Közepes műfajmix Nem igazán tudtam eldönteni, hogy miről is akar szólni. Az első fele egy romantikus/szomorú soft karakterdráma, megtűzdelve a magányosság és gyászfeldolgozás témájával, habár ezeket csak felszínesen érinti. A második fele pedig erotikus thrillerbe oltott sci-fi, a végén némi vérrel és néhány közepesen gusztustalan jelenettel, habár hozzáteszem, talán az első fele működik a legjobban. Csak hát aki egy pörgős, akciódús filmre vágyik, az nagyot fog csalódni, mert nem egy szerelmi bánatban szenvedő pasas vergődésére váltott jegyet. A Soulmate nem rossz film, de nem is jó. Csak akkor nézd meg, ha tényleg van felesleges másfél órád, amit nem tudsz semmi mással elütni.
Méltó folytatás A vadonatúj nap talán az eddigi legjobb Pókember-film. Tom Hollandnak nagyon jól áll ez a szerep, és most végre nem a minél látványosabb vizuális effektusokon van a hangsúly; mondjuk ettől függetlenül az akciójelenetek iszonyat jól néznek ki. Végre valódi karakterfejlődést látunk, Sadie Sink pedig nagyon ígéretes az X-Menből ismert telepata fiatal énjének megformálása kapcsán. A Stranger Thingsben is szerettem, itt is nagyot alakít. A karakterfejlődés szépen megjeleníti azt az örökérvényű üzenetet, hogy önmagunk sötétebb részeit megismerve és elfogadva valahogy mégis jobbá válhatunk a korábbi verziónknál. Természetesen az összetettebb történet nem vesz el a látványból, az akciójelenetek leny... több»
Bérgyilkos járat Az utóbbi időben rengeteg hasonló filmet láthattunk, nekem leginkább Josh Hartnett miatt volt különleges, nem láttam még ilyen szerepben. Nagyon véres, totál elborult akciófilm némi fekete humorral fűszerezve. Az utolsó nagy leszámolásnál a varangymérges hallucinációk jól ki voltak találva, és úgy általában a közelharcok is jól voltak koreografálva. Itt aztán tényleg van minden a wudan harcostól a láncfűrészig. A színészi játék az átlagosnál kicsit jobb, a párbeszédek azonban néha laposak és sablonosak. Mindent összevetve egyszernézős, korrekt akciófilm.
Láttuk már Amennyire jónak tűnt az előzetes alapján, annyira rossz volt. A történet sem volt túlságosan eredeti, de a megvalósítás is erősen B-kategóriás. Inváziós horror lenne, de a feszültség majdhogynem nulla, és hát a horrorfaktor sem túlságosan izmos. Gyenge vizuális effektusok, borzalmas színészi játék, vontatott rendezés. Nem ajánlom.
Pokoljárás Sam Raimi klasszikusa reneszánszát éli, számos folytatás után itt a következő etap. Mesterien építi a feszültséget, miközben a gyászfeldolgozás és a szövevényes családi dinamika sem szorul a háttérbe. Fojtogató és sötét atmoszféráját főként a nagymama szájába adott poénok törik meg, hogy aztán még sokkolóbb hullámokban zúdítsa a nézőre a korántsem öncélú borzalmakat. Technikailag remek, és a vizuális effektusok is nagyon jól néznek ki; talán az eredeti minőségét és szellemiségét leginkább tiszteletben tartó és újabb szintre emelő folytatás.
