Eastern79

Piroska és a vérfarkas
A nyomokban Piroskát tartalmazó vérfarkasos sztori látvány szempontjából még rendben is lenne, azonban az olyan hibák, mint például a méretét változtató piros köpeny, kiherélik az egészet. Ugyanis az ikonikus piros ruha hol csak egy falatnyi kapucnis köpeny, hol pedig egy akkora nagy lepedő, amin kényelmesen hempereghet, félmeztelenül a téli (!) erdőben a főhősnő és szerelme. Középkori falu, de mindenki úgy fest, mintha most jött volna a sarki barber shopból, a körmöstől, pillástól és/vagy kozmetikustól. A párbeszédek laposak, a történet sem valami acélos, a színészi játékkal egyetemben. Nos igen, ez inkább egy tini-horror gótikus stílusban, amely átemel néhány momentumot a Piroska klassziku... több»

Színes popcorn
A korábbi komor Superman filmekhez képest üdítően könnyed stílust képvisel, talán egy kicsit át is billent a mérleg másik oldalára. Színes-szagos látványorgia mérsékelten érdekes történettel. Egy-két szereplő már-már komikusan harsány, máskor meg egy egészen komoly high-tech akciófilm lesz belőle, hogy aztán a következő percben egy cukormázzal leöntött CGI tech-demó benyomását keltse. Az viszont kétségtelen, hogy a kutyus (bár csak animáció) mindenkit lejátszik a színről, és üde színfoltja a történetnek. Különösképpen nem fogott meg, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Kiváló folytatás
Az az igazság, hogy nekem ez piszkosul tetszett. Horror? Nem. Sci-fi akciófilm? Bizony, az, és abból is az utóbbi évek egyik legjobbja. Mind vizuálisan, mind a történet szempontjából kiváló, és bár teljesen más stílus, mint az első rész, piszkosul jól áll neki. Az akciók pörgősek, és kimondottan jók a harci koreográfiák, és még a mesterséges intelligenciával kapcsolatos morális kérdésekkel is foglalkozik. Kellemes csalódás volt, érdemes megnézni.

Klasszikus sci- fi
Az orosz sci-fi irodalom maradandó kincseket adott a világnak, és a Föld invázió ezt a hagyományt folytatja mozgóképes formában. A hollywoodi blockbustereket megszégyenítő látványvilág mellett remek és klisémentes történetet, kiváló színészeket, ütős akciókat és erős atmoszférát kapunk. Közel sem tökéletes, de a kategóriájában kiemelkedően jól összerakott mozi. Erősen ajánlott.

Az őrület határán
Ari Aster debütáló nagyjátékfilmje, az Örökség a modern horror egyik meghatározó darabja, amely új szintre emelte a műfaji határfeszegetést. A történet egy családi tragédiával indul, de hamar sötét és szimbolikus mélységekbe süllyed, ahol a gyász, az elfojtott trauma és az örökölt őrület természetfeletti köntösbe bújik. Aster mesterien adagolja a feszültséget: nem a hirtelen ijesztgetésre épít, hanem a lassan kibontakozó, mélyen nyugtalanító légkörre. Toni Collette alakítása kiemelkedő – fájdalma és fokozatos megőrülése szinte tapintható. A film operatőri munkája, kompozíciói és hangkeverése is zsigeri élményt nyújt. Bár a film utolsó harmada megosztó lehet – sokan a misztikus elemek túl... több»

Kedvezményes kedvezmény
Az Egyesült Államokban a kuponozásnak valóságos kultusza alakult ki az évek során. A kuponok – legyenek papíralapúak vagy digitálisak – nemcsak spórolási eszközként funkcionálnak, hanem sokak számára szenvedéllyé, szinte életstílussá váltak. Létrejöttek kuponozó közösségek, blogok, sőt televíziós műsorok is (például az Extreme Couponing), ahol az emberek megosztják stratégiáikat és trükkjeiket. Egyes „profi” kuponozók képesek akár több száz dollárt is megspórolni egyetlen vásárlás alkalmával. A kuponozás az amerikai fogyasztói kultúra része lett, különösen a gazdasági válságok idején nyert jelentőséget, amikor a megtakarítás még inkább előtérbe került, így nem véletlen, hogy ezen a területen... több»

Szellemes Budapest
Kifejezetten kellemes csalódás volt ez a Netflixes akció sci-fi. Nem váltja meg a világot, ennek ellenére az atmoszféra telitalálat, a történet is elég jó, a látvány pedig egészen kiváló, arról nem is beszélve, hogy Budapest több helyszíne is felbukkan egy-egy jelenetben. Egyedül a párbeszédek rontanak az összképen, de azt kell mondjam, hogy egy egészen remek, szellemes sztori akcióköntösben.

