Szeretnél együtt rengeni Osvárt Andreával egy eszetlenül gyilkoló amerikai-chilei horrorban? Akkor ez a te filmed. Ha pedig nem, akkor ez nem a te filmed. Váó! A másfél órás játékidő 3 részre osztható fel: szereplők hosszas bemutatása, földrengés és utórengésekkel tarkított menekülés. Nem rossz, de nem mindegy, hogy miből mennyit kapunk… és az elejéből igen sok sikeredett, fekete pötty. A nagyon gyors és éles váltás elég furcsa, hiszen a megmosolyogtató első harmad után úgy indulnak be az események, mintha muszáj lenne. Vígjátékból horrorba csöppenünk.
A nagy mesemondó – Tim Burton – most egy hátborzongató és jó humorú horrorral vesz le a lábadról, hagyd magad. A kissé beteg film könnyedén használja a finom humort, nagyszerűen félemlít meg, de inkább az idegölő gondolkodásra késztetés az, ami a fő vezérvonal. Egy igazi műremekről beszélhetünk, amit minden filmkedvelőnek látnia kell.
Nem lesz Guy Ritchie legjobb filmje, de akkor is kimagasló az átlag kínálatból. Nagyszerű szereplőgárda, szellemes poénkodások és innovatív jelenetek. És azok a 60-as évek...
2015 thrillerje, ez egyértelmű. Végig feszült, sőt nem is ez a legjobb szó... inkább nyugtalanító. Kitűnő történetvezetés egy nem várt csavarral a végén. Remek!
Egyszer nem érdemtelen a megtekintésre. Minimális elvárásokkal, és semmiképpen se délelőtt, vagy fáradtan nézzétek. Terjedelmes és ötlettelen, de azért elviselhető.
A Jason Statham segget rúg c. filmsorozat 3654. részét láthatják a kedves nézők. Hozzáadtunk egy kicsit itt, elvettünk belőle egy kicsit ott, de a lényeg ugyanaz.
Egyértelműen csak ajánlani tudom, nem az egyszer megnézhető filmek közé sorolható ez az elgondolkodtató alkotás, ahogy a Hannibal filmek egyike sem. Viszont nem preferálnám 14 év alatt!
első osztályú lett, mind a szereplők, mind a tartalom minősége, mind a mögöttes értékek szempontjából. Nekem kifejezetten tetszett ennek a résznek a nyerssége, kettőssége, de tény, hogy ezzel vesztette el a művészi báját, és a pszichikus jelzőjét. Akit érdekel, hogy milyen személyiség „manapság” Lecter, annak kitűnő elemzést fog adni a film.
Maga a film hátborzongató. Mondhatni reális eseményekről van szó a történetben, hisz egy ténylegesen máig élő kannibál sorozatgyilkosról szól a film (Robert Maudsley), még ha torzítások úgyis vannak a filmben a valóságban megtörtént eseményekhez képest. Alapmű.
Egy film, ami már a trailerében sem tagadta, hogy mi akar lenni. Egy film, amiben a nyers, de mégis jól megkomponált akció dominál, és szinte egy percre se áll meg. Egy film, amiben Keanu Reeves újra feltűnik és rendet rak, és… (?!?!). Ez a John Wick.
A film, ami a ’90-es évek végén robbant be a köztudatba, és reformálta meg az akciófilm és sci-fi műfaját, és vetítette elő az akkori alakuló jövőképet, és a mostani jelenképet egy fikcionális, de nagyon valóságos képzeletté. Egyértelmű kultuszfilm.
Szereted a beteg filmeket? Mert a Gyilkos Joe egy igazán abszurd, néhol undorító alkotás. De most komolyan…, ki kéne vizsgálni a készítőket pár alaposabb pszichológiai teszttel, mert annyira véresen suttyóra sikeredett a krimi-kreálmányuk.
Tom Clancy kémregényeinek hősét, Jack Ryant most látjuk negyedszer a mozivásznon, ezúttal Chris Pine személyében. Ez a film egy „reboot” lett, tehát nem ugyanaz a séma, mint például a „A rettegés arénája (2002)”, vagy a „Végveszélyben (1994)” című Jack Ryan filmekben, hanem ezúttal egy modernebb, valósághűbb, „virtuálisabb” sztoriról beszélhetünk.
Quentin Tarantino hívta fel a figyelmemet erre a filmre, mert a tavaly októberi 2013-as toplistáján az év legjobb filmjének kiáltotta ki. Gondoltam, ha a „Mester” szerint ennyire jó, akkor nekem is látnom kell. Egyébként nem biztos, hogy rátaláltam volna, illetve megnéztem volna egy izraeli arab és héber nyelvű filmet feliratosan. Annál nagyobb meglepetés volt számomra, hogy a film május végén a magyar mozikban is látható lesz.
Adott egy neves francia rendező (Guillaume Canet), egy Oscar-díjas színésznő (Marion Cotillard), egy tipikus rosszfiú (Clive Owen), két dögös hölgy a mellékszerepekben (Mila Kunis és Zoe Saldana) és a rendőr szerepében a kissé feledésbe merült (de azért még szeretjük) Billy Crudup. Első ránézésre megvan a megfelelő felállás ahhoz, hogy egy ütős és emlékezetes film készülhessen. A Vérkötelékek ennek ellenére gyenge lett, mint a harmat.
Az Amerika kapitány 2. nem csupán saját magát, hanem még a Marvel-szintet is felülmúlta. Már a Vasember 3.-on is éreztem ezt a fejlődést, de itt egészen egyértelművé vált. Hölgyek, urak nálam ez a legjobb Marvel-ivadék eddig! Bár lehet, hogy életem első IMAX élménye beszél belőlem.
Bár tudnám, hogy minek került mozivászonra ez a megtört film…, mindenesetre létezik, úgyhogy: Politikai. Feledhető. Unalmas. Amikor tényleg nincs semmi más, amivel elütnéd az idődet, akkor nézz bele. 14 év alatt nem javaslom.
Aki a Kényszerleszállásról nem hiszi azt, hogy egy dráma, az katasztrófafilmre számíthat. Én is így gondoltam, de nem csalódtam. Egy kis ideig beszélhetünk tragédiáról, de a film nagy része ún. softkrimis, nyomozati elemekkel övezett tipikus dráma. És nem csak egy a sok közül, hanem egy a legjobbak mögött.
Jason Statham főszerepben…, ez már alapjában véve elég sokat elárul a film jellegéről és sztorijáról, amiből hiányzott az a plusz, ami naggyá tenné. A rendező próbált eltérni a szokásos filmes elemektől, ami becsülendő, de kevés, mert ugye az öreg Yoda is megmondta, tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.
53 Utórengés (2012)