Nekem ez a film az a ritka, de időnként előforduló eset, amikor kivetnivalót alig lehet találni a műben, mégsem akaródzik nagyon magasra értékelni. Valami miatt nem fogott meg annyira, hogy rajongani tudjak érte, és pár nap távlatából sem tudom jól m... több»egfogalmazni a lényeget. A színészek fenomenálisak, az alapötlet is stabil, a cselekményben van fordulat, dráma, mondanivaló, de a vígjáték oldalát nem éreztem annyira acélosnak. Ennél jobban a náci Németországot kifigurázni talán nem lehet, mégsem talált be ez a stílus annyira, mint reméltem. Sokszor csak puffognak sorban a poénosnak szánt sorok, de amolyan vaktüzelésnek tűnik ahelyett, hogy jókor egy izmosabb telitalálatot lőne. Arányaiban tehát kevés mosolyt csalt az arcomra, amit sajnálok, de a fiú és Johansson játéka legalább hagy valami maradandót a filmből.

„Te nem vagy náci, Jojo. Csak egy tízéves fiú, aki szeret vicces jelmezt ölteni, és tartozni akar valahová.” Vannak témakörök, amelyek kényes mivoltuk miatt óriási feladatot adnak a filmeseknek abban a tekintetben, hogy mindaz, amit mozgóképre álmodn... teljes kritika»

Kimagaslóan jó szatíra. Waititi ismét nagyot alkotott, és kifigurázza azt, ami nagyon sokáig tabu volt, és annak idején igen komolyan vette magát. Rendkívül jó színészgárda jött össze a filmre, Sam Rockwell most sem okozott csalódást. A történet egyszerre vicces, könnyfakasztó, izgalmas és elgondolkodtató.

Ráfért már a vérfrissítés a háborús drámák műfajára, Waititi ötlete mégis példátlanul merész próbálkozás. Nevetségessé tenni egy olyan ideológiát, ami a maga idejében halálosan komolyan vette magát, csak a sikerbe vetett teljes bizonyossággal lehet. ... több»A Jojo Nyusziba annyi kreativitást és érzelmet sűrített, hogy sikerült szórakoztatóan ábrázolnia egy korszak és propaganda minden abszurditását és keserűségét. Rétegzett történet, remekül megírt karakterek, jól működő irónia – a kiváló szatíra minden fontos alkotóeleme benne van.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A 2019-es év meglepetése volt a Jojo Nyuszi, melynek formájában a hitleri Németország eddigi legzseniálisabb, legkreatívabb, egyben legcsípősebb szatíráját üdvözölhetjük. Mesteri módon kezeli a nézőpontokat, és egy 10 éves Hitlerjugend növendék sze... teljes kritika»

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Taika Waititi egy második világháborús filmmel, azonbelül is ilyen témákba vágott bele... Szóval ez nagyon érdekes lépés volt, és persze itt igencsak fennáll a veszélye annak, hogy túllő a célon, mégis sikerült jól kimérnie. Sajnos azonban nem mindenhol. A film humorrészét inkább az első felében-elején tartja igazán, onnantól fokozatosan, de nagyon tudatosan válik drámaibbá, és a háború természetes velejárója, a szomorú jelenetek itt gyakorlatilag sokat bemutatnak a borzalmakról, innen már szinte nincs kedve humorral próbálkozni a filmnek. Második felében a "fekete-humor" azért már túl sok volt ( pl. amikor a házat ellenőrzik...). Ennek a jelenetnek a brutalitásának sikerült még az Ádám almái-féle fekete humort is überelnie. Már ha az előbbit lehet egyáltalán oda sorolni, amit én erősen kétlek... A színészi játék mindenesetre dícséretreméltó, vele együtt a látványtervezés, meg az alaphangulat nagyon helytálló, amely jól átadja a háború végi, fájdalmakkal teli hangulatot. Merészek voltak az alkotók tehát azzal, hogy ilyen érzékeny területet próbáltak, de hát ez szatíra, meg azért a lány bújtatása - egy nagy háború közben, szörnyű diktatúra ellenére - pl. az emberi jóakaratot, a tisztességes, erős jellemet is szimbolizálhatja. A kisfiú személyiségváltozása, kapcsolata a lánnyal, illetve annak alakulása szinte egyedülálló módon lett bemutatva, főleg hogy kevésbé volt klisés. 10/9

Már számtalan olyan szívszorító alkotás látott napvilágot, amely a náci Németország rémtörténeteit eleveníti fel. Azt gondoltam, hogy ez a mozi is ilyen, de ez a film szembemegy mindennel, amit az ember elvár egy második háborús filmtől. A náci Német... teljes kritika»