Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) egyszerű, szerelmes kamaszoknak tűnhetnek, kapcsolatuk azonban koránt sem mindennapi. A két fiatal a rákbetegek önsegítő csoportjában talált egymásra. A sok megpróbáltatáson átesett Hazel és Gus szerelmükön keresztül megtapasztalják az önfeledt, felhőtlen, szabad élet érzését, bár mindketten jól tudják, ez az érzés nem tarthat örökké.
A halálról nehéz befogadható módon írni vagy filmet készíteni, hiszen a nyugati kultúra tabuként kezeli a témát. A John Green könyvéből készült alkotás mégis elérte nálam azt, amit sok más hasonló témájú film nem: végignéztem. Shailene Woodley alakítása bájos és hiteles, Ansel Elgorttal pedig remekül működik köztük a kémia, hiszen nem árulok el nagy titkot, hogy a drámai vonal ellenére egy romantikus tinifilmmel van dolgunk. Azonban nem kell megijedni, mert korántsem a szokásos, giccsbe fulladt katyvaszról van szó, hanem egy nagyon is érett és felkavaró alkotásról. Remek párbeszédek, nagyszerű alakítások jellemzik a történetet, és rengeteg morális kérdés kerül megválaszolásra mind a szülő-gyermek viszonyokkal kapcsolatban, mind pedig a szerelem kontra halálos betegség vonatkozásában, szóval nem árt zsebkendőt előkészíteni, mert ez a film néhol nagyon-nagyon szívbemarkoló. Ráadásként Willam Dafoe is feltűnik egy meglehetősen érdekes karakter képében. Elgondolkodtató, szép film, egy esős délutánon kitűnő időtöltés.
Több John Green regényt olvastam már és mind olyanok, amelyek megfilmesítésre érdemesek. A Csillagainkban a hiba és a Papírvárosok esetében már láthattuk is a végeredményt (de ott van még pl. a Will&Will is, szerintem nem kell sokat várni, hogy azt a... teljes kritika»
Nem volt rossz, maga a történet sajnos már eléggé elcsépelt. Beteg az egyik fél, de beleszeret a másikba és ott az a bizonyos "de mi lesz akkor így". Maga a megvalósítás és a színészi alakítás is jó volt, egy délutáni kis filmnézésre megfelel, de semmi több.
Nekem ez lehangoló volt és kicsit úgy éreztem, nem is eléggé egyedi. Fogták a szerelmes történetek sablonját lecsupaszítva és aggattak rá szélsőségeket. Legyen rákos a szerelmespár, rakjunk egy szélsőséges könyvet a középpontba, hogy utazzanak. Szakí... több»
A film összbevétele 307 166 834 dollár volt (imdb.com).
Isaac karaktere eredetileg szőke hajú volt a John Greens regényében, de Nat Wolff haja a filmben fekete maradt.
(dailyfilmsan )A film forgatókönyve a 2012-es fekete listán szerepelt. A lista a legjobb le nem forgatott forgatókönyveket szedi össze évről évre.
(dailyfilmsan )A film kiadása után ellopták az utcai padot, ahol Hazel és Gus ültek és ölelkeztek. Kis idő után a padot visszahelyezték, de Amsterdamban. Azóta turistalátványossággá nőtte ki magát a pad, és oda járnak a szerelmesek fényképezkedni.
(dailyfilmsan )Mae Whitman is esélyes volt Hazel szerepéra, sőt a regény írójának, John Greennek ő volt a választottja egészen addig, míg nem találkozott Shailene Woodley-val a próbán, és meg nem hallgatta a színésznőt.
(dailyfilmsan )Augustus Watersneg eredetileg John Green regényében mélykék szeme volt, de a filmben Ansel Elgort szeme mogyoróbarna.
(dailyfilmsan )Shailene Woodley a szerep kedvéért levágatta a derékig érő haját, és egy gyerekkórháznak adományozta, hogy parókát készítsenek belőle.
(ZeroHero)Nat Wolff olyan kontaktlencsét viselt, amelyek elhomályosították a látását, hogy jobban tudja Isaac-et megszemélyesíteni.
(ZeroHero)A film címét Shakespeare Julius Caesar című drámájából vették át, ahol az I. szín II. jelenetében Cassius azt mondja, "Nem csillaginkban, Brutus, a hiba, / Hanem magunkban, kik megbókolunk."
(kázsé)Ansel Elgort azért olvasta el az eredeti regényt – és nem csak a forgatókönyvet – a meghallgatásra, mert félt, hogy Shailene Woodley mérges lesz rá.
(kázsé)Szeretnéd használni a Mafab értékelését a weboldaladon?
Használd ezt a HTML-kódot »