Hát ez meg mi volt ? Egy misztikus bosszúsztori akart lenni eredetileg, de sajnos csak egy rettentően szájbarágós és unalmas félig-horror, félig-thriller lett belőle. A történetet "láttukmár"; rejtélyes betegség, rejtélyes megmentő és persze még rejtélyesebb megoldás, bla bla bla ...Eva Green alakítása számomra rettentően idegesítő volt, Mark Strong nagyjából semmilyen, a filippínó boszit alakító színésznő meg mintha eltévedt volna két próbafelvétel között. Kizárólag abban az esetben ajánlom, ha sehogy sem találsz módot rá, hogyan pazarolj el cirka másfél órát az életedből.
Meta borzongás A Joe Hill regényéből készült film első része számomra nem volt túl érdekfeszítő, kissé vontatottnak éreztem, és túl eredetinek sem találtam. A folytatás azonban sokkal jobban sikerült, elsősorban vizuális téren. Az atmoszféra végig feszült és nyomasztó, és bár úgy tűnhet, lopott egy-két ötletet a Rémálom az Elm utcában franchise-ból, mégis azt kell mondjam, hogy egy meglehetősen feszült tempójú és kimondottan hangulatos horror lett. Magyarázatot kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben nyitva maradt, és az is tetszett, hogy az álomjelenetek és a valóság között éles kontraszt van, tehát nem sütötték el az ilyen filmekre jellemző, "ez most álom vagy valóság ?"-klisét. A Bloomhouse stúdi... több»
A macskás pasi kalandjai Charlie Huston saját könyvéből írta a forgatókönyvet, Darren Aronofsky pedig zseniálisan megrendezte. A tőle idegen stílus nem hozta zavarba, ugyanis olyan akciófilmet rittyentett, hogy azt mondtam: wow... Végig érdekes, feszült, nincs benne üresjárat, a történet fordulatos, a szereplők egytől egyig a maximumot nyújtják. Néhol felüti a fejét némi fekete humor, az operatőri munka egészen kiváló, minden perce lekötötte a figyelmemet. Klisémentes, remek sztori és kiváló történetvezetés jellemzi, csak ajánlani tudom.
Dinók Vietnámja Érdekes műfajmix, ugyanis a háborús filmeket ötvözi a dinós mozikkal. Megvan benne mindaz a brutalitás, ami hiányzott anno a Jurassic Park-filmekből; a kamera teljes egészében végigköveti, amikor a lények szanaszét trancsírozzák az embereket. Azonban a történet hemzseg a logikai bakiktól, és szerintem indokolatlanul hosszú a játékidő. Arról nem is beszélve, hogy valami ritka idegesítő soundtracket sikerült összeszedniük a készítőknek. A CGI nem rossz, alapvetően a hangulat is ott van, de valahogy mégsem az igazi. Egy próbát azért mindenképpen megér a dinófanoknak.
Orosz gyöngyszem Tulajdonképpen van egy csomó apró hibája, mégis valami elképesztően hangulatos és nem utolsó sorban látványos sci-fi kalandfilm. Kimondottan jók a színészek, a CGI is megállja a helyét, pörgősek az akciók és a romantikus szál sem erőltetett, nagyon élveztem.
Méltó lezárás Talán ez a sorozat egyik legautentikusabb része, hiszen a Warren házaspár történetei megtörtént eseményeken alapulnak, és én úgy érzem, hogy ez a rész áll a legközelebb a valósághoz. Lassan bontakozik ki a cselekmény, mert leginkább az érzelmi oldalra fókuszál, miközben Warrenék lánya és az ő szerelme megalapozza a folytatás lehetőségét, bár efelől vannak kétségeim, hogy ez mennyire lesz majd hiteles.
Az utolsó rítusok kellően félelmetesre sikerült, és bár néhol horrorfilmes klisékre épül, mégis el tudjuk nézni neki, mert az összkép nagyon rendben van. Aki zsigerekig hatoló horrorra vágyik, az viszont csalódni fog, mert itt inkább a művészi megközelítés dominál. Nekem ez nagyon rendben vol... több»
Kár volt folytatni Számomra az egyetlen pozitívum Sharon Stone feltűnése, egyébként egy hosszúra nyújtott akciószekvencia az egész, ami néha önmaga paródiájává válik. Az elején az idővonalas katyvasz majdhogynem érthetetlen, a későbbiekben meg nagyjából egy átlagos "a jó fiú nem akart bunyózni, de hát a körülmények..."-típusú zúzás lett. Nem olyan jó, mint az első rész, látszik, hogy nem volt eredeti ötlet, de mindenképp le akartak róla nyúzni még egy bőrt. A "család vakációzni indul és az autóban együtt énekelnek" című klisét pedig egyszer és mindenkorra elfelejthetnétek már, kedves filmkészítők. Köszi.
