Emberevő vadász Charlize Theron kiváló Sasha szerepében, Taron Egerton pedig meglepően jól hozza a pszichopata kannibál figuráját. A sztori nem váltja meg a világot, azonban mesés tájakon kalandozhatunk és a technikai megvalósítás is profi. A cselekmény feszült, pörgős és végig fenntartja a figyelmet. Tipikus macska- egér thriller, abból viszont meglepően igényes.
Nagyobb volt a füstje, mint a lángja Amikor túl van hypolva egy új mozi, rendszerint a nyomába sem ér az ígéreteinek, és így van ez az új Múmia filmmel is. Gusztustalan? Igen. Nyomasztó? Igen. Félelmetes? Nem igazán. Az atmoszféra remek, és vizuálisan is egész jó, de ezen kívül nincs túl sok érdeme. A múmiás filmeket keveri a démoni megszállás témájával, viszont az ijesztgetések eléggé haloványak, bár kétségtelenül van egy-két kimondottan gusztustalan jelenet, de nem mondanám erős horrornak. Szinte csak egyéb filmekből már ismert klisékből építkezik, a múmia újszerű megközelítése is kiaknázatlan maradt, és egyúttal megrekedt az olcsó testhorror szintjén. A misztikus vonalat is érdemesebb lett volna jobban kibontani, és a játéki... több»
Totális őrület Mostanában kevés egyedi horror készül, ezért is örültem ennek a mozinak. Az elején remekül hozza a Tarantino & Robert Rodriguez Grindhouse stílusát, aztán az egész kezd valami felettébb elborult őrületbe átcsapni. Remekül kiaknázza a szekta halhatatlan mivoltát, mert olyan bizarr testhorror gegekben tobzódik, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A technikai megvalósítás remek, a fényképezés kimondottan stílusos és kreatív, és ha nem lenne elég a gyomorforgató jelenetek tömkelege, ott van még a zseniális fekete humor, a kiváló akciókoreográfia és nem utolsósorban a végképp elborult befejezés. Igazi kult-trash a legjobb fajtából.
Elfuserált folytatás Nyoma sincs az első rész frisseségének és sodrásának, csupán egy-két jelenet erejéig tudta hozni az előző epizód hangulatát. A paprika spray-es résznél többször is elnevettem magam, és a főgenya egyik-másik megnyilvánulása valóban hidegrázós volt, azonban más újdonságot nem hozott a folytatás. A főhősünk egy kifáradt, panaszkodós rinyagéppé vált az előző részben megismert kőkemény csajból, mivel a történet tulajdonképpen az előző film utolsó képkockáival kezdődik. Gondolom, az lett volna a koncepció, hogy tele a hócipője az egésszel, amit meg is értek, de a béna forgatókönyv miatt teljesen máshogy jön le. Sajnos a folytatásból hiányzik mindaz az eredetiség, ami az első részt annyira klasszá ... több»
Vérszegény szörnyfilm Homályos sztori, jóformán azt se tudni, miféle teremtmény az emberi szíveket zabáló lény, csak annyi derül ki, hogy valami sötét rituálé hatására lett olyanná. Hogy teljes legyen a képzavar, a sátáni szörny hófehér, és a forgatókönyvírót olyan apróságok sem zavarták, mint hogy a több emeletet zuhant szereplő, pár karcolással az arcán, random feltűnik váratlanul az egyik szobában. Se füle, se farka, a zene pedig lehet, hogy csak azért, mert abszolút nem az én stílusom, de egyáltalán nem illik a filmhez. Csak akkor nézd meg, ha feltétlenül el akarsz pazarolni másfél órát az életedből.
Felesleges folytatás Nyomába sem ér az előző résznek, nekem nagyon erőltetettnek hatott, olyan volt mintha a ChatGPT-vel íratták volna a forgatókönyvet. A régi szereplők visszahozása még jól is elsülhetett volna, de ebben az esetben inkább csak nézőcsalogató biodíszletként funkcionáltak a lapos és unalmasan kiszámítható történet miatt. Courteney Cox pedig borzalmasan néz ki, az agyonbotoxolt arca nagyobb horror, mint a történet maga.
