Jojo Nyuszi (2019)

Ráfért már a vérfrissítés a háborús drámák műfajára, Waititi ötlete mégis példátlanul merész próbálkozás. Nevetségessé tenni egy olyan ideológiát, ami a maga idejében halálosan komolyan vette magát, csak a sikerbe vetett teljes bizonyossággal lehet. A Jojo Nyusziba annyi kreativitást és érzelmet sűrített, hogy sikerült szórakoztatóan ábrázolnia egy korszak és propaganda minden abszurditását és keserűségét. Rétegzett történet, remekül megírt karakterek, jól működő irónia – a kiváló szatíra minden fontos alkotóeleme benne van.

„Te nem vagy náci, Jojo. Csak egy tízéves fiú, aki szeret vicces jelmezt ölteni, és tartozni akar valahová.” Vannak témakörök, amelyek kényes mivoltuk miatt óriási feladatot adnak a filmeseknek abban a tekintetben, hogy mindaz, amit mozgóképre álmodnak, ne legyen kegyeletsértő, vagy túlzottan elbagatellizált. Ilyen például a nácizmus és a holokauszt is, s a dolgot csak nehezíti az, ha valaki egy ilyen tematikájú történetet a humor segítségével, eszközeivel próbál elmesélni. Persze nem ördögtől való a gondolat az előbb említett témákat vígjátékként (is) megközelíteni, elég, ha olyan alkotásokra gondolunk, mint Chaplintől A diktátor, vagy Roberto Benigni 1997-es rendezése, Az élet szép. De ezek a filmek nemcsak azért váltak emlékezetessé és szívhez szólóvá, mert a nézésük közben néha jóízűen felnevetett a publikum, hanem azért is, mert a történet komolyabb hangvételét sosem tévesztették szem elől, vagyis képesek voltak arra az érzelmi hullámvasútra, hogy miközben láttuk a történetet, az egyik percben még kacagtunk, a következő percben pedig már az arcunkra fagyott a mosoly. Ez a filmes hagyomány köszön vissza Taika Waititi új filmjében, a Jojo nyusziban, az új-zélandi rendező zsenijéről pedig ismételten megbizonyosodhatunk. Németországban, a II. világháború idején járunk, a történet főhőse pedig a mindössze 10 éves Johannes „Jojo” Betzler, aki fiatal kora ellenére teljesen magá... több»

Már számtalan olyan szívszorító alkotás látott napvilágot, amely a náci Németország rémtörténeteit eleveníti fel. Azt gondoltam, hogy ez a mozi is ilyen, de ez a film szembemegy mindennel, amit az ember elvár egy második háborús filmtől. A náci Németországot egy tízéves kisfiú, Jojo (Roman Griffin Davis) szemén keresztül látjuk, aki szeret menő egyenruhába öltözve katonását játszani, Hitlert pedig eszelősen imádja. Olyannyira, hogy képzeletbeli legjobb barátja nem is lehet más, mint maga a Führer. A fanatikus náci kisfiú hol máshol kezdhetné katonai pályafutását, ha nem a Hitlerjugendnél. Ám egy baleset következtében pihenőre kényszerül. Ekkor ismerkedik meg az otthonában rejtőzködő zsidó lánnyal, akit a saját tulajdon anyja bújtat. Ahogy Jojo egyre jobban megismeri a házukban bujkáló Elsát (Thomasin McKenzie), úgy omlik össze a fejében lévő náci világkép, és rádöbben, hogy a zsidók is ugyanolyan emberek, mint ő. A film kezdetben hozza a fekete, infantilis humort, majd, ahogy halad előre a cselekménye, úgy válik egyre életszerűbbé. A rendezője, Taika Waititi úgy volt képes vígjátékot csinálni az emberiség egyik legsötétebb korszakából, hogy közben nem csúszott át kegyeletsértésbe. Ráadásul sikerült megtalálnia a karaktereihez legjobban passzoló színészeket is. Roman Griffin Davis-nél jobb gyerekszínészt nem is találhatott volna Jojó szerepére. Ahogy a zsidó Elsát megformáló Th... több»

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: A 2019-es év meglepetése volt a Jojo Nyuszi, melynek formájában a hitleri Németország eddigi legzseniálisabb, legkreatívabb, egyben legcsípősebb szatíráját üdvözölhetjük. Mesteri módon kezeli a nézőpontokat, és egy 10 éves Hitlerjugend növendék szemszögén keresztül változtatja meg a nácizmusról alkotott véleményt. A címszereplő, a kis Jojo Betzler ízléses humorral fűszerezett történetét meséli el, aki dicső náci és Hitler legjobb barátja szeretne lenni. Náci törekvéseit pedig megmosolyogtató gyermeki bájjal és naivitással adja elő, ami miatt nem lehet nem szeretni a karakterét. A másik nagyon erős karakter Jojo anyukája, Rosie, akit Scarlette Johannson alakít. Rosie Betzler egy roppant drámai karakter, aki őrlődik fasisztaellenes érzülete és náci rajongó fia között. Próbál jó anyja lenni Jojónak, de ez nem akadályozza meg abban, hogy az élete kockáztatásával bújtassa lánya zsidó barátnőjét. A másik fénypont a Taika Waititi által megformált képzeletbeli Hitler. Az ő alakítása az évtized paródiája is lehetne, annyira szellemes, sziporkázó és intelligens játékot nyújt. Az egész film a náci Németország briliáns karikatúrája. Egy nagyszerű vígjáték, mely könnyed stílusban adja elő a történelem leghírhedtebb fejezetét. Waititi az egész műre jellemző humoros-gyermeteg stílusban mutatja be az antiszemitizmus és Hitler bálványának l... több»

Kicsit különlegesebb filmre számítottak. Jól indult a történet, volt benne némi varázslat, de utána leült a story. A gyerekek legalább aranyosak benne.

Amikor az ember elmegy a moziba, valami ilyesmi élményre vágyik. Kap vicceset, szívszorítót, egy érdekes és más szemszögből egy már régóta rágott csontról. Valahogy még nem foglalkoztattak a Hitler jugendek, de inkább az lehetett a baj, hogy olyan sok az impulzus, hogy mindig csak azt látjuk, amit láttatni akarnak velünk. Örülök hogy végre erre is sor került, viccesen megismerkedhettünk a német fiatalok akkori életével kicsit kifordítva. Amennyire vicces volt 1-1 jelenet, annyira volt szomorú is. Először mikor megláttam Rebel Wilsont az előzetesben, határozottan elszomorodtam, nem igazán szeretem a komolytalansága miatt. Valahogy itt is ugyanazt adta vissza, mint amit eddig is játszott, de ebben a filmben úgy éreztem hogy ő inkább az egész náci hit abszurd valója volt.

Oda voltam ezért a filmért. Az az ötlet hogy egy 10 éves gyerek szemszögéből nézzük a világot merőben könnyebbé tette a filmet és minden borzalmát. Az egész hangulata a komor időszakot színessé és gyermekdeddé teszi, ettől lesz vicces de nem komédia! A tíz éves fiúk lelkivilága telitalálatosan el lett találva. Minden gondja és minden gondolata helyén volt. Nagyon tetszett ez a fajta egyedisége. Jojo-t megelevenítő színész pedig írtó cuki volt, és a játéka is őszinte volt. Nem véletlen tehát hogy ez egy jó film. Csak ajánlani tudom.