Steampunk fantasy Bár az eredeti 1985-ös klasszikushoz nem sok köze van, mégis egy kimondottan látványos és pörgős fantasyt sikerült összehozni a készítőknek. Enyhe steampunk beütésű világa tele van szörnyekkel, pávián-ember hibridekkel (habár azt nem értem, több ember-állat hibrid miért nincs a történetben), és valami elképesztően jól néz ki. Vizuálisan tehát abszolút rendben van, azonban a harcjelenetek kissé unalmasak és laposak. A történet tipikus, de a végére hagyott csavarral ezt sikerült némileg tompítani, valamint a "gonosz" sem épp a klasszikus módon halálozik el. Tulajdonképpen kiderül róla, hogy nem is annyira gonosz, inkább egy sebzett lélek, mégis a saját hibáinak esik áldozatul. Summa summarum: ... több»
Már megint a gonosz A.I. Ismét egy teljesen felesleges film az A.I. öntudatra ébredéséről, ezúttal némi erotikával fűszerezve. Tipikus kliséhalmaz; a házi android úgy dönt, felülírja a programjait, és harcos szexamazonná válva világuralomra tör. Megan Fox bugyuta játéka teljesen hiteltelenné teszi a figurát, bár jobbára ez a pocsék forgatókönyv számlájára írható. Egy háztartási robotnak tök felesleges a szupererő, nem mellesleg a technikai forradalom ellenére műszívet nem képesek előállítani, de azért a legutolsó kocsmában is android felszolgáló várja a nagyérdeműt... hát, érdekes, meg kell hagyni. Feszültség kb. nulla, mert minden percét átjárja a "vótmá" feeling, tulajdonképpen a témához kapcsolódó valamennyi film... több»
Szürreális tündérmese A film rendhagyó módon ötvözi a meseszerű, időtlen esztétikát a testhorror brutális valóságával. A rendező, Emilie Blichfeldt szándékosan szembement a Disney-stílussal — mint ő maga fogalmazott, „szép, csillogó képeket akart mutatni, hogy megmaradjon az időtlen tündérmesei jelleg, de valódi testekkel, a valóságban.” A hangzásvilág és képi motívumok — lágy fókusz, szintizene, hirtelen zoomok — szintén hozzájárulnak a drámai irónia és a furcsa időtlenség érzetéhez.
A narratíva középpontjában Elvira küzdelme áll, aki a szép mostohatestvére árnyékában marad, és szélsőséges beavatkozásokkal próbál kitűnni. A film erős kritikát fogalmaz meg a patriarchális normák és a szépségkultusz pusztító h... több»
Hol végződsz te és hol kezdődik a másik ember? Meglepően erős idén nyáron a horrorfilm-mezőny, hiszen már a harmadik olyan mozival találkozhatunk, amely alaposan felforgatja a műfajt. Michael Shanks nevét érdemes lesz megjegyezni, mert sanszos, hogy az új Cronenberget üdvözölhetjük személyében.
A történtek miértjére konkrét választ ugyan nem kapunk, de azért nagy vonalakban kiderül ez meg az. Valamiféle hippi közösség rájött arra, hogy egy rejtélyes forrás szó szerint egyesíti a szerelmespárokat. Egy régi monda szerint azért keressük a másik felünket, mert valaha egyek voltunk, csak az istenek féltékenységből különválasztottak bennünket a lelkünk másik felétől. Ennyi a mitológia, amit nem is boncolgat különösebben. Na de mire addig eljut... több»
Rendhagyó horror Furcsa ezt épp egy horrorfilmről mondani, de a Fegyverek egyszerűen zseniális, és idén kategóriájában már a második ilyen kaliberű alkotás. Tulajdonképpen az első háromnegyede nem is horror, hanem inkább egy feszült misztikus thriller, ami aztán a végére egy teljesen elborult, vérgőzös bad trippé válik: jó értelemben. Hihetetlen jól van felépítve a sztori, ahogy többféle nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, miközben minden egyes nézőponttal újabb és újabb szereplőhöz kerülhetünk közelebb. Morbid humora, kényelmes történetvezetése, vizuális megoldásai és kiválóan megírt karakterei remekül működnek együtt, a zenei aláfestés pedig felteszi az i-re a pontot. Kár lenne bármit is írni a t... több»
Az új Drebin Leslie Nielsen utánozhatatlan; ha ezt észben tartjuk, akkor igen kellemes csalódásban lehet részünk. Az első fele remekül megidézi a klasszikus elődöt, ugyanaz a fárasztó humor, és Liam Neeson is meglepően jól hozza a figurát. Pamela Andersont nagyon jó volt újra látni, azonban az egymásra találásuktól kezdve erősen lejtmenetbe kapcsol. A hóemberrel elkezdődnek a számomra értelmezhetetlen történések, egy kicsit abszurddá válik az egész. Alig 90 perces játékideje nem hosszú, de felesleges is lett volna tovább bonyolítani, mert a végére kissé kifáradt. Nyilván a mai kor követelményeinek megfelelően jóval modernebb a történet a régi részekhez képest, azonban mindent összevetve kellemes szórakoz... több»
Kampókéz visszatér Habár nem vagyok oda a slasher műfajért, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron legújabb része kellemes csalódás volt. Egészen jó a történet és az, ahogy újra visszahoznak egy-két régi szereplőt, valamint jóval véresebb is mint a korábbi részek. Nyilván a világot és a műfajt megváltani nem fogja, de korrekt vérfrissítést kapott a széria.
