Szeretnél együtt rengeni Osvárt Andreával egy eszetlenül gyilkoló amerikai-chilei horrorban? Akkor ez a te filmed. Ha pedig nem, akkor ez nem a te filmed. Váó! A másfél órás játékidő 3 részre osztható fel: szereplők hosszas bemutatása, földrengés és utórengésekkel tarkított menekülés. Nem rossz, de nem mindegy, hogy miből mennyit kapunk… és az elejéből igen sok sikeredett, fekete pötty. A nagyon gyors és éles váltás elég furcsa, hiszen a megmosolyogtató első harmad után úgy indulnak be az események, mintha muszáj lenne. Vígjátékból horrorba csöppenünk.
A nagy mesemondó – Tim Burton – most egy hátborzongató és jó humorú horrorral vesz le a lábadról, hagyd magad. A kissé beteg film könnyedén használja a finom humort, nagyszerűen félemlít meg, de inkább az idegölő gondolkodásra késztetés az, ami a fő vezérvonal. Egy igazi műremekről beszélhetünk, amit minden filmkedvelőnek látnia kell.
Nem lesz Guy Ritchie legjobb filmje, de akkor is kimagasló az átlag kínálatból. Nagyszerű szereplőgárda, szellemes poénkodások és innovatív jelenetek. És azok a 60-as évek...
2015 thrillerje, ez egyértelmű. Végig feszült, sőt nem is ez a legjobb szó... inkább nyugtalanító. Kitűnő történetvezetés egy nem várt csavarral a végén. Remek!
Egyszer nem érdemtelen a megtekintésre. Minimális elvárásokkal, és semmiképpen se délelőtt, vagy fáradtan nézzétek. Terjedelmes és ötlettelen, de azért elviselhető.
53 Utórengés (2012)