Liza, a rókatündér (2015)

És még azt mondják, hogy a magyarok nem tudnak jó filmet készíteni. Nekem nagyon tetszett a film. A zenéje pedig, egyszerűen fantasztikus, és fülbemászó Hálás köszönet (Eric Sumonak) Tövisházi Ambrusak és mindazoknak, akik közreműködtek.

A film egy igazi úttörő a magyar filmiparban, hiszen ilyen típusú alkotással még nem igazán találkoztunk magyar berkekben. A Liza, a rókatündér egy felnőtteknek szóló meseként is felfogható, amely történetét tekintve megidézi a japán kultúrtörténetet, s ezzel együtt egészen különleges formavilágot teremt, amelyben összeütközik a realitás és a szürreális, álomképszerű jelenetek, vagyis a nagy magyar valóság és a japán misztikum, amely ad egy pár különleges vizuális effektet a filmhez (példaként a cseresznyevirágzás gyönyörű képi megvalósulását említhetjük). Látjuk a ’80-as 90-es évekre jellemző rendőrségi épületeket és a polgári lakások mára retrónak ható stílusát, ezen keresztül pedig az alk... több»

Sztorijában egyedi, remek magyar film, mely tele van finom apró humorral. Szokatlan a mai harsány, alpári stílust képviselő vígjátékokkal szemben.

Érdekes film. Félve kezdtem bele, de úgy gondoltam, ezt meg kell nézni. Ha rossz akkor azért, ha jó akkor azért. Mert csak ezt a két végletet tudtam elképzelni. Egyszerűen érezhető, hogy ez egy nem átlagos film. Vagy borzalmas vagy épp az ellenkezője. Végül pozitív nyomot hagyott bennem. Hangulatos és különleges film, amit néhány évente újra lehet nézni.

A Liza, a rókatündér is bebizonyította, hogy a magyarok is tudnak filmet készíteni. A film retróhangulata kifejezetten tetszett és megmosolyogtatott. Minden a helyén van benne, karakterek, zene, képi világ, poénok.