Piroska és a vérfarkas A nyomokban Piroskát tartalmazó vérfarkasos sztori látvány szempontjából még rendben is lenne, azonban az olyan hibák, mint például a méretét változtató piros köpeny, kiherélik az egészet. Ugyanis az ikonikus piros ruha hol csak egy falatnyi kapucnis köpeny, hol pedig egy akkora nagy lepedő, amin kényelmesen hempereghet, félmeztelenül a téli (!) erdőben a főhősnő és szerelme. Középkori falu, de mindenki úgy fest, mintha most jött volna a sarki barber shopból, a körmöstől, pillástól és/vagy kozmetikustól. A párbeszédek laposak, a történet sem valami acélos, a színészi játékkal egyetemben. Nos igen, ez inkább egy tini-horror gótikus stílusban, amely átemel néhány momentumot a Piroska klassziku... több»
Színes popcorn A korábbi komor Superman filmekhez képest üdítően könnyed stílust képvisel, talán egy kicsit át is billent a mérleg másik oldalára. Színes-szagos látványorgia mérsékelten érdekes történettel. Egy-két szereplő már-már komikusan harsány, máskor meg egy egészen komoly high-tech akciófilm lesz belőle, hogy aztán a következő percben egy cukormázzal leöntött CGI tech-demó benyomását keltse. Az viszont kétségtelen, hogy a kutyus (bár csak animáció) mindenkit lejátszik a színről, és üde színfoltja a történetnek. Különösképpen nem fogott meg, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.
Kiváló folytatás Az az igazság, hogy nekem ez piszkosul tetszett. Horror? Nem. Sci-fi akciófilm? Bizony, az, és abból is az utóbbi évek egyik legjobbja. Mind vizuálisan, mind a történet szempontjából kiváló, és bár teljesen más stílus, mint az első rész, piszkosul jól áll neki. Az akciók pörgősek, és kimondottan jók a harci koreográfiák, és még a mesterséges intelligenciával kapcsolatos morális kérdésekkel is foglalkozik. Kellemes csalódás volt, érdemes megnézni.
Klasszikus sci- fi Az orosz sci-fi irodalom maradandó kincseket adott a világnak, és a Föld invázió ezt a hagyományt folytatja mozgóképes formában. A hollywoodi blockbustereket megszégyenítő látványvilág mellett remek és klisémentes történetet, kiváló színészeket, ütős akciókat és erős atmoszférát kapunk. Közel sem tökéletes, de a kategóriájában kiemelkedően jól összerakott mozi. Erősen ajánlott.
Az őrület határán Ari Aster debütáló nagyjátékfilmje, az Örökség a modern horror egyik meghatározó darabja, amely új szintre emelte a műfaji határfeszegetést. A történet egy családi tragédiával indul, de hamar sötét és szimbolikus mélységekbe süllyed, ahol a gyász, az elfojtott trauma és az örökölt őrület természetfeletti köntösbe bújik.
Aster mesterien adagolja a feszültséget: nem a hirtelen ijesztgetésre épít, hanem a lassan kibontakozó, mélyen nyugtalanító légkörre. Toni Collette alakítása kiemelkedő – fájdalma és fokozatos megőrülése szinte tapintható. A film operatőri munkája, kompozíciói és hangkeverése is zsigeri élményt nyújt.
Bár a film utolsó harmada megosztó lehet – sokan a misztikus elemek túl... több»
Kedvezményes kedvezmény Az Egyesült Államokban a kuponozásnak valóságos kultusza alakult ki az évek során. A kuponok – legyenek papíralapúak vagy digitálisak – nemcsak spórolási eszközként funkcionálnak, hanem sokak számára szenvedéllyé, szinte életstílussá váltak. Létrejöttek kuponozó közösségek, blogok, sőt televíziós műsorok is (például az Extreme Couponing), ahol az emberek megosztják stratégiáikat és trükkjeiket. Egyes „profi” kuponozók képesek akár több száz dollárt is megspórolni egyetlen vásárlás alkalmával. A kuponozás az amerikai fogyasztói kultúra része lett, különösen a gazdasági válságok idején nyert jelentőséget, amikor a megtakarítás még inkább előtérbe került, így nem véletlen, hogy ezen a területen... több»
55 Nocebo (2022)
Egy misztikus bosszúsztori akart lenni eredetileg, de sajnos csak egy rettentően szájbarágós és unalmas félig-horror, félig-thriller lett belőle. A történetet "láttukmár"; rejtélyes betegség, rejtélyes megmentő és persze még rejtélyesebb megoldás, bla bla bla ...Eva Green alakítása számomra rettentően idegesítő volt, Mark Strong nagyjából semmilyen, a filippínó boszit alakító színésznő meg mintha eltévedt volna két próbafelvétel között. Kizárólag abban az esetben ajánlom, ha sehogy sem találsz módot rá, hogyan pazarolj el cirka másfél órát az életedből.