Szomorú, de szép film a szerelemről.

Több John Green regényt olvastam már és mind olyanok, amelyek megfilmesítésre érdemesek. A Csillagainkban a hiba és a Papírvárosok esetében már láthattuk is a végeredményt (de ott van még pl. a Will&Will is, szerintem nem kell sokat várni, hogy azt a... teljes kritika»

Nem volt rossz, maga a történet sajnos már eléggé elcsépelt. Beteg az egyik fél, de beleszeret a másikba és ott az a bizonyos "de mi lesz akkor így". Maga a megvalósítás és a színészi alakítás is jó volt, egy délutáni kis filmnézésre megfelel, de semmi több.

Tetszett a film, annak ellenére, hogy nem az a tipikus sztori. Az élet nem fenékig tejfel. Nem minden sikerült úgy, ahogy a szereplők elképzelték. Szomorú filmről van szó, kell hozzá egy hangulat.

A halálról nehéz befogadható módon írni vagy filmet készíteni, hiszen a nyugati kultúra tabuként kezeli a témát. A John Green könyvéből készült alkotás mégis elérte nálam azt, amit sok más hasonló témájú film nem: végignéztem. Shailene Woodley alakítása bájos és hiteles, Ansel Elgorttal pedig remekül működik köztük a kémia, hiszen nem árulok el nagy titkot, hogy a drámai vonal ellenére egy romantikus tinifilmmel van dolgunk. Azonban nem kell megijedni, mert korántsem a szokásos, giccsbe fulladt katyvaszról van szó, hanem egy nagyon is érett és felkavaró alkotásról. Remek párbeszédek, nagyszerű alakítások jellemzik a történetet, és rengeteg morális kérdés kerül megválaszolásra mind a szülő-gyermek viszonyokkal kapcsolatban, mind pedig a szerelem kontra halálos betegség vonatkozásában, szóval nem árt zsebkendőt előkészíteni, mert ez a film néhol nagyon-nagyon szívbemarkoló. Ráadásként Willam Dafoe is feltűnik egy meglehetősen érdekes karakter képében. Elgondolkodtató, szép film, egy esős délutánon kitűnő időtöltés.

Nem vagyok a romantika és az ilyen túlzottan érzelmes filmek híve. Viszont ezt mindenkinek érdemes megnéznie mert eszméletlen mélyen megérintett. Könnyek nélkül szerintem ki se lehet bírni.

Nekem ez lehangoló volt és kicsit úgy éreztem, nem is eléggé egyedi. Fogták a szerelmes történetek sablonját lecsupaszítva és aggattak rá szélsőségeket. Legyen rákos a szerelmespár, rakjunk egy szélsőséges könyvet a középpontba, hogy utazzanak. Szakí... több»tsuk szét őket valahogy, pont, mikor már összeérnek és aztán végül legyen egy üzenet, ami könnyrefakasztja az olvasót, jelen esetben a nézőt. Ugyanezt csinálja minden szerelmes történet, csak nem ennyire szélsőségesen. Ez a szélsőség az, ami kiábrándító, de nagyon, mert direkt arra appellál, hogy az első pillanattól sajnáld a szereplőket és sajnálatból olvasd/nézd végig. Mert ugye az elején kijelentik a halálukat a szereplők. Ezért jönnek a mellékszereplők, anyu. apu és a nagy lélektani kérdés. hogy mi lesz velük majd. ha... De erre azon kívül. hogy túl kell élni. nem kapunk választ sem a könyvben sem a filmben. És ott állok. ahol Hazel. hogy de tudni akarok részleteket. csak hát én sem kapom meg, úgyhogy a film/könyv még önironikus is, és ez nem a jó jelzők közé tartozik. Érdekes.