Kreatív borzongás Tucatnyi olyan horrorfilm készül, ahol valamilyen ősi, misztikus, netán elátkozott tárgy miatt hullanak az emberek, mert szellemek, egyéb entitások vagy átkok kapcsolódnak hozzájuk. A Halálsíp csavart egyet ezen a gondolatmeneten, és főhőseink a saját halálukat idézik meg, vagyis ha az éppen 19 éves szereplő 40 évesen halt volna meg eredetileg, akkor a síp hangjának hatására a halál a 40 éves énjének a képében látogatta meg, és pontosan úgy fog meghalni, mint ahogy az eredetileg történt volna. A CGI egészen kiváló, és tényleg olyan jeleneteket kreáltak a készítők, hogy néha nem tudtam eldönteni, a technikai bravúron lepődtem-e meg jobban vagy pedig a látványon. Például az autóbalesetes srác ... több»
Zombi light Sajnos sikerült a készítőknek egy egészen remek ötletet rettenetesen unalmasan megvalósítani. A hangulatos kezdés után a cselekmény hullámzó, a történetvezetés lassú, és sajnos elég kevés az akció. Az összetevőkkel nincs baj, az arányokkal már annál inkább. A CGI közepes, és a horrorelemek lehettek volna azért bevállalósabbak is, bár a robbanó szarvasok kétségtelenül mulatságosak. A cicát sajnáltam, a patkányokból meg kb. semmi sem látszott, de azért kapunk még felrobbanó fejeket és sugárban hányó zombit is. A karakterek kidolgozatlanok, sablonosak, a viccek pedig, hát... szódával elmegy. A nagy reklámhadjárat ellenére nem lett valami nagy durranás, kihagyott ziccer...
Segélykiáltás a társadalmi hierarchia poklából Sam Raimi új filmje horrorként lett beharangozva, de éppen horrorelemekből van benne a legkevesebb, viszont annál több társadalomkritika.
Adott az alulértékelt alkalmazott kontra beképzelt főnök konfliktus, aminek a feszültségét meghatványozza azzal, hogy csupán ketten élnek túl egy repülőgép-balesetet, és egymásra utalva sodródnak partra egy szigeten. Egészen az utolsó negyedóráig nem tudjuk biztosan, vajon ki is a valódi antagonistája a történetnek, akkor viszont az is kiderül, hogy nem csupán arról a mára már sajnos általános jelenségről van szó, hogy gyakran azt facsarják ki a legjobban, aki valóban lelkiismeretesen dolgozik, hanem arról is, hogy ennek milyen mentálhigiénés következménye... több»
Senki sem tévedhetetlen Timur Bekmambetov a Wanted óta a kedvenc rendezőim egyike és most sem csalódtam. A Mesterséges kegyelem a sci- fi keretein belül keresi a választ arra, hogy vajon mennyire tévedhetetlen egyrészt a mesterséges intelligencia, másrészt pedig maga az ember és pontosan rávilágít arra, hogy az igazság olykor nem is annyira egyértelmű. Kicsit nehezen indul be a történet, mert őszintén szólva nem voltam elragadtatva tőle, hogy a másnapos Chris Pratt unott fejét bámuljam, de szerencsére a hasonlóan kevésszereplős filmek buktatóit remekül kikerülte. Egy klasszikus bűnügy legkevésbé sem klasszikus nyomozását követhetjük nyomon, és ahogy telik az idő, egyre izgalmasabb és persze akciódúsabb lesz a sztor... több»
Temus Drakula Azon túl, hogy halvány lila gőzöm sincs, Christoph Waltz vajon hogy került ide, Luc Besson pofátlanul összelopkodta az összes eddigi Drakula-film legjobb jeleneteit, és csinált belőlük egy montázst, megfejelve az egyetlen saját, de annál rosszabb ötletével: a borzalmas CGI vízköpőkkel. Hiába igyekszik rettenetesen a színészgárda, Besson valami számomra érthetetlen okból Coppola legendás Drakulájának karikatúrájává tette őket is, és gyakorlatilag az egész filmet. Elvégre minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb vámpírja nem nézhet ki úgy, mint egy drag queen... és itt jött a képbe Besson, és azt mondta a stábnak: "Fogjátok meg a söröm! Szerintem legyen rajta fekete csipke és Lady Gaga parók... több»
Drámai multiverzum A Redux Redux első pillantásra sci-fi köntösbe bújtatott bosszútörténetnek tűnik, valójában azonban egy mélyen személyes gyászfilm, amely a párhuzamos univerzumok ötletét nem világépítési trükként, hanem érzelmi metaforaként használja. A középpontban álló anya figurája nem hős és nem is klasszikus antihős: ő egy megtört ember, aki szó szerint képtelen elfogadni a veszteséget, ezért az egész multiverzumot bejárja ugyanazért az egyetlen reményért – hogy valahol még nem történt meg a tragédia.