Okkult utazás
A Beszélj hozzám alkotóinak új filmje nem való mindenkinek. Rendkívül felkavaró módon tálalja a halálhoz való viszonyunkat, annak is az elfogadással való megbirkózását. Apjuk halála után egy testvérpár nevelőszülőhöz kerül, akiről hamar kiderül, hogy belebolondult lánya elvesztésébe, és a gyermeke holttestén kívül szörnyű titkokat rejteget. Az egész játékidő alatt nagyon feszült és nyomasztó a hangulat. A színészek egytől egyig kiemelkedő alakítást nyújtanak, és a praktikus effektek sem öncélúak, viszont annál hatásosabbak. Semmi szájbarágás, egyből az események sűrűjébe vezet, és alaposan felkavarja az ember lelki világát. Iszonyú kemény film, zsigerekig hatoló a témaválasztás és a megvalós... több»

Aliensaurus
Őszintén szólva óriási csalódás volt. Már a kezdő jelenet kicsapta nálam a biztosítékot, bár akkor még csak a fogait láthattuk a főmonsztának, de már abból sejteni lehetett, hogy valami xenomorph-szerű izét kreáltak a T-Rexből. Miután egy csokipapír (!) miatt elszabadult a hegyomlás, és felfalta az egyik tudóst, a másik azt ordibálta nagy átéléssel, hogy "ne haragudj!"... ööö... hát igen, megmondom, mennyire hatott életszerűnek; semennyire. A telihold képű Scarlett Johansson olyan halovány, hogy még a CGI dínók is simán lejátszották a vászonról, de sajnos az összkép sem sokkal jobb. Esküszöm, anno a Szomszédokban nívósabb párbeszédek voltak, a történet egy kliséhalmaz, és az eredeti szellemi... több»

A mumus bennünk van
Hatalmas meglepetés volt számomra ez a produkció. Sok jót hallottam már róla, viszont egy egészen másfajta stílusú horrorra számítottam. Tulajdonképpen egy érdekes megközelítése a "mumus" legendájának, igazi nyomasztó, keményvonalas, természetfeletti thriller. Ha valaki röpködő végtagokra és fröcsögő vérre számít, csalódni fog, azonban az biztos, hogy ha még nincsen gyereke, akkor ezerszer is meggondolja, hogy a jövőben vállaljon-e. Maga a természetfeletti entitás szinte alig jelenik meg a történetben, és az utolsó percekre hagyott fordulat hozza meg a megértést vele kapcsolatban. Nincs új a nap alatt, mert már tucatnyi filmből megtudhattuk, hogy a gonosz valójában a bennünk lévő félelmeken ... több»

Harmadik tipusú cukiság
Az Eliot nézve az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne, ha engem is elrabolnának az idegenek. A Disney végre kezd magára találni, ismét egy remek mesét hoztak össze. Mostanában a sci-fi vonal úgy látszik, nagyon menő, hiszen főhősünk, Elio, szülei elvesztése után nagyon magányosnak érzi magát, azonban egy véletlen folytán a kisfiút elviszik az idegenek, akik azt hiszik róla, hogy ő a Föld vezetője. Természetesen jó nagy kalamajkába keveredik, és a kalandok közben új barátokat talál, végezetül pedig otthonra – a saját szívében. Patikamérlegen adagolja a blazírt humort, vicces és egyben zseniális utalásokkal olyan klasszikusokra, mint az Alien vagy a Terminator 2, miközben érzelmes húroka... több»

Fantasy a köbön
Az eredeti animációs filmet sajnos nem láttam, de itt az ideje, hogy bepótoljam ezt a hiányosságot. A filmváltozat ugyanis hihetetlenül jó lett. Úgy látszik, ez a nyár az élő szereplős és CGI mesehősök kooperációjáról szól, hiszen a Lilo és Stitch is meglepően jól sikerült, és most is elismerően csettintek a végeredményt látva. A szereplők szerintem nagyon el lettek találva, és hát Fogatlan egyszerűen zabálnivaló. A poénok a helyükön vannak, a látvány tökéletes, egyszer sem fordul meg az ember fejében, hogy a sárkányok valójában nem is léteznek. A főmonszta még Godzillát is übereli, vannak bőven megható pillanatok, és persze némi tanulság is dukál a végére. Hangulatos, aranyos, kedves és v... több»

Gyenge próbálkozás
A tinihorrorok között is a gyengébb mezőnyt erősíti. Kétdimenziós karakterek, akik iránt maximum ellenszenvet lehet érezni, és rendkívül idióta történet; nagyjából ennyit tudok róla írni. Ahogy kezd fény derülni a bohóc(ok) kilétére, úgy veszíti el azt a kevés misztikumot is, ami az elején még megvolt. Teljesen felesleges tucat-slasher a tucatszint alatt.

