Csillagainkban a hiba (2014)

Több John Green regényt olvastam már és mind olyanok, amelyek megfilmesítésre érdemesek. A Csillagainkban a hiba és a Papírvárosok esetében már láthattuk is a végeredményt (de ott van még pl. a Will&Will is, szerintem nem kell sokat várni, hogy azt a sztorit is viszont lássuk a filmvásznon). A Csillagainkban a hiba egy nagyon szép történet, amely megmutatja, hogy olykor nemcsak öregkorban kell félni a haláltól és az esendőségtől. Léteznek olyan emberek, akiknek az élete egy igazi ketyegő bomba, amely bármely pillanatban felrobbanhat. Így él Hazel Grace és Gus is, akiknél tényleg szó szerint igaz a mondás, hogy minden egyes nap ajándék. A történet megmutatja azt is, hogy bár ezek az emberek minden nap életüket veszthetik, azért a szerelem nem kerül el senkit (szerencsére!). A két főszereplő nagyon jól mutat egymás mellett (furcsa a Bevatatott sorozatban testvérekként látni őket), Shailene Woodley-nak van egyfajta flegma stílusa, de ez ennek az életből már-már kiábrándult karakternek nagyon jól állt, Ansel Elgort jól hozza Gus karakterét, aki a nehéz sorsa ellenére is tudja értékelni a humort és persze ne feledkezzünk meg Nat Wolff-ról sem, ki a Csillagainkban a hibában mutatkozott be a közönségnek, hogy aztán még nagyobbat tudjon dobbantani a Papírvárosokban, William Dafoe pedig csupán pár pillanatra szerepel a filmben, de szerintem az egyik legjobb jelenetet köszönhetjük neki. Nem kedvelem az olyan filmeket, amik mindenáron szeretnék kicsalni az emberek könnyeit, ám ez egy ízig-vérig olyan történet, ami az érzelmekre hat és nem is olyan nagy baj, ha néha szabadjára engedjük az érzéseinket, ráadásul még a feszültség is csökken, ha sírunk egy jót egy filmen. Összefoglalva tehát: én szeretem ezt a történetet. Oké? Oké.

Nem volt rossz, maga a történet sajnos már eléggé elcsépelt. Beteg az egyik fél, de beleszeret a másikba és ott az a bizonyos "de mi lesz akkor így". Maga a megvalósítás és a színészi alakítás is jó volt, egy délutáni kis filmnézésre megfelel, de semmi több.

Tetszett a film, annak ellenére, hogy nem az a tipikus sztori. Az élet nem fenékig tejfel. Nem minden sikerült úgy, ahogy a szereplők elképzelték. Szomorú filmről van szó, kell hozzá egy hangulat.

Nem vagyok a romantika és az ilyen túlzottan érzelmes filmek híve. Viszont ezt mindenkinek érdemes megnéznie mert eszméletlen mélyen megérintett. Könnyek nélkül szerintem ki se lehet bírni.

Nem mondanám, hogy ettől a filmtől úgy odáig voltam meg vissza. Megnéztem egynek elment mert azért viszonylag szórakoztató volt és kész. Bár el kell ismerni drámának nem utolsó.