Eastern79

Popcorn lövölde
Én imádtam minden percét. Ahogy a film sem veszi magát túl komolyan, úgy felesleges metaforákban és összeesküvés-elméletekben gondolkodni. Nem akar mást, csak szórakoztatni, és azt hozza is 100 százalékig. Még mai szemmel is látványos, pazar akciójelenetek, és természetesen Angelina Jolie. :) Mi kell még?

Lassú sodrású cunami
Joaquin Phoenix elképesztő. De nem csak miatta érdemes megnézni a Jokert. Ez a film sokkal, de sokkal több, mint egy eredettörténet vagy egy képregényfilm. Először is a rendező, Todd Philips legnagyobb húzása az volt, hogy Gothemet a nyolcvanas évek Amerikájába pozicionálta. Nincsenek CGI épületek, az egész közeg rendkívül egyszerű, mégis életszerű. Nem veszi el a figyelmet a karakterfejlődésről, vagy ha úgy tetszik, leépülésről. Kőkemény drámát látunk, ahogy emberünk egyre mélyebbre merül a saját elméjében, és éppen ezért tudunk együttérezni vele. Végigmegyünk minden egyes megaláztatáson, minden egyes fázison a főszereplővel, mígnem egyszerűen összeroppan a társadalom által ráruházott és eg... több»

Túlontúl vizes
Guillermo Del Toro kétségkívül a kortárs filmművészet egyik legjelentősebb ikonja. Sajátos stílusa minden egyes filmjén érződik, A víz érintése mégis vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, szinte minden műfajból kapunk egy kicsit, azonban nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Hellboy-ban megismert mutánssal van ismét dolgunk. A történet maga kellően abszurd, és a színészi játék is vérprofi, megvan a hangulat, gyönyörű a képi világ, de valahogy most nekem az jött le, hogy ezt bizony láttuk már. Mintha Del Toro sem tudta volna eldönteni, mit is akar igazán, mert annyira csapong a műfajok közt, hogy inkább egy kezdő rendező útkeresése jut eszembe, és n... több»

Ikerlángok
Ha létezik klasszikus spirituális film, akkor ez az. Az ikerláng szerelem témakörét boncolgatja, illetve ezzel párhuzamosan a reinkarnáció törvényszerűségeire is rámutat. Hogyan hozunk előző életből viselkedési szokásokat, milyen hatással vannak egyik életünk cselekedetei a másikra, hogyan visszük magunkkal a következő életünkbe a megoldandó feladatainkat, képességeinket. Elgondolkodtató, felkavaró, szép film az életeken átívelő szerelemről.

Harry Potter felnőtt
Daniel Radcliffe az utóbbi években rendesen belecsapott a lecsóba. Volt fingó vízi hulla, szerencsétlen lúzer kocka, akinek pisztolyokat csavaroztak a kezéhez, ebben a filmben pedig egy bizarr spirituális utazáson megy keresztül. Tetszik. Az eredeti könyv szerzője le sem tagadhatná Stephen Kinggel való rokonságát. Éjsötét hangulat, humor és szövevényes cselekmény. A kezdés üdítően abszurdra sikerült, és hát a továbbiakban olyan műfaji kavalkádot kapunk, hogy csak pislogtam. Főleg, ha számításba veszem, hogy a rendező, Alexandre Aja neve nekem eddig egybeforrott a "takardelaszememnembíromnézni" típusú horrorokkal. Teljesen azért nem tudta meghazudtolni önmagát, van egy-két véresebb jelenet a... több»

Életrajzi film, és mégse
Ha valaki nem olvasta az eredeti művet, azt is gondolhatná az előzetesből kiindulva, hogy egy nagyívű életrajzi dráma fog kibontakozni a szeme előtt. Nos, ez félig-meddig igaz is, hiszen Pi saját maga meséli a történetét, tehát nem egy kerek élettörténetet kapunk, és valószínűleg nem is ez volt Ang Lee rendező célja, természetesen az eredeti regényhez is hűnek kellett maradni. Azon túl, hogy a cselekmény nagy része Pi eddigi életéhez mérten annak egy rövid szakaszát mutatja be, mégis azt a jelentőségteljes időszakot, amikor főhősünk magára talál, pedig Istent kereste. Ez a fajta kettősség tetten érhető abban, hogy ide-oda ugrálunk a múlt és jelen között, ahogy ez az indiai fiatalember elkez... több»