A világvége rákfenéje
Egyrészt kellemesen csalódtam, mert a látványvilág tényleg pazar, viszont a történettel már nem voltam annyira kibékülve. A pár órás oda-vissza pólusváltás sem tűnt hitelesnek, de a víz és szárazföld megcserélése kifejezetten röhejes elképzelés, már csak a szintkülönbségek miatt is. Az "oxigéntől megőrült" óriás rákok is inkább komikusnak hatottak, mint félelmetesnek, azonban az atmoszféra tényleg kárpótol mindezért és a gyenge párbeszédekért. Egyszer nézős nyáresti kikapcsolódásnak azonban tökéletes.

Unalmas remake
Rengeteget hallottam már erről a produkcióról, gondoltam, akkor teszek vele egy próbát. Alexandre Aja nevéhez fűződik pár komoly alkotás, ez azonban számomra több sebből is vérzik. Az eredeti koreai filmet nem láttam, de gyanítom, hogy erre azért köröket ver. Kiefer Sutherland hozza a tőle elvárhatót, és ezzel nagyjából ki is merülnek a film érdemei. A történet egyébként tényleg jó, de mivel egy remake-ről van szó, ezért nem jár pont. Aja rendezése sok helyen vontatott, és hát elég bőkezűen bánik a klisékkel is (a házasságát menteni próbáló nyomozó vagy a megszállott kislányból lett apáca), viszont egy-két jumpscare váratlanul jól működik. A vizuális effektek közepesnél egy picit jobbak, a z... több»

Kihagyott ziccer
Alapjában véve egy remek akciófilm, ha elvonatkoztatunk az olyan bakiktól, hogy a lángszórótól minden kigyullad egy emberen, kivéve a haját, vagy hogy egy kézigránát robbanásától simán megvéd egy asztal, ami természetesen nem csapódik a főhősnek, de a túloldalán lévő ellent darabokra szedi, vagy hogy egy klubban elharapódzó összecsapás annyira sem érdekel senkit, hogy legalább a biztonságiakat riasszák. Legnagyobb erényének a főhős és John Wick összecsapását tartották, azonban pont ez a rész a legrövidebb és a leggyengébb az egész moziban. Az akciók pörgősek és kemények, a zenei aláfestés sem rossz, de a történet több sebből vérzik, mint ahogy azt korábban kifejtettem. Szerintem a franchise ... több»

Nem csak rajongóknak
Hihetetlenül jó lett. Nagyon komoly a grafika, a hanghatások, a történet. Egyszerűen zseniális, és remekül passzol a Predator univerzumba. Felesleges lenne hosszasan írni róla, nézzétek meg!

Kellemes meglepetés
A Disney produkciói mostanában hullámzó minőséget képviseltek, de talán ezzel a filmmel kicsit javítottak a stúdió megítélésén. Stitch igazán cuki lett, és a CGI-ba sem tudok belekötni. A kislánnyal remekül működött a kémia, bár elég fura ezt leírni egy animációval kapcsolatosan. Külön örültem Tia Carrere felbukkanásának, anno az Elveszett ereklyék fosztogatóiban nagyon bírtam. Bár a sztori némileg eltér az eredeti mesétől, igazán jól sikerült összehozni az érzelmeket a humorral. Látványos, vicces, érzelmes, kicsiknek és nagyoknak egyaránt kiváló szórakozást nyújt.

Modern egyszarvú
A Death of a Unicorn minden kétséget kizáróan az idei filmtermés eddigi legfényesebb gyöngyszeme. Már önmagában az hatalmas teljesítmény, hogy zseniálisan ötvözi a fantasy, a horror és a fekete komédiák világát, megspékelve olyan pikírt humorral és pimasz társadalomkritikával, hogy tényleg élmény minden képkockája. A címszereplő mesebeli lényt pontosan az teszi valóságossá, hogy jelen esetben a kevésbé kedves oldalát is megismerhetjük, azonban ez nem abból fakad, hogy valójában gonosz lenne, éppen ellenkezőleg: mint oly sokszor, az emberi kegyetlenség és kapzsiság az, ami a cselekmények katalizátoraként szolgál. A látvány magáért beszél, a párbeszédek kiválóak, a cselekmény az első perctől a... több»

Unalom a köbön
Milla Jovovich és Dave Bautista annyira illenek össze, mint a hűtőszekrény és a liliom; sehogy. Paul W. S. Anderson a látványhoz és a hangulatkeltéshez még mindig ért, de ez ma már édeskevés egy jó mozihoz. A CGI pocsék, a színészi játékkal és a párbeszédekkel együtt. Az egész egy túltolt, értelmetlen ripacskodás, semmi több. Hatalmas csalódás.