Nem fogott meg ez a film, egyszerűen nincs semmi szórakoztató ereje. Nincs igazán semmi különös ebben a filmben, ami igazán kiemelkedővé tehetné az átlag filmek közül. Szépen énekelnek és zenélnek a szereplők, de én ezt már kevésnek érzem. Ha csak erre lettem volna kíváncsi, akkor felütöttem volna a youtubot. Úgy érzem, hogy a Coenek már csak a szűk haveri köreiket akarják megnyerni az ilyen filmekkel, nem a nagyközönséget. Pedig ez régen nem így volt.
A Llewyn Davis világa nagyon meggyőzően mutatja be a 60-as évek Amerikájának zenei szféráját, vizuálisan és zeneileg szinte tökéletes. Egy okosan megrendezett viccesen szomorú filozófiai dráma, amit mindenképpen érdemes megnézni, de csak miután kellőképpen ráhangolódtál. Ha még nem láttál Coen filmet, akkor előfordulhat, hogy lassúnak és helyenként unalmasnak is fogod tartani, ezért inkább egy esős, vasárnap délutáni filmként tervezném be.
Mikor Jerry Grayson először találkozott a film zenei tanácsadójával, T Bone Burnettel, az feltett egy Tom Waits lemezt, és egy órára elhagyta a szobát. Így kezdődött meg Jerry Grayson "kiképzése".
(kázsé)A Pán Péter írója a Llewyn-Davies család fiairól mintázta a könyvének egyes szereplőit. Oscar Isaac karaktere mutat némi hasonlóságot Pán Péterrel (például a felelőtlenség tekintetében), de lehet, hogy a "névrokonság" pusztán véletlen.
(kázsé)
Szeretnéd használni a Mafab értékelését a weboldaladon?
Használd ezt a HTML-kódot »
104"
| Premier (HU): 2014.05.15.