Véres kung- fu A cselekmény végtelenül egyszerű: egy férfi lányát elrabolják, ő pedig elindul megkeresni, és közben szövetségesre talál egy másik férfi személyében, aki oknyomozó riporter feleségét keresi, szintén a fent említett bűnszervezet nyomait kutatva. Kb. 20 perc, mire mindez kiderül, és megismerjük a szereplőket, és innentől folyamatos, de tényleg folyamatos akció. És nem is akármilyen! Nem néztem még utána, ki volt az akciókoreográfus, de olyan bámulatosak a közelharcok, hogy az embernek szó szerint tátva marad a szája. Jackie Chan, Jet Li vagy akár a Mátrix harcjelenetei szinte elavultnak tűnnek ehhez képest. Kreatív, látványos, és egyébként rendkívül véres. Harcművészeti filmek között abszolút ... több»
Bolygóközi kutyamentés Valamiért arra számítottam, hogy Supergirl kalandjai a Földön játszódnak majd, ehhez képest a csaj kocsmázik, űrhajóval és olykor távolsági űrbuszjárattal közlekedik, úgy néz ki, mint egy rocksztár, és rajong a kutyájáért. Maga a történet is a blöki körül forog, ugyanis miután Kriptót megmérgezik, Supergirl az ellenméreg után ered, miközben összebarátkozik egy, a szülei gyilkosát kereső lánnyal. Kiderül, több közös van bennük, mint gondolnák; egyikük sem tud belenyugodni a családja elvesztésébe, csak amíg az egyik iszik, és letagadja önmagát még önmaga előtt is, a másikuk a bosszúban látja fájdalma enyhítését. A hangulat és a látvány csillagos ötös, a főszereplő, Milly Alcock pedig gyönyörű,... több»
Vontatott vízió Gore Verbinski filmje tipikus példája annak, hogyan lehet az előzetesekkel félrevezetni az embert, mert amíg a trailerek egy őrült utazást ígértek, valójában egy meglepően vontatott, groteszk és szürreális időutazós mozit kapunk, ami rettentően szájbarágósan próbálja belénk sulykolni, hogy mennyire rossz irányba tart a társadalom, sőt, tulajdonképpen már most nyakig ülünk a trutyiban.
Az ötlet remek, csak éppen a megvalósítás csúszott el ott, hogy nagyon sokat akart markolni és éppen ez lett a veszte. Olyan érzést kelt, mintha nem lett volna elég pénz az ötletekre, mintha Verbinski zsenialitása nem tudott volna kibontakozni, mert valljuk be: vannak azért erős pillanatai a mozinak.
A nemzősze... több»
Rendhagyó bosszú Úgy 25éve volt egy korszakom, amikor rengeteg spanyol művészfilmet néztem, és akkor találkoztam először Pedro Almodóvar nevével. Valahogy ez kimaradt akkor, viszont a napokban szembejött velem egy kritika, így aztán gondoltam, bepótolom az elmaradásom. Mint minden filmje, ez is hozza a rá jellemző stílusjegyeket: elképesztő könnyedséggel beszél súlyos témákról, olyan dolgokról, amelyek egyenként is kitöltenének egy filmet, mégsem érzi azt az ember, hogy bármelyiket is elhanyagolta volna. Ráadásul Antonio Banderas élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Van itt minden, az emberrablástól kezdve az illegális nemváltó műtéten át, a női testbe kényszerülő férfi lélek szenvedésén keresztül egészen... több»
Harmadik típusú unalom Spielberg ide vagy oda, nekem ez nagyon is középszerű lett. Először is, a történet olyan, mintha nem lenne eleje és vége. Nem derül ki például a kütyükről semmi, azon kívül, hogy három darab van belőlük, és a két főszereplő flashbackjében láthatjuk, honnan is származnak. A levegőben lóg az egész, az idegenekről sem tudunk meg túl sokat, ráadásul a velük kapcsolatos összeesküvés-elméletekből is csak egyet-kettőt ragad ki. Emberek mászkálnak más emberek tudatában, az E.T.-k meg állatbőrbe bújva rabolnak el gyerekeket... mi van?! A mozi mágusa öreg korára vagy megbuggyant, vagy a nem létező háttérhatalom agymenéseit reklámozza, de hogy ez egy baromi unalmas film lett, az biztos. Na jó, a vonato... több»
Véres vuhszia Yuen Woo Ping mint akciókoreográfus most sem hazudtolta meg magát; igazán káprázatos küzdelmeket agyalt ki ismét, és ezúttal rendezőként is jegyzi a filmet. Jet Linek nagyon örültem, még így is, hogy negatív szerepben tűnik fel, igaz, kb. az első 15 percben el is halálozik. A vuhsziákhoz képest meglepően véres darab, nem sz@rozik, ha le kell vágni egy lábat vagy fejet; mindazonáltal, amikor nincs harc, egy kissé mintha leülne az egész. A látvány pazar; mind a vizuális effektusok, mind a díszlet, illetve a kosztümök terén is jól teljesít. Wu Jing hozza a megszokott kőkemény stílusát, és rajta kívül még feltűnik jónéhány ázsiai legenda, sőt, maga a rendező is felbukkan, nem is egyszer. A kemén... több»
Retro fantasy Annak ellenére, hogy nekem gyerekként valahogy kimaradt, főleg zenei fronton abszolút hozta a retro életérzést. Nagyon furcsa a kardozós fantasy vegyítése a high- tech űrhajókkal és kütyükkel, a zöld tigris pláne elég bevállalós, nekem mégis valahogy tetszett. Látványos, pörgős, sokszor vicces kaland.
