Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014)

Nem teljesen azt hozta a film amit vártam, ám minőségben teljesítette az elvárásokat. A film első fele elég jó-kategória, aztán a második átvált a zseniálisra. És ahogy a film egyre átütőbb, úgy lesz Keaton alakítása is egyre lehengerlőbbé válik. A bárban a kritikussal olyat alakít, hogy az ember szinte megrémül tőle. De az összes színészre igaz a kiváló alakítás, még Galifianikis is meglepően jó volt. A dobra hagyatkozó zene is nagyon passzolt a film hangulatához, egyszerű ám telitalálat a választás. Nem láttam minden rendezői Oscar-jelölést, még Iñárritu megoldása, hogy kvázi vágás nélkül egy snitt az egész film egyszerűen zseniális és nemcsak az ötlet az, hanem a megoldás is tökéletesre sikeredett. A történet is nagyon jól működik, mert könnyedebb formában mutatja be a belső drámákat és több rétegből áll a film. Szerencsére nem válik szájbarágóssá a dolog, rábízva a nézőkre, hogy ki mit lát bele. A végén sejtett valamit a film, amit igazából korábban már meg is cáfol, ám személy szerint engem ez nem érdekel, hinni akarok benne, hogy mégis...

Amikor megtudtam, hogy Oscart kapott a film, csalódott voltam - nem ennek az alkotásnak ítéltem volna oda a díjat. Gondoltam mindezt úgy, hogy még nem láttam a filmet. Most, hogy ez után vagyok, bizony el kell ismernem, hogy megérdemelte az elismerést. Keaton egyébként is a kedvenc színészeim között van és örülök a visszatérésének - végre egy hozzá méltó szerep! Kiemelném Emma Stone ordibálós jelenetét, amikor kiosztja az apját: a csendes vízből háborgó tenger lesz - az arctorzulása meglepően ügyes. Norton is jó, habár ezt eddig is tudtam róla. A színészgárda tehát jó alapanyagnak bizonyult. Nekem a zene is tetszett. Ez a ritmus és rendszer nélküli dzsessz dobolás remekül illik ahhoz a kesze-kusza világhoz, mely a színház zegzugos folyosóin kanyarogva megjelenik. A közeli kamera pedig megmutat mindent, ami az adott színészben történik a szerepből kifolyólag. Kiváló film!

Én még ilyen rossz filmet nem láttam moziban, pedig rengeteget járok! És, hogy még Oscart is nyert? Elképesztően unalmas. Nem tudom, hogy művészfilmet akartak vagy mit, de nekem nem gyere be!

Ennél a filmnél a fő buktató a történet volt mert ez most kivételesen nem volt nekem való. Biztos a kategóriáján belül megfelelő de nem nekem. Úgy tűnt mintha senki se értené mi történik éppen.

Tetszett is, meg nem is. Az egész film alatt éreztem valamit, mintha valami hiányozna. Nem tudom megfogalmazni mi. Maga a film egyébként jó volt, bár a vége kicsit zavarba ejtett és nem tudtam hova tenni.