nagynesze

Szerintem minden tinédzsernek jut egy szívszorító, megindító mű az életében. Vegyük csak az én koromból származó Szerelmünk lapjait. A 2010-es évekre minden bizonnyal a Csillagainkban a hiba jelentkezett be ezért az elismerő rangért. A film a legszőrösszívűbb nézők könnycsatornáit is garantáltan megfakasztja, méghozzá giccses túlzás vagy idétlen klisék nélkül. Ez csak még közelebb hozza a tapasztaltabb filmnéző felé (is) az alkotást. Az elgépiesedő, modern kor fiataljainak attitűdjéhez is passzoló előadásmód pedig a tiniket nyeri meg. Természetesen mindezek a minőségi és megfelelő mennyiségű humor, a mély gondolatok és szerethető főszereplők nélkül mit sem érnének. Must see!

Marvel után Marvel! – mondta Mardel. Hát, amúgy ez tényleg vicces, mert ilyen a világon nincs, hogy két ilyen minőségi szintű, szórakoztató és innovatív képregényfilm kerüljön ki egy év terméséből. Tehát X-Menék újra jelentkeztek, mégpedig Bryan Singer közreműködésével, aki frissességet lehelt az X-történetbe azzal, hogy eljátszadozott holmi térrel és idővel! Ennek köszönhetően olyan varázslatos hangulatot teremtett, amelyben többen között virágos ingben láthatjuk Farkast, méghozzá az 1976-os évből.

Történelem óra vámpírokkal? Naná! Mégsem fújt ki a vámpír téma a filmvásznon. Jim Jarmusch olyan érett gondolkodású filmet tett le az asztalra, amely a műfajon belül hiánypótló volt. Gótikus hangulatot idéző színek és képek; gyötrelmesen gyönyörű hangok és dalok; szuperlaza és szupertehetséges színészek viszik tovább a minőség felé a filmet. De az igazi erénye a külcsínyen kívül belső egyedisége, tanulsága és eddig még ki nem aknázott cselekménye. A lassú alkotás időnként túlzásba viszi a merengést, és ez kihat ugyan a fogyaszthatóságra, de kárpótol minket mindaz, amit felsoroltam az imént. Vedd véresen komolyan ezt a kijelentést: A Halhatatlan szeretők-et muszáj látni!

Ez egy western lesz! Kiáltottam fel örömömben, mikor a filmről mit sem tudván előrehaladtam pár percet a cselekményben. Ausztrál atmoszféra, gyönyörűséges totálképek, kitűnő főszereplők (Guy Pearce, Robert Pattinson) és hullámzó történetvezetés jellemzi az Országúti bosszú-t, de nem csak ebből nyeri az erejét. Nagyon elnyerte a tetszésemet a badass szövegkönyve, mely tökéletesen kompatibilis a hangulattal. Az adott műfajban meglepően eredeti filmet látni érdemes! (Külön meg kell említenem, hogy a film első pár perce és a záró pár perce egész egyszerűen tökély, majd meglátjátok!)

A Llewyn Davis világa nagyon meggyőzően mutatja be a 60-as évek Amerikájának zenei szféráját, vizuálisan és zeneileg szinte tökéletes. Egy okosan megrendezett viccesen szomorú filozófiai dráma, amit mindenképpen érdemes megnézni, de csak miután kellőképpen ráhangolódtál. Ha még nem láttál Coen filmet, akkor előfordulhat, hogy lassúnak és helyenként unalmasnak is fogod tartani, ezért inkább egy esős, vasárnap délutáni filmként tervezném be.