Hiszek a csodákban Igazi szívet melengető fantasy. Remekül ötvözi a családi vígjátékokat a mese világával. Az első percektől magával ragad a hangulata, egyszerű a történetvezetés, és mentes a zsánerre jellemző túlzott érzelgősségtől és giccstől. Előtérbe kerül a mai gyerekek függősége a kütyüktől, és a gyerekkori vágyak/álmok beteljesítése, azonban mindezeket szájbarágás nélkül, minden túlzástól mentesen tálalja, ráadásul Andrew Garfield játéka igazi meglepetés volt számomra. A gyerekszínészek is kiválóak, és azért feltűnik egy- két nagy név a mellékszerepekben is. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt kiváló szórakozás.
Felesleges folytatás Borzalmas. Egyszerűen borzalmas. A poénok laposak, közönségesek, talán egyetlenegyszer nevettem el magam. Nincs szerkezete, egyszerűen nézhetetlen.
Őrült utazás Egyelőre még a hatása alatt vagyok, de annyi bizonyos, hogy meglehetősen nyomasztó lett, és érdekesen nyúl a témához. Többrétegű jelentéssel bíró képi metaforái erős pszichológiai mélységet adnak a történetnek, amit a lázálomszerű jelenetek csak fokoznak. Fiatal kora ellenére a rendező meglepően jól eligazodik a tudatalatti és a lélek birodalmában.
Klisé klisé hátán A főszereplő pár tök szimpatikus. Pont. Azt hiszem, számomra ennyi volt az egészből, ami valamennyire pozitív volt. Unalmas, ötlettelen és minden logikát nélkülöző, olcsó ijesztgetés, semmi több. Fájdalmasan középszerű, kiszámítható. Teljesen felesleges volt leforgatni.
Zseniális Kellemes meglepetés volt, és egyben az utóbbi évek egyik legjobb sci-fi kalandfilmje. A látvány valami pazar, az akciók kiválóan koreografáltak, és az első perctől az utolsóig sodró lendületű és hangulatos. A Star Wars-univerzum méltó darabja, ráadásul Sigourney Weaver is feltűnik benne egy nyúlfarknyi szerepben. Az egyetlen, ami nekem nem annyira tetszett, Grogu megvalósítása; gyakran ordított róla, hogy animatronikus bábu, de ezt leszámítva egy tökéletes kaland. Élveztem minden percét :)
Egyediségre való törekvése lett a veszte Justin Tipping neve nem volt számomra ismerős, és valószínűleg ezután sem lesz a kedvenc rendezőm. A filmet Jordan Peele nevével akarták eladni, sőt láttam olyan előzetest, ahol konkrétan az ő filmjeként hirdették, pedig csak producerként működött közre. Az atmoszféra remek, a képi világ lenyűgöző, viszont a rendező meglehetősen ügyetlenül rakta össze a sztorit. Amennyire erős vizuálisan, annyira szétesik a történetvezetés, olyan, mintha egy rosszul megvágott, de kétségkívül szürreális videoklipet néznénk. A parádés finálé némileg kárpótolhatja az erőtlen történetvezetést, de még így is marad majd egy jókora hiányérzet a végén: vajon mégis miről szólt ez az egész? A metaforák nehezen értelme... több»
Vámpíros kaland Az eredetihez nem volt szerencsém, és ebbe is teljesen véletlenül futottam bele, de kellemesen csalódtam. Elnézve a többi kritikát, biztos én vagyok fordítva bekötve, de nekem ez bizony tetszett. Colin Farrell remek színész, jól állt neki ez a szerep, és Toni Collette felbukkanásának is örülök, ő az egyik nagy kedvencem. Mellettük még jó néhány nagy név szerepel a filmben kisebb-nagyobb szerepekben. Kifejezetten tetszett, hogy nagyon kreatívan használja a vámpírok tükörképének a hiányát, illetve a speciális effektek és az akciók is egész jók. Nem kemény horror, tulajdonképpen behatárolni sem lehet igazán, hiszen néhol az elvont, fekete humor dominál, bár azért vannak véresebb jelenetek. Össz... több»
76 Frankenweenie - Ebcsont beforr (2012)