Életrevalók (2011)

Az élet szomorúságát és vidámságát gyúrja egybe a történet. Minden percét élveztem. Nem is ragozom tovább, nézzétek meg!

A franciák mindig értettek a filmkészítéshez, főleg annak érzelmi részéhez. Természetesen nemcsak romantikus értelemben gondolok az érzelmekre, hanem drámai, felkavaró értelemben is. Amennyire képesek megörvendeztetni és életre ösztönözni a vígjátékaik, romantikáik, esetleg könnyebb drámáik, annyira képesek lesújtani és lelkileg lerombolni a thrillerek, horrorok és keményebb drámák, amik francia földön készülnek. Az Életrevalók is egy érzelmes film, mégpedig a könnyedebb fajtából, ami igyekszik felnyitni a néző szemét úgy, hogy közben empátiára ösztönözze, és olyan érzéseket váltson ki belőle, mint az együttérzés és az öröm. Alapvetően a film az emberek egymásra gyakorolt hatását mutatja be, társadalomkritikával megfűszerezve. Az alapötletben nincs semmi extra. Kapunk két karaktert, akiket a társadalmi hovatartozásuk különböztet meg leginkább, hiszen egyikük egy kifinomult, gazdag és meglehetősen fehér férfi, aki ugyan szereti a kihívásokat és szívesen élne pörgősebb életet, mégis egy korábbi baleset miatt tolószékben kell leélnie az életét, másikuk pedig egy szabadszájú, vagyonosnak nem éppen nevezhető férfi, aki ráadásul fekete, ami igencsak hátráltatja abban, hogy előrébb jusson az életben, viszont fizikailag szinte bármire képes, ugyanis tökéletesen egészséges. Nehéz elképzelni két ilyen – szinte minden tekintetben különböző – embert egy közegben, a film mégis erre épül. It... több»

Igazi francia film. Kicsit pikáns, finoman humoros, szerelmes is, vagány is, pimasz is; óvatosan érinti a bevándorlás-valóságot is az országban. De a középpontban két teljesen más közegből származó, bőrszínben, kulturális értékekben teljesen különböző ember áll, akiket egymás mellé sodort az élet. Az egyikük megszelídül, önmagára talál, míg a másiknál kisüt a nap és ismét 'lábra áll' és elindul. Ilyenek vagyunk mi emberek: ha engedjük kisüthet a nap, ha nyitott szemmel járunk-kelünk kincseket hozhatunk a felszínre egymásban.

Nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem, de az utóbbi időben ez az egyik legjobb, ha nem a legjobb film, amit láttam. Vétek lett volna kihagyni. Egyszerre vidám és szomorú. Elgondolkodtató és megható. A főszereplő egy magatehetetlen emberből varázsol újra embert, ahogy a humorával megmutatja, hogy VAN ÉRTELME ÉLNI. A két színészt is nagyon eltalálták. Bárcsak több ilyen alkotás születne. A magam részéről én "kötelező olvasmánnyá" tenném. Holywood elbújhat...

Egyszerre humoros és könnyfacsaró.

Nem igazán tetszett a film egy-két abszúrd poéntól eltekintve semmi szimpatikus nem volt benne

Véleményem szerint ez a film több szempontból is "zseniális", mivel két külön karakter találkozik az egyik aki most szabadult a börtönből és szinte teljesen alkalmatlan a feladatára, a másik a gazdag arisztokrata, aki tolószékbe kerül. Ahogy zajlik az élet, úgy ismerik meg egymást és lesznek közös vicces élménydús emlékeik, és idővel a legjobb barátok lesznek.