabja, amely új szintre emelte a műfaji határfeszegetést. A történet egy családi tragédiával indul, de hamar sötét és szimbolikus mélységekbe süllyed, ahol a gyász, az elfojtott trauma és az örökölt őrület természetfeletti köntösbe bújik.
Aster mesterien adagolja a feszültséget: nem a hirtelen ijesztgetésre épít, hanem a lassan kibontakozó, mélyen nyugtalanító légkörre. Toni Collette alakítása kiemelkedő – fájdalma és fokozatos megőrülése szinte tapintható. A film operatőri munkája, kompozíciói és hangkeverése is zsigeri élményt nyújt.
Bár a film utolsó harmada megosztó lehet – sokan a misztikus elemek túl... több»
Kedvezményes kedvezmény Az Egyesült Államokban a kuponozásnak valóságos kultusza alakult ki az évek során. A kuponok – legyenek papíralapúak vagy digitálisak – nemcsak spórolási eszközként funkcionálnak, hanem sokak számára szenvedéllyé, szinte életstílussá váltak. Létrejöttek kuponozó közösségek, blogok, sőt televíziós műsorok is (például az Extreme Couponing), ahol az emberek megosztják stratégiáikat és trükkjeiket. Egyes „profi” kuponozók képesek akár több száz dollárt is megspórolni egyetlen vásárlás alkalmával. A kuponozás az amerikai fogyasztói kultúra része lett, különösen a gazdasági válságok idején nyert jelentőséget, amikor a megtakarítás még inkább előtérbe került, így nem véletlen, hogy ezen a területen... több»
Szellemes Budapest Kifejezetten kellemes csalódás volt ez a Netflixes akció sci-fi. Nem váltja meg a világot, ennek ellenére az atmoszféra telitalálat, a történet is elég jó, a látvány pedig egészen kiváló, arról nem is beszélve, hogy Budapest több helyszíne is felbukkan egy-egy jelenetben. Egyedül a párbeszédek rontanak az összképen, de azt kell mondjam, hogy egy egészen remek, szellemes sztori akcióköntösben.
Okkult utazás A Beszélj hozzám alkotóinak új filmje nem való mindenkinek. Rendkívül felkavaró módon tálalja a halálhoz való viszonyunkat, annak is az elfogadással való megbirkózását. Apjuk halála után egy testvérpár nevelőszülőhöz kerül, akiről hamar kiderül, hogy belebolondult lánya elvesztésébe, és a gyermeke holttestén kívül szörnyű titkokat rejteget. Az egész játékidő alatt nagyon feszült és nyomasztó a hangulat. A színészek egytől egyig kiemelkedő alakítást nyújtanak, és a praktikus effektek sem öncélúak, viszont annál hatásosabbak. Semmi szájbarágás, egyből az események sűrűjébe vezet, és alaposan felkavarja az ember lelki világát. Iszonyú kemény film, zsigerekig hatoló a témaválasztás és a megvalós... több»
Aliensaurus Őszintén szólva óriási csalódás volt. Már a kezdő jelenet kicsapta nálam a biztosítékot, bár akkor még csak a fogait láthattuk a főmonsztának, de már abból sejteni lehetett, hogy valami xenomorph-szerű izét kreáltak a T-Rexből. Miután egy csokipapír (!) miatt elszabadult a hegyomlás, és felfalta az egyik tudóst, a másik azt ordibálta nagy átéléssel, hogy "ne haragudj!"... ööö... hát igen, megmondom, mennyire hatott életszerűnek; semennyire. A telihold képű Scarlett Johansson olyan halovány, hogy még a CGI dínók is simán lejátszották a vászonról, de sajnos az összkép sem sokkal jobb. Esküszöm, anno a Szomszédokban nívósabb párbeszédek voltak, a történet egy kliséhalmaz, és az eredeti szellemi... több»
A mumus bennünk van Hatalmas meglepetés volt számomra ez a produkció. Sok jót hallottam már róla, viszont egy egészen másfajta stílusú horrorra számítottam. Tulajdonképpen egy érdekes megközelítése a "mumus" legendájának, igazi nyomasztó, keményvonalas, természetfeletti thriller. Ha valaki röpködő végtagokra és fröcsögő vérre számít, csalódni fog, azonban az biztos, hogy ha még nincsen gyereke, akkor ezerszer is meggondolja, hogy a jövőben vállaljon-e. Maga a természetfeletti entitás szinte alig jelenik meg a történetben, és az utolsó percekre hagyott fordulat hozza meg a megértést vele kapcsolatban. Nincs új a nap alatt, mert már tucatnyi filmből megtudhattuk, hogy a gonosz valójában a bennünk lévő félelmeken ... több»
61 Primitive War (2025)