A film egyik legerősebb döntése, hogy a lány halála minden egyes univerzumban elkerülhetetlen. Ez radikálisan szembemegy a legtöbb párhuzamosvilágos narratíva alapvetésével, ahol mindig létezik egy „jobb”... több»
Látványos katyvasz Hát az tény, hogy a látvány nagyon ott van, na de a többi... a karakterek kétdimenziósak, és kizárólag filmes közhelyek alkotják szerény szókincsüket. Mind közül a néger srác a legidegesítőbb, mert olyan idióta, viccesnek szánt, de egyáltalán nem vicces szöveget adtak a szájába, hogy az tragédia. A történet egy tipikus kalandfilmes agymenés, nagyon-nagyon-nagyon túltolva. Őszintén szólva az óriás molylepkénél hangosan felröhögtem, és azon gondolkodtam, vajon mit szívott a stáb? Ez egy CGI bemutató, de sajnos semmi több.
Extrém traumafeldolgozás Bryan Fuller filmje felemás érzéseket hagyott bennem. Vizuálisan nagyon egyben van, szinte már szürreális élményt nyújt, azonban nem feltétlen egyértelmű, mennyire hangsúlyos a gyerekkori traumafeldolgozás és mennyire a fantasy-vonal. Nehezen mozog a műfajok közt, pedig igen impozáns szereplőgárdát sikerült összeszedni. Számomra érdekes módon egyáltalán nem a főszereplők viszik a prímet, hanem Sigourney Weaver. Ez a szerep piszok jól áll neki és láthatóan ő is élvezte az abszurd, félelmetes és egyben komikus karakter megformálását. Na, és a cipője a fináléban....frenetikus :) Az egész hihetetlenül stílusos, cool, a párbeszédek zseniálisak, azonban a szörny megvalósítása nekem azért hagyott n... több»
Bosszúálló troll Habár látvány terén valóban nincs miért szégyenkeznie, ennél több érdeme nem nagyon van. A csapnivalóan rossz párbeszédek és a hullámzó tempó miatt kissé felemás a végeredmény. Egyszer szörnyfilm, máskor meg Indiana Jones-koppintás, és hiába utal saját magára egy jelenetben, amikor az egyik szereplő könyve kapcsán elhangzik a " folytatások a legjobbak!"-mondat, legjobb esetben is a hollywoodi blockbusterek lebutított utánzata. Minden jelenetet láttunk már máshol, másik filmben, más szereplőkkel. Kár érte, mert lehetett volna egy jó kis tombolás, hiszen a troll saját fajtája szenvedéseit akarja megbosszulni az emberiségen, de a csapongó sztori túl sokat akart markolni, és ez lett a veszte.
Hosszú bosszú Az első rész nekem jobban tetszett, itt már voltak extrém módon túltolt jelenetek, mint például a szaltózó tank... hát, hogy is mondjam... kissé valóságtól elrugaszkodott ötlet volt. Ettől függetlenül ismét egy lendületes és kimondottan véres akcióorgiát kapunk, sajnos nagyjából nulla történettel. Ez utóbbi hiánya miatt nekem kicsit felemás élmény volt, de még így is magasan kiemelkedik az akciófilmek közül.
Kiváló folytatás Nem igazán tudok belekötni, szórakoztató, izgalmas, látványos lett a harmadik rész, talán a széria eddigi legjobb darabja. Igazi üdítő, erőszakmentes kikapcsolódás.
Valósághackelő programok Nem tartozik kimondottan a kedvenceim közé a Tron-széria, viszont a logikai bakik ellenére ez a sorozat legjobb része. Hihetetlenül jól néz ki, a soundtrack remek és annyira jól eltalálták a hangulatát, hogy az valami fantasztikus, garantáltan kiszakít a mindennapokból. Külön tetszett a kis "kalandozás" a nyolcvanas évek virtuális valóságában, amely egyben tisztelgés volt az első rész előtt, hiszen érdekes kontrasztot alkotott a mai futurisztikus világgal. A történet most sem nagy durranás, viszont tény, hogy elképesztően látványos film.
58 Csúcsragadozó (2026)
Charlize Theron kiváló Sasha szerepében, Taron Egerton pedig meglepően jól hozza a pszichopata kannibál figuráját. A sztori nem váltja meg a világot, azonban mesés tájakon kalandozhatunk és a technikai megvalósítás is profi. A cselekmény feszült, pörgős és végig fenntartja a figyelmet. Tipikus macska- egér thriller, abból viszont meglepően igényes.